Amikor a Cartier 2008-ban a januári genfi vásáron jelentkezett Ballon Bleu tokba ültetett repülő tourbillonjával sokan nem tulajdonítottak neki túl nagy jelentőséget. Pedig a Cartier külön kollekcióba, az Haute Horlogerie-ba, a magas óraművészetbe sorolta. Az azóta a kollekciót jellemző, mára már jellegzetesnek nevezhető, több szintes, ródiummal bevont ezüst számlappal először itt találkozhattunk. Úgy tűnik azonban, hogy két és fél évvel ezelőtt sokan lebecsülték ezt a darabot.

Abban, hogy az órát eleinte nem értékelték túl nagyra, az is egyértelműen közrejátszott, hogy a szerkezetet bár igazán szépen díszítették, de nem teljesen a márka sajátja. A Roger Dubuis kaliberén alapszik, amit jelentősen módosítottak. A kollekció a válság ellenére 2009-ben és 2010-ben is bővült, jelentősen átalakítva a közönségnek – beleértve a szakmát is – a márka óraipari teljesítményéről alkotott képet. Azzal, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen eredményeket értek el sokak elismerését érdemelték ki, de ez egyben arra is utal, hogy a munkának már évekkel ezelőtt nekiláttak.

Cartier Ballon Bleu repülő tourbillon

Ennek köszönhetően a Cartier kínálatában jóval bonyolultabb tourbillonok is megjelentek, mint például az Astrotourbillon vagy a Rotonde de Cartier, amelyekhez viszonyítva a repülő tourbillon szinte csak bemelegítő gyakorlatnak nevezhető. Ezek azonban különleges darabok, a legnépszerűbb Cartier tourbillonok továbbra is a Ballon Bleu, a Tank Americaine és a Santos 100, repülő tourbillonnal szerelt változatai, amelyet a kategóriához képest kedvező ár is köszönhető.

A hatalmas Santos 100 ugyanazzal a kaliberrel

E három modell szerkezete ugyan nem a márka falai között született, de a díszítést már ott végezték el. Ennek szintje valószínűleg megütné a minőséget, hogy elnyerje a Genfi pecsét tanúsítványt – az óraipar egyik legszigorúbbikját. Különösen igaz ez a tourbillonra, amelyet a 90-es évek óta már a számlap felöl is megmutatnak. Ha valahol, akkor itt egyértelműen látszik, hogy a fenti tanúsítványnak nem csak az előírásait tartották be, hanem annak szellemiségét is igyekeztek átültetni. A kötelező elemeken, a genfi csíkokon és a hidak anglírozásán felül olyan aprólékos munka is felfedezhető, mint például a lekerekített élek a kerekek küllőin.

Cartier Tank Americaine, a triumvirátus harmadik tagja

Kritizálni valót persze azért lehet itt is találni: mind a három modell hatalmas. A Ballon Bleu átmérője 46 milliméter, a Tank Americaine 35,8x52 milliméter, a Santos pedig még nagyobb, 46,5x54,9. Ezekben a kaliber szinte elveszik, ugyanakkor így kellően nagy hely jut a számlapon a tourbillon hangsúlyozására.

A Cartier által módosított és díszített tourbillon

Nem ma történt ugyan, de jelentős történelmi esemény volt az Apollo és a Szojuz űrhajók földkörüli pályán való csatlakozása 1975-ben. Nyilván nem meglepő, hogy az amerikai űrhajósok csuklójukon az Omega egy Speedmaster kronográfját viselték, hiszen az összes Apollo küldetésen ez az óra jutott szerephez, de a Gemini programban is bemutatkozott és a mai napig kedvelt az űrsikló hajózói között. A szovjet űrhajósok általában értelemszerűen a saját ipar termékeit viselték, amely a gyakorlatban a számtalan Sturmovik modell egy változatát jelenti. Az Apollo-Szojuz küldetés során azonban a szovjet űrhajósok is Speedmasterrel a csuklójukon emelkedtek a csillagokhoz.

A két versengő szuperhatalom a hetvenes években szívélyesebb viszonyt ápolt egymással, amely előfeltétele volt a küldetés végrehajtásának. A két űrhajót összekötő zsilipkamrában történő kézfogás képe bejárta a világsajtót és a két Omega is többé-kevésbé felismerhető volt rajtuk. Ennek a kézfogásnak állítanak emléket az OMEGA Speedmaster Professional Apollo-Soyuz "35th Anniversary" kronográffal. Ahogy ez lenni szokott, ezek limitált példányszámban készülnek, az esemény évére emlékezve szám szerint 1975 egyedi darabról van szó.

Az egyedi jelzőt ezek a limitált példányszámú modellek számlapjuknak köszönhetik. Ezeket meteoritokból alkották meg, azaz olyan meteorokból, amelyek nem égtek el teljesen a Föld légkörében. A belépés, illetve a becsapódás során keletkező rendkívül magas hőmérsékleteknek köszönhetően magában a meteoritban szabálytalan minták alakulnak, amelyek a számlapokon köszönnek vissza. Mivel a számlap egészen ebből az anyagból készül (nem csak a külső felülete, mint például a Rolexnél), és mivel a kivágott részek szükségszerűen nem egyezhetnek meg, így valóban 1975 egyedi darabról van szó. Persze a világűr munkáját Svájcban nem találták kielégítőnek, így a meteorit eredeti színét a segédszámlapokon láthatjuk, a számlap zömének sötét színét oxidációval alakították ki.

A TAG Heuer Link kollekció gyökerei egészen 1987-ig, az S/el ("Sports and Elegance") órák bevezetéséig nyúlnak vissza. Tervezőjük ugyanaz, Eddie Schopfer, aki a 2000-es (mai nevén Aquaracer) kollekciót tervezte, munkássága pedig az 1980-as és korai 90-es években nagyban meghatározta a márka külsejét. Az S/el-t 1999-ben áttervezték, és "Link" névvel át is keresztelték. Mindössze négy évvel később, 2003-ban jelent meg a kollekció ma is ismert második generációja.

Az TAG Heuer Link Calibre 7 Advanced GMT-vel kapcsolatban megemlítendő még a számlap mintázata. Itt is megjelent a márka azon filozófiája, hogy a kollekción belül az egyes modellek számlapjainak megjelenése különbözzön egymástól. E modell esetében ez a számlap külső felén lévő koncentrikus körökből álló mintát takar, megtörve a központi rész homogén, sima, fekete felületét.

A legújabb limitált példányszámú Link modellhez a golftehetség Tiger Woods adta a nevét, aki 2003 óta egyben a kollekció reklámarca is. A fekete számlapon feltűnő rózsaszínnel írták fel az óra nevét, ahogy mindig is tették a Woods-hoz köthető limitált példányszámú modellek esetében. A márkának a fent említett számlapokkal kapcsolatos elképzeléseinek megfelelően a mintázat itt függőleges, és az egész számlapot átfogja. Ebből emelkedik ki 12 órában a nagy, osztott dátumablak. Funkció hiány a lünetta lényegesen keskenyebb lett, ami révén ez az óra nagyobbnak tűnik az előbbi Advanced GMT-nél, de átmérőjük ugyanúgy 42 milliméter. Megemlítendő még a számlap szerelt logója, ami mindenképpen kívánatosabb, mint a csak nyomtatott változat.

A kvarc szerkezettel szerelt 2010-es Tiger Woods Link karóra ugyan limitált példányszámban készül, ám a határ meghúzásánál meglehetősen vastagon fogott az a toll: kereken 6000 példány készül, ami limitált példányszámú modellek esetében meglehetősen soknak tekinthető.

A TAG Heuertől egy meglehetősen furcsa döntés szülhette a Link kronográf római számokkal ellátott változatát. Egyrészt ezeket a számokat inkább konzervatívabb órákon használják, ami a TAG Heuer hirdetett avantgárd szellemiségével nehezen egyeztethető össze, másrészt egy kronográfon a segédszámlapok miatt meglehetősen szűkös a hely, római számoknak pedig éppen helyre lenne szükségük. Ugyanakkor ha már a TAG Heuer római számokkal ellátott órát akart alkotni, akkor annak valóban a Link kollekcióban van a helye, elvégre (nem számolva az arany változatokat) talán ez az a kollekció, ami leginkább illik öltönyhöz. Biztosra menvén, ebből a szintén limitált példányszámú modellből csak 700 darab készül.

Számos márka karóráit, így többek között a Breitlingéit is nehéz gyémántokkal díszítve elképzelni, elvégre egy professzionális pilótaóra 4 karát gyémánttal felvértezve nem tűnt a legéletképesebb ötletek egyikének. Így nem csoda, hogy a grencheni műhelyekből sokáig nem kerültek ki ilyen modellek. Ugyanakkor ezek a svájci márkák azt is észrevették, hogy óráik díszítése egy gyorsan bővülő másodlagos piacot teremtett, amelynek hasznától nem akartak elesni. Többek között ennek is köszönheti a Breitling Chronomat 01 Diamondworks létjogosultságát.

A Breitling Chronomat 01 gyémánt változatát ékszerórának nevezni meglehetősen furcsa volna, nem véletlenül próbáltak egy olyan nevet találni, amely csillogás mellett a funkcionalitást is hangsúlyozza. Egy ékszeróra elsődlegesen azokat az anyagokat igyekszik elegánsan, esztétikus formába önteni, amelyek alkotják. A Chronomat 01 Diamondworks pedig alapvetően egy arany tokkal készült, gyémántokkal díszített professzionális vagy sportóra. Az ilyen gazdagon díszített sportos órák készítése egy viszonylag új arca az óraiparnak, elvégre egyre többen keresik a sportos vonásokat felvonultató, drágakövekkel irigylésre méltóan ékesített darabokat.

Az ilyen igények kiszolgálására alkotta meg a Breitling a 43,5 milliméter átmérőjű Chronomat 01 18 karátos vörös-, illetve fehérarany változatát. A választék tovább tagozódik aszerint, hogy a gyémántok mely felületeket borítanak: csak a lünettát és az indexeket, vagy a füleket is. Az drágakövek és nemesfémek ragyogása mellett sem vesznek el a Chronomat 01 jellegzetes vonalai. A gyöngyház számlap is az ékszer jelleget erősíti, az egyenként két gyémánttal kirakott indexekkel egyetemben. Az óra összes mutatója megőrizve az eredeti formát, a tokkal megegyező anyagból készült. Míg a Diamondworks modellek a márka legdíszesebbjei, nem az elsők a gyémánttal díszítettek között.

