Az LVMH (Moët Hennessy Louis Vuitton S.A.) holdinghoz tartozó TAG Heuer és Zenith a holding keretein belül olvadnak össze. Ennek megfelelően mindkét cég az LVMH Swiss Manufactures SA tulajdonába kerül a Cortechhel együtt, amelyet a TAG Heuer birtokol és a la chaux-de-fonds-i márka tokjait szállítja. Az új céget a TAG Heuer ügyvezetője fogja vezetni.

Mit jelenthet ez a két márka számára? Rövid távon nyilván nem várhatóak változások, mivel az összevonás az adminisztratív részlegre, jogi, pénzügyi stb. tevékenységre korlátozódik, mindkét márka saját gyártási kereteit megtartja. Várható ugyanakkor, hogy a jelenleg is már létező együttműködés - a TAG Heuer a Zentih El Primro kaliberét használja egyes modelljeiben, míg a Cortech a Zenith tokok fő beszállítója - a jövőben bővülni fog.

Az összevonás okaként egyértelműen a jelenlegi gazdasági válság tekinthető, amely értelemszerűen a svájci óraipart sem kímélte. Az iparág egyes szereplői így kénytelenek racionalizálni. A két márka összevonásával elsősorban adminisztratív költségeket kíván megtakarítani, hiszen a végfelhasználó szempontjából teljesen lényegtelen, hogy a TAG Heuer és a Zenith közös vagy önálló jogi osztállyal rendelkezik-e.

A múlt héten a TAG Heuer is megjelentette saját iPhone-ra írt programját, amely a márka eddigi legmerészebb alkotását, a Monaco V4-t mutatja be új, eddig nem közzétett videók és fényképek segítségével.

A programot, avagy app-t egyelőre kizárólag az iPhone-hoz írták, ám elképzelhető, hogy idővel más rendszerekre is átírják. Három menü áll rendelkezésünkre: az Interact, Discover és a Locate. Az első egy három dimenziós képen mutatja be a V4-et, nagyrészt hasonló módon, mint a TAG Heuer honlapján. Itt található a "Recharge" almenü is, amely egy kis játékosságot visz a programba: a telefont mozgatva a V4 felhúzásáért felelős, lineáris mozgást végző volfrámtömbje hozható mozgásba. A "játék" nem öncélú, röviddel később további tartalom válik elérhetővé.

A "Discover" menüpont tíz makrófotót és tíz egyperces videót tartalmaz, amely az óra fejlesztésének történetét mutatja be, míg a "Locate" az aktuális földrajzi helyünkhöz legközelebbi hivatalos TAG Heuer kereskedő elérhetőségét mutatja meg.

A program maga ötletesre sikeredett, és valószínűleg elegendő mennyiségű új és érdekes tartalommal bír ahhoz, hogy legalább egy ideig foglalja a telefon memóriáját. Persze nem a TAG Heuer az első márka, de még csak nem is a második, amely iPhone-ra fejlesztett programot. Egyebek mellett az IWC, Jaeger-LeCoultre és a Lange und Söhne is megelőzte őket, a tartalmat tekintve pedig mind hasonlóak: az aktuális kollekció mellett a kereskedők elérhetőségei is szerepelnek. Alapvetően tehát nem egy forradalmian új ötlettel van dolgunk. Felmerül így a kérdés, hogy miért is éri meg számos óramárkának iPhone-ra alkalmazásokat fejleszteni. Alapvetően egy új marketing csatornáról van szó, hiszen így szinte személyre szabott és interaktív tartalmat juttathat el a felhasználóhoz. Ezenfelül az eljuttatott tartalom hordozható is, hiszen a telefont szinte mindenki mindig magánál tartja. Az interaktivitás is egy alapkövetelmény a multimédiás marketing terén, amely ötvözve a mobilitással szintén lényegesen hatékonyabb, mint e-mailen történő kapcsolattartás. Maga a program képes fórumokkal és más alkalmazásokkal, mint például a Google Maps-szel és Twitter az interakcióra.

