A nem is olyan régóta az órák világába is magának helyet követelő Montblanc a legmagasabb elvárásokat is kielégítő, már-már iparművészeti remekeket felvonultató kollekciója a Villeret 1858. Itt nem csak műszaki szempontból kivételes darabokat találunk, hanem szemet gyönyörködtetőeket is, és jól ismert koncepciók is új, de a hagyományokat tiszteletben tartó módon öltenek testet. Ilyen a Montblanc Villeret 1858 Grande Seconde au Centre Retour-à-Zéro is, amely a három központi mutatóval készülő órák koncepcióját közelíti meg egy kicsit más szemszögből.
Ahogy az óra nevéből is kiderül, a Grande Seconde au Centre Retour-à-Zéro egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy a másodpercmutatója a koronát kihúzva 12 órára ugrik vissza. Ehhez társul egy egyedi, hárommutatós elrendezés, illetve egy olyan klasszikus szerkezet, amely éppen csak a legszükségesebb komplikációkat vonultatja fel. Felesleges magamutogatással itt nem fogunk találkozni.
Szintén az óra nevéből következtethetünk arra, hogy a méret tekintetében nem éppen egy szerény órával állunk szemben. Valóban, a 47 milliméteres átmérő sokunknál egyértelműen túl nagynak számítana. Talán nem véletlenül létezik egy 41 milliméteres modell is. A nagy átmérőjű órák viselése okozta kihívásokkal természetesen a Montblanc-nál is tisztában voltak, így ha fizikailag nem is tudtak változtatni a méreteken, annak érdekében azonban mindent elkövettek, hogy szemünket becsapják. A nagy átmérőhöz arányosan igazították az óra magasságát, a kontúrok élét elvették, és persze az arany sejtelmes csillogása is segít feledtetni a nagy átmérőt. Ahogy a magasság, úgy a korona is illeszkedik arányaiban. Persze az óra nem öncélúan lett ekkora - a méreteket a 16-18 manufaktúra kaliber diktálta a maga 38,4, illetve 6,3 milliméteres értékeivel. Egyértelműen az óra előnyei közé tartozik, hogy a tokot jóformán a szerkezet köré építették, nincs szükség a szerkezet és a tok között esetlegesen tátongó űr kitöltésére. Egy ilyen megoldás ebben a kategóriában nehezen lenne elfogadtatható.
Igyekeztek a funkcionalitást a szépséggel ötvözni. Teszik mindezt úgy, hogy előbbinek jelenlétét szinte észre sem vesszük, de önkéntelenül is használjuk. Nyilván a legevidensebb a nullára visszaugró másodpercmutató. Azonban csak második pillantásra válik világossá, hogy a másik két mutató is nagyban segíti a pontos beállítást és leolvasást. Míg a másodpercmutató a pontosan a percskála külső ívéig ér, addig a percmutató fejének hegye a belső ív fölött jár, az óramutató pedig a saját központi skáláján rója köreit. A számlap központi részének ilyen módon való kialakítása nem csak az óramutató pontos leolvasását könnyíti meg, hanem egyben ügyesen töltik ki vele a számlap ezen belső részét. Enélkül ugyanis itt hatalmas űr tátongana, és ez ellentmondást jelentene a tokkal, amelyet igyekeztek minél kisebbnek feltüntetni. Így az óra- és percmutató hosszát illető aránytalanság is eltűnik, elvégre mindegyiknek megvan a maga helye.
Ilyen órában a szerkezet elengedhetetlen jellemzője, azon kívül természetesen, hogy kellően pontos, a pompás díszítés. Kivétel nélkül mindegyik látható felület nemesebbé tételére gondot fordítottak. Ám nem csak a részletekre, hanem az összképre is figyeltek. Számos díszített szerkezet esetében az összkép már más modellekről ismerős. A 16-18 kaliber azonban erősen tagolt, és néhány szecessziós indát is felfedezhetünk. Ugyanakkor ügyeltek arra, hogy a díszítés ne legyen öncélú. Nem hivalkodó, nem magamutogató, ugyanakkor kellően elegáns ahhoz, hogy hosszabb ideig elidőzzön rajta a tekintet. Természetesen nem lehet nem észrevenni a Minerva gravírozást. Mivel a Montblanc néhány éve felvásárolta a Minvervát, és nem csak a nevet, hanem a szakember gárdát, sőt, a Minerva örökségét is átvette, így nem meglepő, hogy a Minerva felirat szerepel a hídon. Annál inkább meglepőbb, hogy a 16-18 kaliber már a felvásárlás után született, így elvileg viselhetné a Montblanc nevet. (Bár ez a kaliber tulajdonképpen egy Minerva kronográf kaliber egyszerűsített változata.) A Montblanc tehát így ismeri el és tartja életben az egykori nagy márka örökségét, amelyhez hasonló lépést senki sem tett még.
A Montblanc Villeret 1858 Grande Seconde au Centre Retour-à-Zéroról sok minden elmondható: nevezhetjük csuklóra száműzött zsebórának, ami nem is áll túl távol a valóságtól; garantáltan nem fogjuk felvenni, ha leugrunk a sarki boltba vagy sörözőbe, de még a golf pálya is túl pórias. Az óra tagadhatatlanul tiszteletet parancsol magának. Egy azonban biztos: ha az órák létjogosultsága abban áll, hogy pontosan jelezzék az idő múlását, amely feladatot egy exkluzív órának kivételes módon kell megoldani, akkor a Montblanc ezt a feladatot bravúrral oldotta meg. |
|