Az Erwin Sattler nevet a karóra márkákban járatosaknak nem feltétlenül hangzik ismerősnek. Ezzel nincs is baj, elvégre a müncheni márka álló- és faliórákkal tette le névjegyét. A karórák világába egy regulátorral látogatnak, amelyet egy óraforgatóval egybeépített, szintén regulátor elrendezésű, különleges megjelenésű eszköz kísér. Így hárman együtt emlékeznek meg egyben a márka ötvenéves fennállásáról.

A Trilogie egyik eleme a klasszikus megjelenésű Regulateur Classica Secunda karóra, amelynek az Erwin Sattler más termékeit elnézve, a számlapja ugyancsak ismerős lehet. A müncheniek egyik legsikeresebbnek tartott állóóráját, az 1985-ben bevezetett Classica Secunda-t kicsinyített, de hű másolata. Ez azt jelenti, hogy a fehér számlap nem valamilyen lakkréteget kapott, vagy esetleg porcelán lenne, hanem teljes egészében sterling ezüstből (92,5% tisztaságú) készült, méghozzá az összes kivitelen (három fajta arany és rozsdamentes acél). A számlapokon a XIX. századot idéző kékített mutatók járnak körbe.

Bár a tok 46 milliméter átmérőjű, és ezzel a klasszikus, regulátor elrendezésű órák között, amelyek rendszerint inkább a mai szemmel klasszikusnak számító 40-42 milliméter körül mozognak, kimondottan nagynak számít, ám még így is túl kicsi ahhoz, hogy az Erwin Sattler egyik saját szerkezetét használja. Segítségért a svájciakhoz, az ETA-hoz fordultak, a nyers szerkezetet tőlük szerzik be. Az ETA/Valjoux 7750-re esett a választás, amelyet azonban a felismerhetetlenségig módosítottak. Ebben két partner közreműködését vették igénybe: az egyik a Habring Watch Technology. Az ő munkájuk révén a 7750-es csak a kerekeit, a gátlómű alkatrészeit, illetve néhány hidat tarthatott meg, a kronográf funkciót pedig egy másikra, egyedi fejlesztésűre cserélték. A szerkezet féllengésszámából kiindulva a másodpercmutatónak negyedmásodperces léptékekben kellene járnia, ezen a regulátoron azonban ezek a lépések egy másodpercesek. Ezzel a komplikációval az Erwin Sattler megelőzte olyan regulátorok karórára való átültetéséről ismertté vált Chronoswiss-t (Sauterelle), vagy a holland Grönefeld testvérek One Hertz modelljét. Egy állóórákban utazó vállalkozástól ez egyáltalán nem lebecsülendő teljesítmény.

ETA-7750 az alapja ennek a kalibernek

A másik partnert Jochen Benzingernek hívják, aki a szerkezet díszítéséért felelt. Ez a német iparművész századfordulós (XIX-XX.) gépeket és szerszámokat használ munkájához, és jóformán már csak ő tudja, hogyan kell ezekkel az eszközökkel művészi teljesítményt nyújtani, illetve hogyan kell őket karbantartani. Az általa díszített szerkezetek tagadhatatlanul a német óraipar legszebbjei, és a svájciaknak is bőven van mit tanulniuk tőle. Az ő keze alól kikerülő 7750-es kétségkívül az egyik legtetszetősebb. A teljesség kedvéért nevezzük meg a harmadik partnert is, a Frickert, ám ők "csak" a tokokat szállítják.

A Trilogie másik két eleme, az asztali óra, és az óraforgató viszont házon belülről jön. Ennek designja egy olyan alternatív világot idéz, amelyben a belsőégésű motorokat nem találták fel. Mintha az elmúlt egy évszázadban a gőzgépek folyamatos továbbfejlesztésének ideje lett volna. Erről árulkodnak a csupasz fogaskerekek, az analóg mérőműszer megjelenésű számlapok, és a különböző gombok. Az óraforgatónak természetesen energiaforrásra van szüksége, amelyet vagy egy konnektorhoz, de akár egy USB aljzathoz is csatlakoztathatunk. A szintén regulátor elrendezésű óra az Erwin Sattler kollekciójából származik, egész pontosan a Nautis-ról van szó. Mint látható, ez az óra nem sokkal nagyobb a karóránál.

Akik valamennyire járatosak az órák világában, biztosan ismerősen cseng az IWC Portugieser kollekciója, amely idén egy új csúcsmodellt kapott. Az eredetileg a harmincas években portugál kereskedők kérésére alkotott kollekciót 1993-ban támasztották fel, és azóta az Ingenieurrel együtt a márka egyik legismertebbje. Az új Portugieser Grande Complication is sikeresen megtartotta mindazokat a vonásokat, amelyek elődjeit elismertté tették: kifejezetten elegáns, kellően nagy és ugyancsak határozott.

A Grande Complication megnevezés talán egy kicsit fennhéjázónak tűnik, az ipar ismerőit azonban nem marketing okok vezették, amikor ezt a megnevezést megalkották. Ahhoz, hogy bármely óra méltón viselhesse a "Grande" jelzőt nemcsak számos komplikációval kell rendelkeznie, hanem rengeteg egyéb követelménynek, köztük esztétikaiaknak is meg kell felelnie. Részben ezeknek a kötöttségeknek köszönhető, hogy eleve a klasszikusabb vonalvezetésű Portugieserre esett a választás, szemben például a már említett Ingenieurrel, azonban ez nem jelenti azt, hogy az óra megjelenésén a modernebb elképzelések ne jutottak volna szóhoz. A számlap kivételes letisztultsága például egy jó példa erre, amelynek leolvashatósága főleg ennyi komplikációt felvonultató modelleknél mindig problematikus szokott lenni. Az áttekinthetőség persze jórészt a 79091-es automata manufaktúra kalibernek köszönhető, amely 600-nál is több alkatrészből áll össze. Ennek tükrében még inkább elismerésre méltó az a teljesítmény, amelyet a számlap kialakításánál nyújtottak.

Ha pedig már megemlítettük a szerkezetet, érdemes egy kicsit vele is foglalkozni. Vegyük például azt a tényt, hogy automatával van dolgunk. Ezzel a 79091-es kilóg a sorból, hiszen a kategóriába tartozó modellek szinte mind kézi felhúzásúak. Így tulajdonosuknak rendszeres időközönként foglalkozniuk kell vele, így az óra nem csak az idő leolvasásának pillanatára kapja meg a tekintet figyelmét, hanem jóval hosszabb ideig. Ilyenkor van esélye az adott darabnak arra, hogy megnyugtassa viselője lelkiismeretét, és igazolja a reá költött hatalmas összeg jogosultságát. Úgy tűnik erre a rafinált fogásra a Portugiesernek nincs szüksége, ami persze nem jelenti azt, hogy nem időzne el rajta a tulajdonosának tekintete. Szintén ritkaságszámba megy a 79091-es egy másik tulajdonsága: a kategória órái között kevés az olyan órák száma, amelynek összes funkcióját egy félig-meddig laikus is szinte azonnal át tudja tekinteni - nem kell ehhez hosszú percekig a leírást tanulmányozni. Pedig a Grande Complication nevet nem érdemtelenül kapta az óra. A komplikációk között megtaláljuk az ismert 12 órás kronográfot, illetve a holdfázis indikációt, az inkább ritkábban látható öröknaptárt és a viszonylag kuriózumnak tekinthető percismétlőt. Mindezeket nyolc órában egészíti ki az évet kijelző ablak. Az öröknaptár 2100-ig nem igényel beavatkozást, a hozzá kapcsolt holdfázis pedig csak 122 év alatt gyűjt össze egy napnyi eltérést. Ezt a szűk, illetve bő egy évszázadot megfelelő gondoskodás mellett az óra könnyen megéri, viselőjéről ezt valószínűleg már nem lehet elmondani.

A számlapon összesen 11 különböző információ jelenik meg, és ezeket mind gyorsan, ösztönösen, problémamentesen lehet leolvasni. A pontos időt hallható módon a percismétlő is elmondja feltéve, ha a tok bal oldalán lévő karocskát lefele elcsúsztatjuk. Az ezüstözött számlap megalkotásakor is igyekeztek maradandó élményt nyújtani. A szélességi és hosszúsági köröknek köszönhetően a számlap térhatásúvá válik, amit sajnos a képek nehezebben tudnak visszaadni. Ebbe a térbe ültették az összesen négy darab, kétszintes segédszámlapot, amelyek közül három egyszerre két funkciót is kiszolgál. A holdfázissal a percösszegző osztozik 12 órában, kilenc órában a kismásodperc és a napok közösködnek, hat órában pedig a hónapok és az óraösszegző van társbérletben. A magány luxusát egyedül a dátum engedheti meg magának három órában. A segédszámlapok kényelmes elrendezéséhez nagy segítséget nyújtott a 45 milliméter átmérőjű tok helykínálata, amely 16,5 milliméteres magasságával a funkciókat, illetve a 3 bar vízállóságot figyelembe véve vastagnak egyáltalán nem nevezhető.

A funkcionalitást hangsúlyozó, az esztétikát is műszakiasan értelmező német Sinn új modelljével még a márka modelljeit kevésbé ismerőket is felrázta. Az új Modell 902 sok szempontból eltér az eddig ismert tipikusan Sinnes jegyektől, ugyanakkor sokakat megtartott. Az óra így egyben jó példa arra, hogyan lehet úgy újítani, hogy a jól beváltakat megőrizzük.

A Modell 902 a frankfurti Sinnt egy teljesen új területre vezeti be - a négyzetes tokú órák világába. Egyedüli szépséghiba, hogy bár valóban ez az első olyan négyzetes óra, amely számlapján a Sinn neve szerepel, de nem ez az első ilyen óra, amelyet a Sinn készített. Az Audi Design négyzetes modelljét a Sinnel készíttette el, így a kellő tapasztalatokra már sikerült szert tenni. A 34,4 milliméter oldalú négyzetes tok meglehetősen kicsinek, egyenesen női méretű órának tűnne, ha kör alakú lenne, de így sem tekinthető egy nagy darabnak. A szemünk azonban becsapható, és a tervezés során ezt igyekeztek is kihasználni, így az a 902-es nagyobbnak tűnik. Jó példa erre a tok szíja, amely 22 milliméter széles, jócskán eltolva a kerek alakú modelleknél megszokott 1:2 arányt (szíj szélessége fele a tok átmérőjének) a szíj javára. Szintén kellően sok gondot fordítottak a finisek kidolgozására. Mivel azonban csak polírozott, illetve selyemfényű felületeket találunk, a kontraszt sokkal finomabb, messze nem olyan erős, mint a szálcsiszolt-polírozott párosításnál.