Az IWC az idei SIHH-en (Salon International de la Haute Horlogerie) bemutatott első modelljéről úgy tűnik, hogy az óvatosság jegyében fogant. Ezen persze a jelenlegi általános gazdasági környezetben nem is nagyon kell csodálkozni, és természetesen mind minőségi, mind iparművészeti szempontból a Da Vinci Chronograph Ceramic ízig-vérig egy igazi IWC.

Da Vinciről elnevezni egy terméket meglehetősen merész vállalkozásnak tűnhet. Egyrészt a reneszánsz talán legnagyobb mestere számos területen maradandót alkotott. Ötleteivel sokszor jóval a saját kora előtt járt, és a mechanika terén folytatott kísérleteivel az órák fejlődéséhez is hozzájárult. Ennek megfelelően, ha valaki az óraipar felső szegmensében a mester nevével dob piacra egy modellt, akkor annak illik is valamiben kitűnnie. Ennek megfelelően az IWC olyan modelleknek adta ezt a nevet, amelyek a fenti feltételnek megfelelnek. Ilyen volt például az 1985-ös Da Vinci; a kvarcválság vége felé járunk, és a schaffhauseni gyártó ekkor állt elő egy öröknaptáras kronográffal. Ennek a kalibernek a jelentőségét óratörténeti szempontból persze nem szabad túlbecsülni, de nyilvánvalóan hozzájárult ahhoz, hogy a kilencvenes évek elejére a mechanikus szerkezetek újra életre keljenek. Bár csupán igen korlátozott példányszámban, de egy évvel később alkották meg az első kerámia tokos órájukat, amely világviszonylatban is első volt. Az IWC egy teljesen újratervezett Da Vinci külsőben mutatta be 2007-ben saját flyback kronográf kaliberét, amelynek különlegessége abban rejlett, hogy az óra- és percösszegző egy segédszámlapon kapott helyett, azaz a mért időt egy kétmutatós összegzőről olvashattuk le.

Idén pedig ezt a hároméves 89360-as kalibert ültették a Da Vinci tonneau formájú cirkónium-oxid tokba. Persze csak a központi része kerámia, a lünetta és a hátlap titán. Amikor bő két évtizeddel ezelőtt az IWC elkészítette az első cirkónium-oxid tokot, akkor ennek a rendkívül ellenálló anyagnak a megmunkálása igen komoly kihívást jelentett.

Ugyan nem egy mai darab, konkrétan majdnem egy éve, a tavalyi Baselworldön mutatták  be először, ám a kezdetekben a gyártást még fel kellett futtatani, így a Frédérique Constant Maxime Manufacture csak egy hosszabb idő elteltével jutott el hazánkba is. Ezt az alkalmat használjuk ki, hogy a szó legszorosabb értelmében első kézből szerzett tapasztalatokról számoljunk be.

Mint ismert, a Frédérique Constant néhány évtizedes történetével fiatal márkának számít, és hihetetlen fejlődést tudhat maga mögött. Órái mind egyértelműen a klasszikus megjelenésűek közé tartoznak, sportos megjelenésűt egyet sem találunk köztük. Legfeljebb egyes kronográfjaira, például a Healey vonalra lehet ráfogni, hogy hordoznak némi dinamizmust, de ez sokkal inkább a komplikáció természetéből fakad, mintsem az óra külsejéből. Ha valaki Frédérique Constant minőségben szeretne sportórát, az válogasson az Alpina modelljei közül. A genfi székhelyű cég ugyanis kifejezetten ezért vásárolta meg az egykor szebb napokat is megért márkát, hogy ezen a területen is kipróbálhassa magát úgy, hogy a bejáratott klasszikus stílusú márka nevén ne essen csorba.