Ugyan a tok formája mindben eltér, amit a Sinntől megszoktunk, de megkapta a márka által kifejlesztett Tegiment kezelést. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ilyen eljárással kezelt acéltok felülete majdnem hatszor olyan kemény, mint a kezeletlené. A tok összekarcolódásával így hosszútávon sem kell számolni, hiszen ez a keménység a cirkónium alapú kerámia tokokkal hasonlítható össze. Ez persze nem jelenti azt, hogy brutális ütések hatására a tok ne deformálódna, de legalább a deformálódott felületen nem lesznek még brutálisabb karcok. Úgy tűnik azonban, hogy a Modell 902-ből hiányzik az, ami az Audi Design órát különlegessé tette: a hosszában állítható fülek. Ezek hiányában a tüskezáras bőrszíj messze nem képes azt a kényelmet nyújtani, mint az ingolstadti logóval ellátott társa.

A Sinn készítette Audi Design Square.

Ez sajnos kimaradt a Modell 902-ből

A megszokott helyre, három órába került a korona, amelynek mérete a tokhoz képest talán aránytalanul nagynak tűnhet, ezzel is emlékeztetve szemünket, hogy a tok mégsem akkora, mint amekkorának tűnik, ugyanakkor a kényelmes kezeléshez szükség van erre a méretre. Segítségével az ismert módon kezelhetjük a hárommutatós ETA 2824-2 automata szerkezet funkciót. Ezeket az egyébként meglehetősen körülményesen előállítható, domború zafírüveg alatt, az erősen funkcionalista, bauhaus-os számlapon olvashatjuk le. Számokat itt nem találunk, csak SuperLumiNova lumineszcens festékkel bőségesen ellátott indexeket, amelyek elhelyezése azonban nem a tok vonalaihoz, hanem szükségserűen a körpályát leíró mutatók ívéhez igazodik. Ezzel pedig az amúgy is domború oldalú négyzetes tok még kerekebbnek tűnik. Szerencsére ügyeltek arra, hogy a dátumablak hátterének színe igazodjon a számlapéhoz, így az szépen beolvad a háttérbe, és mégis jól leolvasható marad.

A Cartier nem véletlenül érdemelte ki a kvarcórák királya címet, hiszen tagadhatatlanul pompás ékszeróráiba elsősorban ezeket a szerkezetek építette be. Ettől a hírnévtől az utóbbi néhány év óta azonban igyekeznek megszabadulni, újra fölfedezve óraipari múltját. Azonban még abban az időben is, amikor a Cartier-nél a kvarcszerkezetek aranykorukat élték, készültek modellek automata és kézi felhúzású mechanikus kaliberekkel is, amelyeket ráadásul nem lehetett ékszerórának tekinteni. Egy kiváló példa erre a Cartier Autoscaph 21.

A Must 21 kollekció részeként az Autoscaph modellek közül talán a kronográfok ismertebbek, de a hárommutatós változat is meglehetősen elterjedt volt. A Must egyébként a "Must have" szlogenre utal, amit még az 1970-es években találtak ki, és a ma már szintén ósdinak tekinthető "instant get" előfutárának tekinthető. Míg előbbit azonban egy világmárka tartotta életben hosszú évtizedeken át, addig utóbbi ennek nem örvendhet. Az Autoscaph 21 az egész Must 21 kollekcióból talán az egyik legsportosabb darab; ügyesen ötvözték benne a Cartier hagyományos vonásait és a dinamikus jegyeket. Mai szemmel nézve egyetlen egy hátránya a mérete: eredetileg férfi karórának készült, ám az ilyen stílusjegyekkel rendelkező tok a majdnem 37 milliméteres átmérőjével ma már egyértelműen kicsinek számít. Ugyanakkor nem csak a férfi órák tokjai nőttek, hanem a női modelleké is, és a Cartier név valószínűleg minden hölgy szívét megdobogtatja, úgyhogy az Autoscaph 21 szerepet váltva nyugodtan tekinthető sportos, modern női órának.

A tok felületének polírozását szépen végezték, és a Cartier órák egyik legjellegzetesebb jegyeként, a koronába ágyazott drága- vagy féldrágakő sem hiányzik. Az óra méreteihez képest viszonylag nagy lünetta a számlap peremére ültetett, szintén acélból készített percskálának köszönhetően nem nyomja agyon a számlapot, amely ugyan meglehetősen kicsi, de nem tűnik annak. Kössük csak össze a két szemközti fül szélét, és látni fogjuk, hogy ez a gondolatbeli vonal bizony a számlap körívére ül, azaz a számlap majdnem fele akkora, mint az óra átmérője. Azonban a lünettának köszönhetően mégsem tűnik annyira kicsinek. A lünetta a római számaival árulja el, hogy ez az óra nemes házból származik, hiszen sportórák római számokkal nem nagyon fordulnak elő. Ha azonban nem lennénk elég gyanakvóak, a számlap minden kétségünket eloszlatja: ennek mintája ugyanis az egymásba fonódó „C” betűből, a Cartier egykori logójából áll össze. Akinek pedig ez sem tűnik fel, az a márka nevét is leolvashatja 12 órában. Mind az indexek, mind a mutatók jól leolvashatóak, és mindegyiküknek, beleértve a másodpercmutatót is, bőségesen jutott a SuperLumiNova lumineszcens festékből. A dátumablak leolvashatóságát a nagyító segíti.

Az óra szerkezete a Cartier 2137-es kalibere. Mivel azonban még messze azelőtt járunk, hogy a Cartier ráeszmélt volna órakészítési múltjára, nem egy manufaktúra kaliberre kell gondolnunk. A 2137-es valójában az ETA alap automata kalibere, azonban ezt egy olyan márka, mint a Cartier mégsem vállalhatja föl - inkább igényesen díszíti, hogy más nevet adhasson neki.

A TAG Heuer és a motorsport neve jóformán szétválaszthatatlanul összeforrt, de a svájci márka más területeken is szerzett érdemeket. Ilyen például a vízisport, azon belül is a vitorlázás, de még inkább a búvárkodás. A márkának a vízhez, a tengerhez való kapcsolata talán egy kicsivel idősebb is, mint a gépkocsik iránti szenvedélye, és ennek legújabb bizonyítéka a TAG Heuer Aquaracer 500M Automatic Chronograph.

Az Auqaracer 500M Automatic Chronograph a kollekciója első kornográfja, és társaitól megörökölte a legfontosabb jegyeket: 44 milliméteres átmérőjével kellően robusztus, erős a funkcionalista jellege, leolvashatóságára panasz nem lehet, és víz alatt, kesztyűben is könnyen kezelhető.

Persze ügyeltek a kellően kifinomult és modern megjelenésre is. A tok felületei így például szálcsiszolt és polírozott finist kaptak, vagy egyszerűen csak feketét „viselnek”, a szálcsiszolt lünettáról nem hiányoznak a kellemes tapintású kaucsukba ágyazott csavarok és kiemelkedő számjegyek. Az 500 méteres vízállóság elengedhetetlen velejárója a héliumszelep, amely tíz órában kapott helyet. Ez automatikusan lép működésbe, hogy kiegyenlítse a tokon belül és azon kívül uralkodó nyomást.

A három segédszámlapot a függőleges vonalak tagolta fekete számlapon ismerős módon helyezték el: az óraösszegző hat órába, a percösszegző 12 órába, a kismásodperc pedig 9 órába került. A harmonikus elrendezésért a három órába helyezett dátumablak és a szintén ott található Aquaracer 500M felirat felel. Ebbe segít be a zafírüvegen a dátumablak fölé helyezett nagyító is. Ha esetleg nem ugrana be, a számlap ilyen módon való kialakítása arra utal, hogy az órában a TAG Heuer Calibre 16 dolgozik, ami a jól ismert és bevált Valjoux 7750 enyhén módosított változata.

Az idei bázeli vásáron bemutatott Breitling Chronospace hamarosan az üzletekbe is eljut. A modellt új darabnak reklámozzák, valójában azonban már van múltja. Az ok, amiért valószínűleg kevésbé hívják fel az előjáróra a figyelmet, az a 90-es évek Chronospace-ének kevésbé sikeres szereplésének köszönhető. Akár van múltja, akár nincs, a 2010-es Chronospace sok szempontból figyelemre méltó darab lett.

Hűen a Breitling szlogenjéhez ezzel az órával valóban hivatásos pilótákat akarnak megszólítani, ami persze nem jelenti azt, hogy kedvtelésből repülők, vagy az órát csak úgy megkedvelők ne tehetnének szert rá. A funkciók azonban egyértelműen a profi felhasználók igényeit igyekeznek kiszolgálni. Ezek változatosságát értelemszerűen csak kvarc szerkezettel lehet biztosítani, amelyek leolvasására két kijelző is szolgál. A mutatók által megjelenített alapfunkciókon kívül részidő mérésére is alkalmas, századmásodperc pontosságú kronográfot, ébresztő és visszaszámláló funkciót, második időzónát hozzá tartozó független ébresztő funkcióval, 24 órás kijelzést, UTC-t és öröknaptárt is kapunk. Professzionális eszközről lévén szó, nem hiányozhat a logarléc sem, amely számos repüléshez kapcsolódó művelet elvégzését könnyíti meg.

A mostohagyerek Chronospace - 1998-ig készült

A funkciók zöme a már említett kijelzőkön olvasható le, így a számlap elég tág teret nyújt a tervezők elképzeléseinek megvalósítására. A funkcionalitás szempontjából egyértelmű, hogy a leolvashatóság a legfontosabb, és ebből a Breitling Chronospace garantáltan nem szenved hiányt - se nappal, se éjszaka. Annak érdekében, hogy a két vízszintesen elhelyezett két, téglalap alakú kijelző ne "nyújtsa" el hosszában a számlapot, a tervezők az Airwolf modellekről ismert koncepciót gondolták tovább: a számlap számjegyeivel, nevezetesen a kilencessel és a hármassal igyekeztek elterelni a figyelmet. A Chronospace-nél pedig nem csak a két számjegy, hanem az indexek is hatalmasra sikerültek. Ugyanakkor a köralakjukban megcsonkított indexeket elnézve kiderül, hogy bármennyire is figyelemfelkeltőek, az óra lelkét mégiscsak a számlap síkjából enyhén kiemelkedő, a kijelzőket összefogó keretben találjuk. Az éjszakai leolvasást az indexek és a számok méretei miatt igen nagy mennyiségben használt SuperLumiNova segíti, ezen felül az óra kijelzőinek megvilágítását úgy tervezték meg, hogy éjjellátó készüléket viselve is le lehessen olvasni - bár ez valószínűleg a vevők elenyésző részénél lesz szempont.

A szerkezet értelemszerűen kvarc, a Breitling 78-as kaliberét építették be. A márka által használt összes kaliberhez hasonlóan ez is kronométer tanúsítványt kapott, de ennél azért többre képes, elvégre a SuperQuartz nevet csak marketing okokból kapta. Ahogy a mechanikus szerkezetekre is hat a hőtágulás, úgy a kvarcszerkezetek kristályai sem tudják kivonni magukat a hőingadozás hatásai alól. Egy külön érzékelővel azonban mérhető a környezet hőmérséklete, ezen adat ismeretében pedig szabályozható a kristály rezgésszáma. Ennek gyakorlati eredménye, hogy a pontosság a kvarcóráktól megszokott havi néhány másodperc eltérésről évi néhány másodpercre csökken.

A Hamilton Seaview kollekciójának óráit pontosan abba a szegmensbe pozícionálták, amely valószínűleg napjaink egyik legfontosabbika: a hétköznapi, általános megjelenésű órákéba. A Seaview kollekció darabjai otthonosan mozgnak hivatalos környezetben, és a szabadidőnket is eltölthetjük társaságában, sőt, a sportoláskor jelentkező igénybevétel sem árt neki. Ha mindenféleképpen ragaszkodunk ahhoz, hogy egy óra a lehető legtöbb alkalomhoz illjen, akkor olyan megjelenésűt fogunk választani, mint amilyen a Seaview Auto 37 is.

A Hamilton az utóbbi évben elért sikereit egyértelműen óráinak pozícionálásával érte el. A férfi modelleket a svájci luxusórák belépő szintű és középkategóriás modelljeinek határára árazták be, jó ár/érték arányt biztosítva. Úgy tűnik, az idei évben hasonló elképzelések mentén a hölgyek tetszését is igyekeznek megnyerni, többek között a Seaview Auto 37-tel.

Az óra megjelenésében egyszerre sportos és elegáns is. A viszonylag széles, forgatható lünetta le sem tagadhatja, hogy búvárlünetták ihlették. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Seaview-val olyan nagyon mélyre lemerészkedhetünk, de a 100 méteres vízállóság bőven elég ahhoz, hogy akár tengervízben is kedvünkre úszunk illetve felszerelés nélkül merüljünk. Mindezt persze tehetjük akár bőrszíjjal is, bár ezek megsínylik még az édesvízi fürdőzést is, nem beszélve az uszodák klóros, illetve a tenger sós vizéről. Szerencsére azonban a Seaview Auto 37 tokját és szíjait, beleértve a fémet is, úgy tervezték, hogy könnyen cserélhetőek legyenek – csak a kezünkre van szükség, a csere szaktudást, de még szerszámokat sem igényel. Az óra megjelenése így gyorsan az alkalomhoz igazítható: a bőr jó kiegészítő lehet munkahelyi környezetben, míg a hétvégére kaucsukra vagy fémre válthatunk.

A sportos, már majdnem robusztus tok vonásait elsősorban az elegáns számlap szelídíti meg. Ez azonban nem a szokásos gyöngyházat jelenti, hanem finom, sejtelmes, selyemfényű felületeket. A szerelt, rombusz alakú indexek is egyértelműen a kifinomult elegancia felé tolják az óra megjelenését, ahogy a letisztult vonalvezetésű mutatók is. Az indexekre gazdagon jutott a lumineszcens festékből, ahogy a percmutatóra is, úgy tűnik azonban, hogy az óramutatóhoz érve már nagyon fogytán volt – oda csak „mutatóba” jutott. A dátumablak a megszokott helyén, három órában található és az indexekkel anyagában harmonizáló keretet kapott. Az egyelőre két különböző, világos és sötét számlappal készülő változatok közül a világos tűnik elegánsabbnak a zománcozott számlapjával és fehér bőr- vagy kaucsukszíjával. Mellesleg e modellhez annak díszdobozában a fémszíjat is mellékelték, bővítve a kombinációs lehetőségeket. Sokan ódzkodnak a 37 milliméteres átmérő hallatán, de már női órák esetében sem számít ez túlméretesnek. Nagynak azonban egyértelműen nagynak tekinthető, amit az a tok polírozott felületeinek eleganciája ellensúlyoz.

A névből kiindulva nem meglepetés, hogy a Seaview Auto 37-be automata szerkezetet építettek be. Női órák esetében ez persze nem számít ritkaságnak, de tény, hogy a hölgyeknek rendszerint kvarcokat szánnak. A női óráknál is tapasztalható méretnövekedés immár elég teret biztosít automata szerkezeteknek, és a hölgyek is kezdik újra felfedezni a hagyományos szerkezetekben rejlő szépséget. A Swatch csoport tagjaként a Hamilton szintén a csoporthoz tartozó ETA szerkezetét, a 2824-2-es kalibert építette be, amely számos más, jóval magasabb árfekvésű órában is megtalálható. Mivel nem csak a számlapot fedi zafír, hanem a hátlap egy részére is, kellő figyelmet fordítottak a szerkezet díszítésre is - megemlítendő a díszített rotor, illetve billegő is.

Az Officine Panerai az a márka, amelynek különböző modelljei megjelenésükben szinte alig-alig térnek el egymástól, mégis nagy népszerűségnek örvendenek. Az olasz gyökerű svájci márka azonban ennél még tovább is mehet, ugyanis nem ritkán kell vásárlóinak tetemes időt várniuk arra, hogy átvehessék órájukat. Viszont ha már a külső nem tűri a túl nagy változatosságot, lehet játszani az anyagokkal.

Az exkluzívabb kategóriában kedvelt anyag a kerámia, és ezen a téren a múltban a Panerai is szerzett már tapasztalatot. Az új Radiomir Composite Marina Militare 8 Giorni is hasonló úton jár, jól lehet tokjának alapanyaga nem cirkónium, hanem alumínium - innen a névben szereplő kompozit jelző. Persze az alumínium tulajdonságai miatt alapvetően alkalmatlan lenne arra, hogy tartós tokot készítsenek belőle. Ötletet a repülőgépgyártás, illetve a technikai sportok fejlesztéseinek világából merítettetek, így elektrokémiai folyamatok során az alumíniumot keramizálják. Az eredmény pedig magáért beszél: a tok keménysége meghaladja a cirkónium alapú kerámia tokokét, és természetesen nem említhető egy lapon a rozsdamentes acéllal, de még a titánnal sem. Fordított előjellel ugyanez igaz a tömegére is: annak ellenére, hogy 47 milliméter átmérőjű a tok, az óra alig érezhető a csuklón. Ez egyben az új darab egyik leggyengébb oldala is lehet, hiszen a Panerai órákhoz nem csak megjelenés, hanem jelenlétének érezhetősége is hozzátartozik.

Esztétikai szempontból az új Panerai talán még visszafogottabb, mint a társai, a kellemesen meleg barna árnyalatok azonban kellően elegánssá teszik ahhoz, hogy ne tűnjön fakónak. Ebben besegíthetett volna az is, hogy a kerámia tokokat rendszerint polírozott felülettel készítik, azonban a retró hangulathoz a matt felületek lényegesen jobban illeszkednek. Ennek további előnye, hogy a szemünk a tokot sejtelmes vonalaival a ténylegesnél kisebbnek érzékeli, ami egy 47 milliméteres darabnál nem egy utolsó szempont. A réteges felépítésű számlap - a Panerai védjegye - SuperLumiNova festékének színét is igyekeztek minél melegebb árnyalatúvá tenni, ugyanakkor a leolvashatóság érdekében a kellően erős kontraszthatást meg kellett őrizni. Szokás szerint egy letisztult, harmonikus látvány tárul elénk, és most a kilenc órában lévő kismásodpercnek is akadt ellensúlya három órában.

Az alapfunkciókkal - óra, perc kismásodperc - rendelkező Radiomir Composite Marina Militare 8 Giornit a márka saját készítésű szerkezete, a P.2002/7 kaliber kelti életre. Ahogy a név elárulja, a járástartalék nyolc nap. Ezt nem kevesebb, mint a szerkezetből viszonylag sok helyet elfoglaló három rugóház biztosítja. Szerencsére azonban a Panerai nagy órákat készít, helyszűkével biztosan nem kell küzdeni. A nyolc napos szerkezet eredetileg az 1940-es évek Paneraijeire emlékeztet. Az ilyen szerkezetek beépítése mellett a korona lényegesen kevesebb használata szólt, ami révén hosszabb ideig őrizte meg az óra vízállóságát - elvégre a Panerai múltja a haditengerészetben és a katonai búvárkodásban gyökeredzik. Mára valószínűleg statisztikailag nem kimutathatóak azok a személyek, akik Panerai órájukkal merülnek a tengerbe, így a vízállóság a jelenben nem annyira fontos szempont, bár 10 bar így is garantált. A kézi felhúzású szerkezettel készülő órákkal általában bensőségesebb viszonyt alakítanak ki a viselők, hiszen az óra rendszeres törődést igényel. Ugyanakkor előfordulhat, hogy ez a Panerai túl sok törődést kap, ellentmondásba kerülve ezzel a szerkezet létjogosultságának egyik alapvető vonásával, azaz a korona minél kevesebb használatával. Hacsak nem jegyezzük meg, nem tudhatjuk, hogy mikor jár le az a bizonyos nyolc nap. Egy ilyen hosszú járástartalékkal készülő óra esetében lett volna értelme annak, hogy mutatóval kijelezzék a járástartalékot.

A TAG Heuer idén Bázelben számos újdonságai között talán kevés figyelem jutott a Formula 1 új női kollekciójának, a Lady Ceramic-nak. A két változatban készülő óra egyike egyértelműen szakít a megrögzött gyöngyház-gyémántok témával, míg a másik biztos, ami biztos alapon számol a gyémántok csábító hatásával.

A rozsdamentes acél tok 37 milliméteres átmérőjével szükségszerűen elmarad a teljes Formula 1 kollekció átlagától, ám nem sokkal, és a kollekció tipikus stílusjegyeit is mind magán viseli. Így a jellegzetes lünetta formája is felfedezhető. Amiben azonban különbözik, az a lünetta anyaga. Az egész Formula 1 kollekcióban ez az egyedüli, aminek lünettája kerámia, pontosabban cirkónium-oxid. A kerámia lünettákon való használata nem öncélú, hiszen az anyag rendkívül kemény, karcolódni biztosan nem fog. Már pedig az órákon a lünetta az egyik legsérülékenyebb felület. A Lady Ceramic lünettája azonban elsősorban esztétikai szempontokat szolgál, forgatni, azaz ténylegesen használni nem lehet.