Ahogy azt az óra neve is jelzi, a Maxime Manufacture egy manufaktúra szerkezettel, az FC 700-zal bír. Tervezéséért és elkészítéséért a Frédérique Constant fiatal, 29 éves holland órásmestere felel. Mellesleg a Genf külvárosában lévő székhelyen az alkalmazottak túlnyomó része a harmincas évei körül jár, talán éppen a márka alapítója és tulajdonosa a legidősebb a maga 50 év alatti korával. A szerkezet maga a Frédérique Constant saját alapkaliberéül fog szolgálni, és az óra- és percfunkción kívül a dátumot is kijelzi. Igaz, ez utóbbit nem a megszokott dátumgyűrűs és ablakos módszerrel; helyette hat órában, a kismásodperc hagyományos helyén egy segédszámlapon olvashatjuk le az aktuális dátumot. A szerkezet díszítése hozza mindazokat a stílusjegyeket, amelyeket egy tekintélyes svájci márkától elvárhatunk: ívelt vonalú genfi csíkok, finoman kidolgozott részletek és természetesen kékített csavarok. További esztétikai elem a tömör rotor mellőzése - helyette a kellő súlyt és így a megfelelő tehetetlenséget a rotor peremén nagy sűrűségű volfrám és réz ötvözet alkalmazásával érték el. Bármely irányba forogjon is a rotor, mozgása mindig energiával látja el a rugóházat. A szerkezet a néhány napos próba alatt megbízhatóan működött, az átlagosan három másodperces eltérés kiválónak tekinthető. Egyedüli kritikai észrevétel, hogy a díszítéseket gépek végezték, így azok teljes mértékben tökéletesek. Ez első olvasatra ellentmondásosnak tűnhet, azonban paradox módon lassan éppen az alig észrevehető, de azért nehezen mégiscsak látható tökéletlenségek értékesebbnek tűnnek, mivel ezek - egyelőre - emberi kéz munkájára utalnak. Persze ha kézi munkával végeznék a díszítést, akkor a Maxime Manufacture nem ott helyezkedne el az árskálán ahol, hanem jóval feljebb - ez viszont aligha illene a Frédérique Constant filozófiájához, amely ugye az "accessible luxury" szlogenjével a legjobb ár/érték arányra törekszik.

Az órát két változatban, tisztán rozsdamentes acél, illetve acél és 18 karátos vörösarany lünettával gyártanak. A tok formáját tekintve egyértelműen a klasszikus vonalhoz sorolható. Ebbe ugyanúgy beleértendő a letisztult, de markáns lünetta és a konvex zafír üveg. Ahogy a szerkezet esetében is, úgy a toknál is jelentős figyelmet fordítottak a díszítésre, amely a felületek különböző megmunkálásában mutatkozik meg. Így a lünettát fényesre polírozták a tok többi része pedig selyemfényű, de az élek polírozottak. Egyértelműen alkalmi óráról lévén szó a vízállóság nem az erények közé tartozik. Az 5 bar/50 méter mélység gyakorlatban azt jelenti, hogy úszni nem kell vele, de még zuhanyozni sem. Ettől függetlenül a korona csavarzáras. A manufaktúra kaliber a hátlapon keresztül is látható. Az üveget körülvevő részen olvasható az óra neve, referencia száma és egyéb jellemzői. Ez persze önmagában aligha említésre méltó, az azonban, hogy csak ezen a kis részen három különböző finist használtak, már igen.

Egy óránál azonban a számlap az, amit a világ is lát. Ez pedig visszafogottan elegánsra sikeredett, a klasszikus Art Déco stílusjegyeket felvonultatva. A dátum kijelzésének módjától eltekintve, nem sok minden utal arra, hogy egy nem mindennapi kaliber bújik meg a számlap alatt. Az ízlés szerint római vagy arab számok szereltek. A mutatók lumineszcensek. Úgy tűnik azonban, hogy azokat inkább csak mint kötelező elem szerepeltették, az óra stílusától talán idegennek tekinthető. Számos más márka meg meri lépni azt, hogy klasszikus alkalmi óráiról hiányzik a lumineszcens festék, ezt talán a Frédérique Constant is megengedhette volna magának.