A számlapokat világos és sötét változatokban készítik, amelynek indexeit kézzel szerelték. Annak ellenére, hogy a kilenc és hat órában lévő indexek hosszabbak a többinél, és a szimmetria megkövetelné, hogy három órában is legyen valami, ott azonban a dátumablak ül. Úgy tűnik azonban, hogy ez még sem okoz túl nagy zavart. Ha biztosra akartak volna menni, úgy a dátumablakot akár hat órába is helyezhették volna. Ha maguk az indexek nem is, a számlap peremén egy-egy lumineszcens pötty jelzi a helyüket sötétben is, ám méretük miatt, ezek valószínűleg csak jelzésértékűek. Nincs azonban gond a mutatókon lévő festék mennyiségével.

Ezeket, illetve a dátumot állítani a tok jobb oldalán lévő nagyméretű koronával lehet. A tok méretéből kiindulva akár egy automata szerkezetnek is jutott volna hely, mégis inkább az ETA F05.111 kvarc kalibere mellett döntöttek.

Külön figyelmet fordítottak a szíjakra. A TAG Heuer Formula 1 Lady Ceramic egyelőre csak három soros fémszíjjal rendelhető, és nem valószínű, hogy más szíjjal is fogják majd szállítani. Ennek oka pedig a középső sor elemeinek anyagában keresendő. Ezek is kerámiából készültek, így egészen különleges érzetet kelt az óra viselése, hiszen a két anyag eltérő módon reagál a hőre. Az órát felcsatolni pillangózárral tudjuk, így a szíj szinte folytonosnak tűnik.

ITT KAPHATÓAK TAG Heuer órák BUDAPESTEN

Számos óramárka ismertebb modelljeinek, vagy azoknak, amelyeket a figyelem középpontjába szeretnének állítani, limitált példányszámú változatával valamilyen társadalmi szervezetet támogatnak. Ez elmúlt években különösen kedvelt lett a környezetvédelmi tevékenységet folytató szervezetek támogatása, mint a Green Cross (TAG Heuer) vagy a Conservation International (Hamilton). Az Oris egy búvárórával segít az Australian Marine Conservation Society-n, amely a Nagy Korallzátony, (Great Barrier Reef) állapotának megőrzésén fáradozik. Az 1000 példányban készített Oris Great Barrier Reef Diver Limited Edition minden egyes eladott darabja után az Oris 50 frankot utal az ausztrál társaságnak.

Számos márka jótékonysági célokra szánt modelljei általában csak a számlapjukat, illetve a hátlapjukon szereplő feliratokat tekintve különböznek a kollekció többi darabjától. Az Oris általában veszi a fáradságot ahhoz, hogy ennél azért többet tegyen, így sok limitált modellje sokszor kifejezetten eltér a kiindulási alapnak számító kollekciótól. Józan ésszel gondolkodva a méretgazdaságosság miatt ez persze lényegesen nagyobb árat feltételezne. Az Oris Great Barrier Reef Diver Limited Edition esetében egy egészen egyszerű megoldással érték el azt, hogy az óra megjelenésében különbözzön az alapkollekciótól, ám mégse kelljen hatalmas összeget kérni a korlátozott példányszám miatt. A szerkezetet egész egyszerűen 180 fokkal elforgatva építették be. Ez persze nem egy nagy műszaki teljesítmény, de egy jó kompromisszum - ez az óra ugyanis egy szempillantás alatt azonosítható, hiszen a kollekció összes többi darabjának koronája és - a kronográfok kivételével - héliumszelepe is a tok jobb oldalán van.

Kötelező elemként a számlap is eltérő színekben pompázik. Ezek kiválasztásával bajlódni biztosan nem kellett, elég volt példát venni a korallzátonyról: a háttérül szolgáló, hullámmintázatú számlap a tenger kékjét utánozza, míg a narancssárga szerelt indexek a korallzátonyokat idézik. Ennek a két élénk színnek a kontrasztja legalább olyan erős, mint az alap kollekció fekete-fehér számlapja, és talán vidámabb, lezserebb is. Búváróra lumineszcens indexek és mutatók nélkül elképzelhetetlen, és ezekből nincs is hiány.

Az óra többi részlete a kollekció többi darabjáról már ismert. A 47 milliméteres rozsdamentes acél tok a csuklón érezteti jelenlétét, amin nem sokat segít a csak egy irányba forgatható búvárlünetta kerámia betétje sem. Ez utóbbi azonban karcolódni nem fog, ahogy a számlapot fedő zafír sem. Bár egyre többször találkozni búvárórákon is üvegbetétes hátlappal, ilyen stílusú óráknál ez inkább idegenül hathat, elvégre nagyban csökkenti a tok vízhatlanságát. Mivel ez az Oris az alap kollekció többi darabjához hasonlóan 100 bar nyomásig, 1000 méteres mélységig vízálló, így a hátlapon zafírnak semmi keresnivalója, a felszabaduló hely pedig elég teret biztosít a támogatott társaság logójának elhelyezéséhez.

A Breitling nevét említve, pavlovi reflexként mindenki a repülésre asszociál. Férfias, erőteljes és határozott vonalak ugyanúgy jellemzik a márkát. Mindezek ellenére nem feledkeznek meg a hölgyekről sem. Ez pedig egynél jóval több kollekciót jelent, és újakkal is kedveskednek, mint például az idei Galactic 36-tal.

Kifejezetten nőknek tervezni egy olyan órát, amelynek eredete a repülés férfias világában gyökeredzik, egyáltalán nem egy könnyű feladat. A szokásos recept - végy egy kvarcszerkezetet, tégy rá gyöngyház számlapot, csatolj hozzá rózsaszínű szíjat esetleg bolondítsd meg gyémántokkal - itt aligha működik. Kapóra jön viszont, hogy a nők is egyre inkább eltávolodnak az egészen kis átmérőjű óráktól és mernek nagyobb méretűeket is viselni. A tervezés során így már csak a jellegzetesen funkcionalitást hangsúlyozó Breitling órák megjelenését kellett közelebb hozni a női ízlésvilághoz. Eget rengető megoldásokat azért ne várjunk, így alapvetően csak a színekhez nyúltak.

A 36 milliméteres rozsdamentes acél tok vonalai a kisebb méret miatt valamivel lágyabbnak tűnnek, de nem annyira, hogy ellentmondásba kerüljenek a lünettával. Szálcsiszolt felületek nem mutatnak túl jól a női csuklón, így a tok egésze polírozott. Polírozott a jellegzetes, funkcionalista jellegű lünetta is, a megmunkálás minőségét jellemzi, hogy a számjegyek mattak, ezzel is segítve a leolvasást. Ugyanezt az eljárást alkalmazták a légcsavarorrkúpra emlékeztetni hivatott koronánál. Ez a tokkal egyetemben a B01 kronográfról ismerős, a mérettől eltekintve a Galactic 36 változtatások nélkül örökölte ezeket. A lünnetta is a B01-ről ismerős, de egy kisebb módosításon azért átesett: belső ívén kapott egy külön peremet.

Szintén az említett B01 modellről ismerősek a szerelt indexek és a mutatók, amelyek sötétben is könnyen leolvashatóak. Az, ami ezt a kicsinyített B01-t igazán nőiessé teszi, az a számlap színe: összesen hat változat közül lehet választani, köztük fémesen fénylő középbarnából és az azúrkékből. Úgy tűnik azonban, hogy nem mertek végérvényesen szakítani a tipikus női óra kliséjétől, így egy gyémántokkal kirakott, gyöngyház számlapos változat is szerepel a kollekcióban.

A Galactic 36 funkcióit a Breitling 37-es kaliber, leánykori nevén ETA 2895-2 működteti. A gyári ETA kaliberhez képest a különbség a díszítésben és a szabályozottságban rejlik, mivel a Breitling kalibere nem csak hozza a kronométer értékeket, hanem tanúsítványa is van erről.

A svájci óragyártó az órabarátokat egy nem mindennapi darabbal döbbentette meg. A sportos Seamaster kollekción belül az Aqua Terrák képviselik az elegáns vonalat, de teszik ezt úgy, hogy sportos jellegük megmarad - még a vörösarany változatoknál is. Az új Seamaster Aqua Terra XXL Small Seconds Enamel azonban jócskán letér az eddig bejáratott útról.

Alapvetően több a különbség, mint a hasonlóság. Persze a tok vonalvezetése hűen követi a korábbi modellekét, így az Aqua Terra név használata nem tűnik annyira elrugaszkodottnak. Még akkor sem, ha az XXL Small Seconds Enamel tokja a 49,2 milliméteres átmérőjével szűk 8 milliméterrel nagyobb, mint a többi Aqua Terra. A tok anyagát tekintve csak arannyal, vörössel és fehérrel dolgoztak, így az óra súlya érezhető a csuklón.

Egy óra megjelenését azonban nem csak a tokja határozza meg, sokkal jelentősebb szerepet játszik a számlapja. Ezt szemlélve pedig szinte egy ismerős vonást sem fedezhetünk fel. A fehér, zománcozott számlap melletti döntés egyértelművé tette, hogy az óra klasszikus külsőt kap. Az óraipar paradigmájáról lévén szó tulajdonképpen más nem is jöhetett volna szóba. Ennek egyenes következménye, hogy egyrészt szerelt indexekről vagy számokról szó sem lehet, másrészt az indexek helyett egyértelműen számoknak kell szerepelniük. Azok tipográfiája pedig tagadhatatlanul a klasszikus darabok közé sorolja az Aqua Terra XXL Small Seconds Enamel-t. Ha mindez nem lenne még elég, úgy vessünk csak egy pillantást a kismásodpercre: gyönyörűen gilosált a közepe, fölötte pedig kékített mutató jár. Anyaga pedig teljes egészében ezüst, nem csak egy ezüstözött fémlemez. Ha pedig már a mutatókról esett szó, érdemes megfigyelni az óra- és percmutató nyakán szépen kidolgozott Omega logót, amely koncepció a maga nemében ugyan nem új, de ritkán lehet csak vele találkozni.

A hárommutatós Aqua Terrákban vezették be még a kilencvenes évek legvégén a koaxiális gátszerkezetet, és ha már az XXL Small Seconds Enamel megjelenésében ennyire eltér a többitől, így az új szerkezetet is kapott. Név szerint a 2211-es kalibert, amelyet az Omega házon belül készít. Ezt az órát az Omega is múltidéző darabnak szánta, amire a 22XX kalibercsalád utal. Aranyórák esetében általában nem a legfontosabb tulajdonságok között tartjuk számon a vízállóságot, ezzel a változattal azonban 150 méteres mélységig merülhetünk, bár erősen kérdéses, hogy e darabok egyike szándékosan valaha is érintkezik-e majd tengervízzel, vagy zuhanyzás közben viselője csuklóján marad.

A nagyméretű órák diadalmenete lassan már három évtizede töretlen, és egyes modellek már a viselhetőség fizikai határait is el-elérik. A karórák napjainkban akkorára nőttek, hogy dédnagyapáink csuklón hordott zsebórának képzelnék őket. Persze a nagyobb átmérő zömében előnyös, azonban mindegyik ilyen óra egy közös, rossz tulajdonságban osztozik: nehezen férnek az ing mandzsettája alá.

A gondot nem is feltétlenül az óra szélessége, hanem magassága okozza. Ezt alapvetően két tényező befolyásolja: a szerkezet magassága, illetve az arányosság vélt vagy valós követelménye. Míg a tok méretein alapvetően nem nehéz módosítani úgy, hogy esztétikája ne sérüljön, addig a szerkezetekkel már egészen más a helyzet. Léteznek persze olyan neves márkák, mint a Piaget, amelyek kifejezetten erre a célra fejlesztettek ki saját kalibereket. Ezek árát meg is kérik jelentősen leszűkítve a potenciális vásárlóközönség körét. További jellemzőjük a lapos óráknak, hogy a pontos idő kijelzésén kívül semmilyen más komplikációval nem rendelkeznek. Erre sem a szerkezetben, sem a tokon, például egy lünetta formájában nincs hely. Az óraiparban lapos modellek esetében éppen ezért inkább biztosra mennek, és elhanyagolható kivételtől eltekintve csak klasszikus külsejűeket találunk.

A Hamilton lapos órákat felvonultató kollekciója az idén bemutatott Slim Petite Seconde, amely a fentiek tükrében szintén a hagyományos órakészítés konvencióit követi. A kollekció egyelőre két változatban áll csak, ám a Hamiltont ismerve, illetve a kollekció sikerétől függően ez nagy valószínűséggel nem fog így maradni. A két modell között a különbség azonban nem csak a számlap színében rejlik, hanem összképüket tekintve is más a hatásuk. A sötétszürke számlapos modell a polírozott acél indexeivel határozottabban modernebb, és egyben ridegebb benyomást kelt, míg az igen halvány bézsszínű párja aranyozott indexeivel és mutatóival sokkal bensőségesebb légkört áraszt.

Swatch csoport tagjaként, és a csoport belül reá szabott feladatokból adódóan a Hamilton nem engedheti meg magának, hogy lapos modellje kifejlesztéséhez saját szerkezetet fejlesszen vagy fejlesztessen. Úgymond "házon belül, de hozott anyagból" kellett megoldania a megfelelő szerkezet kiválasztásának kérdését. Ez a gyakorlatban a szintén a Swatch csoporthoz tartozó ETA kalibereit jelenti. A választás a jó öreg 2892-es kaliber kismásodperces változatára, a 2895-2 kaliberre esett, amely a maga 4,35 milliméteres magasságával nem tekinthető különösebben laposnak. Automata szerkezetről lévén szó, ez persze részben a rotornak köszönhető. Az ETA szerkezetet laposabbá tehát nem sikerült tenni, így más lehetőségek után kellett nézni. Az egyik az emberi érzékelés becsapása; ezt a tok arányainak az átmérő javára (43 milliméter) való eltolásával, illetve a füleknek a tok síkja alá való látványos hajlításával érik el. Sokkal objektívebb lépés azonban a lassan már kötelező elemnek számító üvegbetétes hátlap elhagyása. Ez két szempontból is szerencsés: először is nem tűnik fel a 25,6 milliméter széles szerkezet és a 43 milliméter átmérőjű tok ellentmondásossága, másodszor pedig a tömör hátlap lényegesen vékonyabb lehet, mint üveges társa. További előny, hogy a hátlap nagy felülete szintén ajánlja magát a díszítésre, amivel a Hamilton élt is: régi címerüket gravírozták rá.

Ha német óramárkáról és végletekig letisztult formákról beszélünk, akkor a glashüttei Nomos nevének szükségesszerűen fel kell merülnie. A formanyelvből adódóan a számlap túl sok komplikáció megjelenítését nehezen viselné el, így a Nomos manufaktúra kaliberei az alapkomplikációkon felül legfeljebb dátummal és járástartalékkal egészültek ki. Eddig. Egyből két új modellben mutatkozik be ugyanis a Nomos új Xi kalibere. A klasszikus Nomos számlapokra gyakorolt hatás pedig vegyes, de nem hátrányos.

Az új kaliber bevezetésével biztosra mentek: a Nomos régi és új sikertermékeibe építették be. A Xi (kszí) egyik "ruhája" a Nomos nevét megalapozó Tangente automata változata, a Tangomat, a másik pedig az órakedvelők legújabb Nomos kedvence, a Zürich. A kaliber mindkét modellben ugyanaz, azonban annak kihasználtsága, és ezáltal a funkciók különböznek. Míg a Zürichen a világ összes időzónájának ideje leolvasható, addig a Tangente mindössze egy általunk kiválasztott időzónát jelez ki. A szerkezet másik képességét, azaz egy referencia időzónának, jelen esetben az otthoninak a megjelenítését mindkét modell azonos módon oldja meg.

Az új Nomos Xi (kszí) kaliber

Zürich Weltzeit

A funkciók megjelenítése tekintetében azonban a Tangomat GMT és a Zürich Weltzeit között ég és föld a különbség. Ez persze egyrészt az eltérő funkciókra vezethető vissza, de messze nem csak erről van szó. A Tangomat esetében a végleges számlap még nem készült el, a változatok számát azonban négyre szorították le. Három esetében a különbség a második időzónát kijelző ablak elhelyezésében (6, 9, 12 órában) rejlik, míg a negyedik ablaka szintén 9 órában található, de nem városok nevei jelennek meg, hanem a GMT-hez való eltérés, azaz például +1 magyar helyi idő (téli időszámítás) esetében. A Tangomat Bauhaus-os letisztult formanyelve egészében nem sérült, legfeljebb a referencia idő ablakát tehették volna szögletessé a körcikkely helyett, bár ez a lépés valószínűleg végleg eldöntötte volna a számlap kérdését.

Tangomat GMT - két változat a négy közül

A Zürich Weltzeit megjelenésében azonban egyértelműen eltávolodik a Nomos józan világától, és az Art Déco felé nyit. A Zürichnek ez nem feltétlenül áll rosszul, annak ellenére sem, hogy az alap Zürich is erősen Bauhaus ihletésű. A Zürichet egyértelműen az Orion ihlette, amely maga a karórában megtestesült Bauhaus. Az Orionhoz képest a Zürich, ha csak leheletnyit is, de a klasszikus irányba mozdult el. Valamennyire azonban a szerkezet is az egymást fedő korongjaival meghatározta a számlap megjelenését. Az egymást fedő, egymásba érő körök így szükségszerűen hozzák az Art Déco formanyelvét. Erre erősít rá, hogy a számlap a kismásodpercnél és a referencia időnél is egy keveset kilép az ívből. A funkciók kezelését ellátó, két órában elhelyezett gomb is a klasszikus körformát kapta, a Tangomat GMT téglalap alakúval szemben.

A nem is olyan régóta az órák világába is magának helyet követelő Montblanc a legmagasabb elvárásokat is kielégítő, már-már iparművészeti remekeket felvonultató kollekciója a Villeret 1858. Itt nem csak műszaki szempontból kivételes darabokat találunk, hanem szemet gyönyörködtetőeket is, és jól ismert koncepciók is új, de a hagyományokat tiszteletben tartó módon öltenek testet. Ilyen a Montblanc Villeret 1858 Grande Seconde au Centre Retour-à-Zéro is, amely a három központi mutatóval készülő órák koncepcióját közelíti meg egy kicsit más szemszögből.

Ahogy az óra nevéből is kiderül, a Grande Seconde au Centre Retour-à-Zéro egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy a másodpercmutatója a koronát kihúzva 12 órára ugrik vissza. Ehhez társul egy egyedi, hárommutatós elrendezés, illetve egy olyan klasszikus szerkezet, amely éppen csak a legszükségesebb komplikációkat vonultatja fel. Felesleges magamutogatással itt nem fogunk találkozni.

Szintén az óra nevéből következtethetünk arra, hogy a méret tekintetében nem éppen egy szerény órával állunk szemben. Valóban, a 47 milliméteres átmérő sokunknál egyértelműen túl nagynak számítana. Talán nem véletlenül létezik egy 41 milliméteres modell is. A nagy átmérőjű órák viselése okozta kihívásokkal természetesen a Montblanc-nál is tisztában voltak, így ha fizikailag nem is tudtak változtatni a méreteken, annak érdekében azonban mindent elkövettek, hogy szemünket becsapják. A nagy átmérőhöz arányosan igazították az óra magasságát, a kontúrok élét elvették, és persze az arany sejtelmes csillogása is segít feledtetni a nagy átmérőt. Ahogy a magasság, úgy a korona is illeszkedik arányaiban. Persze az óra nem öncélúan lett ekkora - a méreteket a 16-18 manufaktúra kaliber diktálta a maga 38,4, illetve 6,3 milliméteres értékeivel. Egyértelműen az óra előnyei közé tartozik, hogy a tokot jóformán a szerkezet köré építették, nincs szükség a szerkezet és a tok között esetlegesen tátongó űr kitöltésére. Egy ilyen megoldás ebben a kategóriában nehezen lenne elfogadtatható.

Igyekeztek a funkcionalitást a szépséggel ötvözni. Teszik mindezt úgy, hogy előbbinek jelenlétét szinte észre sem vesszük, de önkéntelenül is használjuk. Nyilván a legevidensebb a nullára visszaugró másodpercmutató. Azonban csak második pillantásra válik világossá, hogy a másik két mutató is nagyban segíti a pontos beállítást és leolvasást. Míg a másodpercmutató a pontosan a percskála külső ívéig ér, addig a percmutató fejének hegye a belső ív fölött jár, az óramutató pedig a saját központi skáláján rója köreit. A számlap központi részének ilyen módon való kialakítása nem csak az óramutató pontos leolvasását könnyíti meg, hanem egyben ügyesen töltik ki vele a számlap ezen belső részét. Enélkül ugyanis itt hatalmas űr tátongana, és ez ellentmondást jelentene a tokkal, amelyet igyekeztek minél kisebbnek feltüntetni. Így az óra- és percmutató hosszát illető aránytalanság is eltűnik, elvégre mindegyiknek megvan a maga helye.