Lassan félúton járnak azok a vállalkozó kedvű résztvevők, akik az Atlanti-óceánt a legnagyobb erőbedobást igénylő módon - evezéssel - szelik át. Az idei versenyen, amely még tavaly december 16-án indult, a Fortis két brit versenyzőt támogat, akiket útjuk során egy Fortis Marinemaster Automatic narancssárga kaucsukszíjjal kísér.

Az óra az időn túl a napot és a dátumot is kijelzi, és akár 20 bar nyomásig, azaz 200 méteres mélységig is vízálló. A Marinemaster ez utóbbi jellemzőjét a jogász és műszaki végzettségű páros érthető módon nem szeretné próbára tenni. Ahogy szinte kivétel nélkül az összes Fortis órában, így ebben is az ETA szerkezete végzi a munkát, konkrétan a 2836-2-es.

A Piaget idén ünnepeli egyik híres kaliberének, a 12P-nek az ötvenedik évfordulóját, amelyet 1960-ban építettek be először. A kaliber akkoriban a világ leglaposabb automata kaliberének számított, és a most méltó utódjának szánt 1208P a maga 2,35 milliméteres magasságával szintén a jelenleg kapható leglaposabb.

Az új kaliber a Piaget egyik jellegzetes darabjának, az Altiplanonak reinkarnációjában fog bemutatkozni. Az újonnan tervezett, 43 milliméter átmérőjű tokban kap helyet, és így az egész óra mindössze 5,25 milliméter magas. Persze ennek megfelelően túl sok komplikációval nem kell számolni, az idő jelzésére azonban a két központi mutató és a kismásodperc tökéletesen elegendő.

A 12P kaliber 1960-ból...

...és utódja, a 1208P 2010-ből

A leglaposabb kaliberek történetét a Vacheron Constantinnal együtt írta a Piaget, így például a 2 milliméter magas, kézi felhúzású 9P-vel 1957-ben, illetve néhány évvel később a már említett, 2,3 magas automata 12P-vel. A múltban megszerzett tapasztalatokat természetesen a jelenben is kamatoztatják, így a 1208P mellett a manufaktúra szerkezetei között szerepel az 1998-ban kifejlesztett, 2,1 milliméter magas 430P, és a 2007-ben piacra dobott, 2,5 milliméteres 830P. Ahogy a márkatársánál is, úgy a Piaget-nél is léteznek komplikációkkal ellátott lapos kaliberek, mint például a 600P (3,5 milliméter - tourbillion), a 880P (5,65 milliméter - flyback kronográf, második időzóna) és a 855P (5,6 milliméter - öröknaptár, retrográd kijelzés és második időzóna). A leglaposabb automata kaliber, a 1208P tehát egy eleve gazdag kalibercsaládban látja meg napvilágot.

Az egykori Altiplano

Korunk Altiplanoja

Bár csak az alapfunkciókkal rendelkezik, műszaki szempontból mégsincs szégyenkezni valója a 1208P-nek. A csapágygolyók átmérője például mindössze 0,12 milliméter, azaz alig vastagabb, mint egy hajszál. A rotor elhelyezése is problémát okozott, hiszen természeténél fogva ennek nagynak és súlyosnak kell lennie. Ez pedig értelemszerűen jelentősen növeli egy kaliber magasságát. A mikrorotoros megoldás kiváló módja annak, hogy kellő inerciával bíró rotor húzza fel a házban a rugót, amely teljesen felhúzva 40 órás járástartalékot biztosít. A billegő 21.600 féllengést végez óránként. Mesteri alkotásról lévén szó, természetesen a kaliber méltó díszítéséről is gondoskodtak. Ez persze nem csak a megszokott genfi csíkozást és a kékített csavarokat jelenti, hanem az egyes kerekek váltakozó díszítését, a rotoron található Piaget címert és a billegő fölötti apró "P" betűt.

Automata és mindössze 5,25 milliméter magas

Ahogy az óraipar nagyágyúi közül sokan, úgy a Montblanc is biztosra megy idén, és egy történelmi darabbal áll elő a januári, genfi vásárra – elegánsabban - szalonra. Avatottabbak számára persze az előző mondat egyből egy ellentmondást tartalmaz, hiszen a Montblanc elsősorban íróeszközeiről vált ismertté, órákat csak bő egy évtizede készítenek. Ezt történelmi múltnak tekinteni erős túlzásnak nevezhető. A Montblanc ugyanakkor néhány évvel ezelőtt megvásárolta az előző század elején kronográfjairól ismert Minervát, és a „Vintage Chronographe”-fal tulajdonképpen ennek az egykori fényes márkának állít emléket.

A Vintage Chronographe a Montblanc múltba visszatekintő kollekciójának, a Collection Villeret 1858-nak tagja, legjellegzetesebb jegye pedig a központi, spirál alakú tachiméterskála. Ezt egyértelműen az 1920-as és 30-as évek Minerva kronográfjaitól örökölte. A márka megvásárlásakor számos fel nem használt alkatrész, köztük számlapok is a Montblanc tulajdonába kerültek, és számos, korabeli zománcozott számlapon a legkülönbözőbb skálák találhatóak, amelyek mind egy adott területhez, szakmához kötődtek. Ennek megfelelően felfedezhetőek kizárólag regattáknál használható skálázású számlapok, vagy orvosoknak szánt pulzométerrel skálázottak is. Egyes régi számlapokat olyan részletességgel dolgoztak ki, hogy a másodpercek törtrészei is leolvashatóak voltak. Egy részt ennek, másrészt pedig a megbízható és pontos szerkezeteknek köszönhette és köszönheti mind a mai napig a villeret-i székhelyű Minerva előkelő helyét az órabarátok körében.

A Vintage Chronographe számlapjának peremét a teleméter skála foglalja el, így a tachiméterét a központba, spirálba rendezve helyezték el. Ennek megfelelően a kronográf másodpercmutatójával akár három perc hosszúságú időtartamokat is mérhetünk, és olvashatjuk le a hozzátartozó értéket. Funkcionalitás szempontjából így aligha van mire panaszkodni, ám az is örömét lelheti az órában, aki inkább a művészi szépséget keresi. A zománcozás ilyen szinten való művelése már akkoriban is inkább tisztán művészetnek, mintsem iparművészetnek számított, és ha már a Montblanc Collection Villeret 1858-ba szánnak egy órát, akkor hasonló kidolgozottság várható el a jelenben is. A számlap alapjául szolgáló aranylemezre 850 fokra hevítve vitték fel a zománcrétegeket. A már önmagában remekműnek bizonyuló számlap alatt egy másikat is találunk: a Minerva 16-29-es kalibert, amelynek kidolgozottsága semmiben sem marad el a számlapéhoz képest. A maga 38,4 milliméteres átmérőjével kicsinek semmiképp sem nevezhető, így bőven maradhat hely esztétikai megoldások kivitelezésére is. Műszaki szempontból az egyik legfontosabb jegye a szerkezetnek a nagy és nehéz billegő, így a 18000 féllengésszám is kellő pontosságot garantál. Nem hiányzik azonban a hattyúnyak és az oszlopkerék sem.

Ennyi tetszetős „belső” érték után a külsőt sem hanyagolhatták el. A szerkezet persze eleve megszabta, hogy egy inkább nagyobbacska mérettel kell számolni, így a tok végül 43,5 milliméteresre sikeredett. Annak érdekében azonban, hogy a Montblanc Collection Villeret 1858 Vintage Chronographe emlékeztessen is a villeret-beli eredetre, a tokot, beleértve a füleket is, alapjaitól kellett áttervezni. A formatervezők célja ezenfelül a kellően elegáns és exkluzív megjelenés mellett egy kis dinamizmus és műszaki jelleg becsempészése is volt.

Formáját tekintve nem egy mai darab, elvégre az első Fortis Official Cosmonauts Chronograph még 1994-ben került a vásárlóközönséghez. Kronográf lévén értelemszerűen magasabb árfekvésű, a lünettán pedig tachiméter skála kapott helyett.