Ilyen órában a szerkezet elengedhetetlen jellemzője, azon kívül természetesen, hogy kellően pontos, a pompás díszítés. Kivétel nélkül mindegyik látható felület nemesebbé tételére gondot fordítottak. Ám nem csak a részletekre, hanem az összképre is figyeltek. Számos díszített szerkezet esetében az összkép már más modellekről ismerős. A 16-18 kaliber azonban erősen tagolt, és néhány szecessziós indát is felfedezhetünk. Ugyanakkor ügyeltek arra, hogy a díszítés ne legyen öncélú. Nem hivalkodó, nem magamutogató, ugyanakkor kellően elegáns ahhoz, hogy hosszabb ideig elidőzzön rajta a tekintet. Természetesen nem lehet nem észrevenni a Minerva gravírozást. Mivel a Montblanc néhány éve felvásárolta a Minvervát, és nem csak a nevet, hanem a szakember gárdát, sőt, a Minerva örökségét is átvette, így nem meglepő, hogy a Minerva felirat szerepel a hídon. Annál inkább meglepőbb, hogy a 16-18 kaliber már a felvásárlás után született, így elvileg viselhetné a Montblanc nevet. (Bár ez a kaliber tulajdonképpen egy Minerva kronográf kaliber egyszerűsített változata.) A Montblanc tehát így ismeri el és tartja életben az egykori nagy márka örökségét, amelyhez hasonló lépést senki sem tett még.

Kevés olyan óramárka van a piacon, amely olyan kitartóan támogat egy Formula 1 istállót, mint az Oris. Elvégre hét éve támogatják már a Williams csapatot. Ahogy az pedig az óraiparban szokás, illik megemlékezni az újabb és újabb évekről. A feladat persze nem egyszerű, hiszen évről évre egy erősen behatárolt témakörből kell egy új órát alkotni. Az évek alatt egy egész kollekció állt össze, amelyben ráadásul igen magas a fluktuáció az évente történő bővülés miatt.

A gyakori bővítés azzal is jár, hogy a korábbi modellek elveszítik aktualitásukat, így más modellekhez képest az Oris Willimas F1 órái kis sorozatban készülnek, azaz akár limitált példányszámúaknak is tekinthetőek. Persze az ezzel járó formai követelmények - sorszám, tanúsítvány - hiányoznak, azaz szigorúan szemlélve nem nevezhetőek annak. Mivel egy új óra kifejlesztése éveket vehet igénybe, de akkor is hosszabb időt vesz igénybe, ha már meglévő elemekből "dobnak össze" egyet, belátható, hogy nem lehet minden évben teljesen új modellel megjelenni. Előre tervezni is nehéz, hiszen a csapattal való szerződést évente kell megújítani, ez az időtartam az óraiparban pedig túl kevés. Az Oris egy független márka, azaz egy luxuskonszern sem áll mögötte, pénzügyi lehetőségeivel így megfontoltan kell gazdálkodnia.

A fentiek tükrében így érthető, hogy az idei év Williams F1 órája miért is emlékeztet annyira a két évvel ezelőttire. A különbség tulajdonképpen csak annyi, hogy a tok vákuumplazma eljárással fekete bevonatot kapott, és a tok oldala egy jellegzetes kék gyűrűt. Az, hogy ez utóbbi megoldás javított vagy rontott-e az óra összképén a vásárlónak kell majd eldönteni. Két dolog azonban biztos: az amúgy is sportos, dinamizmust sugárzó órának e jellemzőit ez a gyűrű még jobban hangsúlyozza. Ez ugyanakkor az elegancia rovására megy. Míg a korábbi modelleket akár elegáns környezetben, öltönyt viselve is hordhattuk, ez valószínűleg ezzel a modellel nem fog menni.

A 2010-es Oris Williams F1 szerencsére azonban az elődje összes jó tulajdonságát megörökölte. Mindenféleképpen kiemelendő az eredeti tervezésű számlap. Az áttört indexek az óra kiemelkedő jellegzetességeinek egyike. Egy kis fantáziával nem nehéz a számlap világosabb részét könnyűfém felninek elképzelni, és azzal, hogy láthatóvá vált a dátumgyűrű, de a szerkezet többi részét gondosan eltakarták, a felnik mögött lévő féktárcsák megjelenítése is megoldott. Ha pedig nagyon elrugaszkodunk, a dátumablakot fékpofának is nézhetjük. A számlap ilyen módon való kialakítása valóban méltó egy olyan márkához, amely be akar törni a motorsport világába. Persze minden jóban van valami rossz is, így egy apróságra itt is felfigyelhetünk: a számlap felöl is láthatóvá válik a tok és a szerkezet méretei közötti különbség. Utóbbi gyakorlatilag a fémes és a fekete felület találkozásánál ér véget, egyértelművé téve, hogy a szerkezet nem tölti ki a tokot. Persze ez kizárólag esztétikai szempont, és világos, hogy napjaink nagyméretű tokjait az ETA húzó kaliberei, mint az ebben a modellben is lévő automata 2836-2-es nem tudja kitölteni.

Az óra tokjának formáján nem változtattak, fekete színével eltávolodik az acél képviselte eleganciától, és közelebb kerül a Formula 1 műszaki és teljesítmény orientált világához. A fekete ruhát a vákuumplazma eljárással felvitt titánoxid bevonat jelenti, megnövelve a tok felületének keménységét. Ez a modell is megkapta az Oris mozgó füleit, amely révén az óra jobban fekszik fel a csuklóra, mind a merev fülűek. Ezek az Oris fülek ráadásul a tokjához képest majdnem derékszögben is képesek elhajlani, így vékonyabb csuklóval rendelkezőkön sem fog a 44 milliméteres tok túl hatalmasnak tűnni.

A TAG Heuer még 2009 végén megszellőztetett néhány képet a Carrera Calibre 1887-ről, sőt, idén Bázelben már be is mutatták, de úgy tűnik a design végleg csak mostanra forrt ki. Persze ez alapvetően nem szokatlan az óraiparban, ám a Carrera Calibre 1887 körüli turbulenciáknak köszönhetően a márka eme modelljét mind a szakma, mind pedig a hozzáértő közönség kitüntetett figyelme kíséri.

A bázeli változat...

...és a forgalomba kerülő

A második esztétikai kiigazítás viszont házon belülről érkezett. Ez lényegesen kisebb hatású, mint az előbbi, és valóban pusztán esztétikai. Az összegzők mintázatát váltották, így az most eltér a számlapétól. Mivel mind az évelejei, mind a mostani változatokon az összegzőket egy, a számlapétól eltérő gyűrűvel eleve kiemelték, így a leolvasás megkönnyítésében nem játszanak szerepet. A koncentrikus körökből álló díszítés azonban az óra elegáns jellegét hangsúlyozza. Ez a díszítés már a bázeli vásáron is jelen volt a világos számlapú változaton, és a TAG Heuer márkanagykövete, Leonardo DiCaprio is ilyen modellt kapott, hiányzott azonban a sötétről.

Részletkép az összegzőről Bázel alatt...

...és után

A Cartier Santos Triple 100-t 2008-ban először csak 20 példányban készítették el, a tokot palládium alkotta. Az óra három különböző számlappal rendelkezett, egy egyszerű fehér, egy gyémántokkal kirakottal, és eggyel, amelyen kézzel gravíroztak egy tigrist. A leginkább zsalugáterekhez hasonlítható szabadalmaztatott rendszert elegánsan, a koronával működtethetjük. A három különböző számlapot háromszög keresztmetszetű tömör fehérarany hasábok felületeire ültették. A megoldással reklámtáblákon a mindennapi életben is találkozunk, ám egyszerűsége mögött komoly műszaki megoldások bújnak meg.

Egy évvel később jelent meg a Santos Triple 100 második, szintén 20 darabból álló sorozata, ezúttal azonban a tigrist egy sas váltotta. A nagymacskához hasonlóan a sas fejének elkészítése is 50 munkaórát vett igénybe. Szintén ebben az évben álltak elő a Santos Triple 100 Skeleton modellel, amely „Double 100” név alatt is ismert. Ebből a változatból már 100 darab készült, cserébe viszont csak két számlapot kapunk – innen a nem hivatalos Double 100 megnevezés. A névben a tripla persze nem véletlenségből maradt ott: bár az óra csak két számlappal rendelkezik, mégis három külseje van. A Santos Triple 100 Skeleton lamellákkal dolgozik, azaz csak két felülete van – ezeken szerepel a két számlap. A lamellákat azonban egy közbenső helyzetbe, élükkel az óra síkjára merőlegesen is lehet állítani, amely így az óra harmadik „arca”.

A 2008-as Cartier Santos Triple 100 legkáprázatosabb arca

Párja 2009-ből

A szerkezet a Cartier manufaktúra kaliberének, a két rugóházas 9611 MC-nek hídjait úgy tervezték meg, hogy ezek helyettesítsék a közbenső állásba rögzített lamellák esetén a számlapot, azaz 3, 6, 9 és 12 órában fedezhetjük fel a megfelelő római számokat. A 9611 MC a Santos 100 Skeletonban mutatkozott be, és a bevált gyakorlattól eltérően, amikor is egy már meglévő szerkezetet csontvázasítanak, a 9611 MC-t már eleve csontvázasítottnak tervezték. Ennek köszönhetően teljesen más a megjelenése, mint a hagyományos csontvázasított szerkezeteknek.

Cartier Santos Triple 100 Skeleton - jól kivehetőek a lamellák

Cartier Santos Triple 100 Skeleton - a lamellák közbenső állásban

Cartier Santos Triple 100 Skeleton - a 9611-es manufaktúra szerkezet

Látni kell persze, hogy a lamellás vagy zsalugáteres megoldások órákon való használata nem számít újdonságnak. Már az 1920-as években is készültek ilyen darabok. Elsőként a Vacheron Constantin jelentkezett ilyen rendszerrel, igaz, ezt a tokon kívül helyezték el, feladata pedig az üveg védése volt. Akkoriban a szintetikus zafír, de még a plexi is elérhetetlen távolságban lévőnek tűnt. Hasonló megfontolásból készült el a Jaeger-LeCoultre Reverso kollekciója, igaz, itt az egész tok fordul el. A 1990-es évek közepén a elevenítette fel a Vacheron Constantin a 20-as évek alkotott órájának emlékét a Les Historiques Jalousie modellel. A Jaeger-LeCoultre aktuális kollekciójában pedig a Reverso a Eclipse darabjaiban köszön vissza ilyen megoldás. A de Grisogono illetve a Montblanc is készített ilyen elgondolás mentén egy-egy modellt. A Cartier Santos Triple 100 modelljei azonban több szempontból is felülmúlják az imént említett márkákat: először is a rendszer az üveg alatt található, így aligha fog beszorulni; másodszor három egymástól alaposan különböző számlapot képes felvonultatni; harmadszor pedig a rendszer működtetéséhez egyedül a koronát kell igénybe venni, nincs szükség gombokra, vagy egyéb megoldásokra.