A rozsdamentes acél tokos óra mára már nem tűnne ki annyira korunk kronográfjai közül, ha nem piros vászon szíjjal szállítanák. Második pillantásra feltűnhet, hogy a számok, indexek és mutatók valahogy máshogy fénylenek; míg a korai Official Cosmonauts Chronograph-ok csak egyszerű lumineszcens (még csak nem is SuperLumiNova) festékréteget kaptak, addig ennél a modellnél trícium sugároz - a szó legszorosabb értelmében. Igazi meglepetés azonban akkor ér, ha a tokot a számlapjára fordítjuk, és az üvegbetétes hátlapon keresztül megvizsgáljuk a szerkezetet. A Fortis kronográfjaiba kivétel nélkül az ETA/Valjoux 7750 kaliberét építi, ebbe a modellbe azonban a Lemania 5100 került. Ez megbízhatóságát és terhelhetőségét tekintve semmiben sem marad el a Swatch csoporton belüli társától, sőt, keletkezésüket tekintve is szinte évre pontosan kortársak. Ez a két tényező bizonyára elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy a gyűjtők érdeklődését felkeltsék, ám értelemszerűen nem csak nekik szánják ezt a modellt.

Magyarországon bizonyára keveseknek cseng ismerősen a Memovox név. Karórákon először a második világháború utáni években jelenet meg az ébresztő funkció, az elsősség pedig az utóbbi időben újra magához térő, három igen mostoha évtizedet maga mögött tudó Vulcaint illeti. A Jaeger-LeCoultre 1950-ben, három évvel később állt elő a saját ébresztő funkcióval bíró órájával, a Memovoxszal, amely mind a mai napig keresett darab.

Ugyan a kézi felhúzós változat esetében az egyik legnagyobb presztízsű óramanufaktúra (nem is olyan idős IWC órákban is találunk Jaeger-LeCoultre kalibereket) csak második volt, 1956-ban ők álltak elő az első automata változattal (815-ös kaliber), amit végül egészen 1968-ig készítettek. Ekkor a teljes Memovox termékvonal gyártása megszűnt. Részben éppen ezért is kedvelt darab, sok gyűjtőnek fáj rá a foga, és kiválóan őrzi értékét.

Ahogy a mechanikus szerkezetek, úgy az ébresztő funkcióval ellátott mechanikus órák is reneszánszukat élik, a svájci óraipar számos szereplője előállt a saját modelljével, mint például az Oris, vagy a Fortis is (amely mellesleg az világ első, ébresztő funkcióval rendelkező kornográfját alkotta meg). A Jager-LeCoultre bő negyvenévnyi szünet után, a cég fennállásának 180. évfordulójára időzítve döntött a Memovox feltámasztásáról. Persze a kollekcióban már korábban is szerepeltek olyan darabok, amelyek hordozták a Memovox nevet, ám ezek sokkal inkább a funkcióra (ébresztő) helyezték a hangsúlyt, mint sem az eredeti Memovoxnak állítottak volna emléket. Ilyen például a Master Compressor Memovox, amely mára már nem része az aktuális kollekciónak. Az ébresztő funkción kívül mi is volt a Memovox jellegzetes vonása? Az, ahogy az ébresztés idejét beállíthattuk. Nem egy újabb mutatót kellett segítségül hívni, hanem a számlap egész központi részét forgathattuk. Ugyanez a megoldást található az új Memovoxon is, ahol egy szerelt arany háromszög játssza a marker szerepét.

Az 50-es évekbeli Memovox 815-ös kalibere ugyan manapság is tökéletesen képes lenne ellátni az új Memovox támasztotta követelményeket, ám a Jaeger-LeCoultre egy újabb, modernebb kaliberrel is rendelkezik. Az újba tehát a 956-as kaliber került, amely a 912-nek a központi tárcsa igényeinek megfelelően módosított változata. Ismerősnek ismerős, hiszen a Master Compressor Diving Alarm Navy SEAL-ben találkozhattunk már vele. A 268 alkatrészből összeállított kaliber 7,45 milliméteres magassága egy kronográféval vethető össze.