Az elgondolás persze egyszerűnek hangzik, de azért, hogy egyrészt könnyű legyen a működtetés, másrészt a lamellák pontosan illeszkedjenek és rögzített állásukból ne mozduljanak el, háromévnyi fejlesztőmunkára volt szükség. A megoldást hatágú csillag alakú kerek és feszítőrugók rendszere hozta.

Mindegyik csillag alakú kereket egy-egy feszítőrugó tartja a helyén. Ez utóbbi anyaga Durnico, egy kivételes rugalmassági jellemzőkkel bíró acélötvözet. A rugók vastagsága mindössze 0,6 mm (összehasonlításképpen az emberi hajé 0,1 mm), ám kellő erőt biztosítanak arra, hogy az egyes lamellákat a helyén tartsák, ugyanakkor a korona mozgatásához sem kell túl nagy erőt kifejteni. A szerkezet bonyolultsága nem csak abban rejlik, hogy minden egyes csillagot egyesével kell beállítani, hanem a hozzá tartozó rugó nyomatékának is meg kell egyeznie a többiével. Ez legalább akkora felkészültséget igényel, mind egy számos komplikációval bíró szerkezet beszabályozása.

Ha olyan óráról beszélünk, amelynek számlapján csak egyetlen egy árva mutató rója köreit, akkor mindenkinek illik a MeisterSinger nevére asszociálnia. Még nincs tíz éve annak, hogy az észak-német márka első órája megjelent a piacon. Az idő azonban érett arra, hogy a MesiterSinger hagyományos színvilágából kitörve, egy újabb felé vegyék az irányt. A legalkalmasabb darab erre pedig egyértelműen a márka nevét megalapozó MeisterSinger No 01 modell.

A kivételes sikereket elért MeisterSinger abból az évszázadokkal ezelőtti korból merítette az ötletet, amikor az élet sokkal lassabb ütemben zajlott, és az egy mutató bőven elég volt az idő kijelzéséhez. A felgyorsult életvitelben a nyugalom kivételes értékkel bír, és erre az érzésre alapozza termékeit. Műszaki szempontból a szerkezetek ugyanúgy képesek lennének kiszolgálni egy negyedmásodperces pontossággal járó másodpercmutatót. Azonban ezekre nincs szükség egy nyugalmat árasztó márkánál. Elég a 12 óra alatt körbejáró egyetlen mutató a 144 részre, és így 5 perces pontosságú skálájával. A mindennapi életben a néhány perces pontatlanság elfogadható.

A MeisterSinger órák számlapját tekintve (elsősorban az egymutatósok és nem számolva a limitált sorozatokat) szinte kizárólag négy színkombinációban kaphatóak: fehér/fekete, fekete/fehér, bézs/fekete és fekete/vörösarany. Ezen túl mindegyik felülete sima. Ehhez képest az új MeisterSinger No 01 szinte forradalommal ér fel, szakítva a majdnem egy évtizedes hagyománnyal. A számlap barna, míg az indexek és számok megőrizték formájukat és fehér színüket is. Maga a felület sem sima többé, hanem sugárirányban számos apró szálat húztak. Tény, hogy ezt új eljárásnak nevezni meglehetősen túlzó lenne, hiszen évtizedekkel ezelőtt is gyakran használták már. Ettől függetlenül azonban elegánsnak továbbra is elegáns, még jobban kiemelve az óra kiegyensúlyozott megjelenését. A minta további előnye, hogy a megtöri a visszaverődő fényt, így a számlap egyes részei a beesési, illetve a szemlélési szögtől függően válnak sötét-, illetve világosbarnává.

Ettől az aprónak egyáltalán nem nevezhető módosítástól eltekintve, az óra megjelenése nem változott. A rozsdamentes acélból formált tok átmérője maradt 43 milliméter, és maga a forma is a régi. Állítólag új azonban az eljárás, amivel a tokokat megmunkálják. A szerkezet is a jól bevált kézi felhúzású ETA 2801-2. Bár a No 01-nek létezik automata változata is - ez a No 03 - talán megkockáztatható, hogy ehhez az órához a kézi felhúzású jobban illik.

Kevés az olyan óramárka, amely a múltjában olyan nagy hatású modellt alkotott, mint a Piaget a Piaget Polóval. A 30 éves évfordulót tavaly tartották, és az óraiparban bevett szokáshoz méltóan előálltak egy áttervezett változattal a Piaget Polo FortyFive-val. Ahogy a hetvenes évekbeli előd, úgy a korunk Piaget Polója is egyhamar sikert aratott sportosan elegáns külsejével és manufaktúra szerkezetével, egyengetve ezzel az utat a nyitott számlapú Piaget Polo FortyFive modellek megjelentetéséhez.

A kronográf és hárommutatós változatban bemutatott új Piaget Polo FortyFive-oknak alapvetően csak a számlapjuk különbözik a jubileumi modellektől. A névből kikövetkeztethető, 45 milliméter átmérőjű titán tokon ugyanúgy selyemfényű és polírozott felületeket találunk, a fémszíjat ugyanúgy bátran a kecsesen ívelt, és így a csuklóra simuló tok szerves folytatásaként tekinthetjük, sőt a tokról a szíjat idéző osztások sem hiányoznak. A vízállóság is változatlan, maradt 100 méter. A méret miatt érthető a titán használata, amelyet a tokon rozsdamentes acéllal és kaucsukkal is kombináltak. Az üvegbetétes hátlap sem hiányzik, ami manufaktúra kaliberek esetében teljes mértékben érthető is, elvégre azokat mind a márka, mind viselője büszkén tárja mások szeme elé.

A tok fémes felületeinek fényes finise, illetve a kaucsuk feketéje, a polírozott acél és a selyemfényű titán kontrasztjának játéka a nyitott, több helyen is áttört számlapon is megfigyelhető. A számlap megmaradt felületeinek fekete és vörös színkombinációja az áttört részeken áttetsző szerkezet díszített és polírozott síkjaival folytatja ezt a játékot ott, ahol a tokon abbamaradt. A számlap ily módon való kialakításának két hozadéka is van: először is az élesen eltérő színek nagyban elősegítik a leolvashatóságot, másrészt elsősorban ennek köszönhető, hogy a tavalyi Piaget Polo FortyFive-okhoz képest a külső az elegánsan sportos megjelenéstől a futurisztikusabb, dinamikusabb és high tech irányba mozdult el. A nyitott számlap további előnye, hogy láthatóvá teszi a teli számlapoknál is meglévő, de rejtett szinteket, így hozva mozgásba és téve izgalmassá azt. A sötétben való leolvasást a mutatók és indexek lumineszcens bevonata könnyíti meg.

Az új Piaget Polo FortyFive változatok közül a kronográfba a márka 880P automata manufaktúra kaliberét építették. A kronográfokra jellemző hagyományos elrendezésű nyomógombokkal és koronával állíthatjuk be a pontos időt, a dátumot, illetve a hat órában lévő, 24 óra alatt körbejáró második időzóna mutatóját, míg a tíz órában lévő nyomógomb a kronográf egy további funkcióját, a flyback funkciót kezeli. A működéshez szükséges energiát két rugóház tárolja, teljesen felhúzva 50 órányi járástartalékot biztosítanak. Elsőre ez kevésnek tűnhet, de ez az érték a kronográf folyamatos működtetése mellett értendő.

A hárommutatós modellbe szintén egy automata, és szintén egy manufaktúra kalibert építettek: a Piaget 800P-t. A három mutatót dátumablak egészíti ki. Mindkét szerkezetet az órakészítés és a Piaget hagyományainak megfelelően díszítették, számos munkafázist kézimunkával végezve el. A futurisztikus vonal kiemelése végett öltöztették vákuumplazmás eljárással feketébe a Piaget címerét viselő rotort.

A Seamaster Aqua Terra az Omega egyik legváltozatosabb kollekciója, és meglehetősen gyorsan közkedveltté vált. Ebben feltehetőleg ugyanúgy szerepet játszott az egyenes, letisztult vonalvezetés, mint az Omega műszaki újításait is felvonultató szerkezet. A kollekciót néhány, hölgyeknek szóló darabokkal egészítették ki.

A kecsesebb csuklókhoz igazodva az új Seamaster Aqua Terra darabok átmérője 38,5 milliméterre csökkent, amely női szemmel nézve nagynak tekinthető, elvégre nem is olyan régen ez az átmérő még a férfi kollekciók átlagos méretének számított. A többi Aqua Terrához hasonlóan a számlapot itt is ugyanaz a párhuzamos vonalakból alkotott minta díszíti, amely az egykori fedélzetek padlóját hivatott idézni. A meglehetősen nagy méret elég teret biztosít mechanikus szerkezeteknek, így nem kellett a női órák között domináns szerepet betöltő kvarc szerkezettel megelégedni. Ha már mechanikus mellett döntöttek, akkor értelemszerűen a márka exkluzivitásának számító koaxiális gátszerkezettel szerelt kaliberét építették be. Ennek előnyei már jól ismertek: hosszabb tartósság, kiváló pontosság stb. Az új modellek közül mindegyik kronométer tanúsítvánnyal rendelkezik.

Szintén közös az új női Seamaster Aqua Terrákban, hogy mutatóikat SuperLumiNova bevonattal látták el és 18 karátos aranyból készültek. Színben igazodnak a tok anyagának színéhez. Ennek felületei váltakozva szálcsiszolt és polírozott finist kaptak. Megemlítendő még a tok üvegbetétes hátlapja is, amely felfedi a számlap alatt rejtőző koaxiális gátszerkezetű kaliberek szépségét.

Az új változatok közül fényével kiemelkedik a 18 karátos vörösarany tokkal és szíjjal készült modell. A számlapot a lünettán 52 briliáns csiszolású gyémánt veszi körbe, és további 11 darab jutott a számlapra is. A dátumablak kerete szintén 18 karátos arany. Jutott a pompából a tokon belülre is - és ez nem csak az Omega új manufaktúra kaliberének műszaki megoldásaira vonatkozik. Az arany Seamaster Aqua Terrába a 2007-ben először bemutatott 8500-as kaliber kizárólag esztétikai szempontból módosított változata, a 8501-es került. A különbség mindössze annyi, hogy a rotor és a billegő hídja 18 karátos vörösarany. Aki a szíj tekintetében az arany csillogását inkább a bőr puhaságára cserélné, annak természetesen széles választék áll rendelkezésére, így például a fekete alligátorbőr szíj arany zsanérzárral.