Meglehetősen sok funkció szerepeltetése, formatervezési szempontból nem megfelelően átgondolva sokszor végérvényesen eldönti egy modell sorsát. A Baume et Mercier Classima Executives XL Chronograph and Complete Calendar az egyszerűnek nem mondható feladatot meglehetősen jól oldotta meg, és még díszítésnek is maradt hely.

Rögtön az elején érdemes tisztázni, hogy a "teljes naptár" megnevezés alatt értelemszerűen nem öröknaptárat értenek, csupán annyit, hogy a dátumot, napot, hónapot és holdfázist is kijelzi az óra. A páros számra végződő hónapok végén ugyanúgy előre kell léptetni a dátumot, mint az alap dátumindikációs modelleknél. Ezzel a hátránnyal szemben állhat azonban a sokkal kedvezőbb ár, hiszen az öröknaptár az óraipar egyik kiemelkedő komplikációja, és ennek megfelelően meg is kérik az árát. A "teljes naptárral" tehát az öröknaptárak által megjelenített funkciók közül - leszámítva a szökőévet - mindent megkapunk, sőt! Az óra kronográf funkcióval is bír, és ráadásként egy 24 órás mutatót is kapunk.

Ahhoz, hogy a bőség zavara ne akadályozza a leolvasást, átgondoltan kellett kialakítani a számlapot. Mivel a funkciók elrendezése eleve adott, így meglehetősen szűk határok között lehetett csak mozogni. Világos színvilág mellett tették le a voksot, egyértelmű előnyhöz juttatva az ugyanezen kaliberrel szerelt sötétebb társaival szemben. Az ezüstszínű számlap közepét "grain d´orge" gilosálás díszíti, amelynek egyébként köralakját a 12 és hat órában található perc-, illetve óraöszegző egy kis optikai csalódás révén oválissá nyújtja. A sok funkció ellenére az óra letisztultnak hat, amely alól talán a számlap legszélén lévő percskála képezi a kivételt. A közvetlenül mellette lévő dátumskálával ugyanis zavarónak hathat. A fényes gilosált mezőben a selyemfényű segédszámlapok képeznek szigeteket.

Az Officine Panerai az a márka, amely két jellegzetes külsővel bíró alapmodell, a Luminor és a Radiomir köré csoportosítja kollekcióját, és az egyes modellek között jóformán csak a komplikációk függvényében változik a megjelenés. A márka ennek ellenére egyre hangosabb diadalmenetben lép egyre feljebb, és olyat is megengedhet magának, hogy megváratja ügyfeleit. A megszokott Luminor külsőtől való eltérés így jelentős lépésnek számít. A Luminor 1950 Submersible-lel egy apró, ám jelentős lépést tettek meg.

A Luminor 1950 Submersible-t egy 47 milliméter átmérőjű titántokba építették, vonalvezetése a márka nevéhez méltóan markáns és határozott. A Luminorokra jellemző koronavédőt is beleszámítva az átmérő már 54 milliméterre nő, a magasság pedig 19 milliméter, amiből 7,9 milliméter a szerkezet. Egy átlagos, 18-19 centiméter átmérőjű csuklón ez az óra bizony meglehetősen nagynak számít, és ilyen csuklón néhány napig szokni kell az óra viselését. Ez a tömegre is vonatkozik – az óra annak ellenére, hogy titánból készítették, amelynek sűrűsége majdnem fele akkora, mint az acélé, szinte ugyanolyan nehéz, mint a szokásos 44 milliméter átmérőjű rozsdamentes acél darabok.

Ennek oka elsősorban a lünettában keresendő. Búvárlünettáról lévén szó, természetesen csak egy irányba forgatható, mozgatása pedig három érzékszervünkre is szinte azonos mértékben hat. Így nem csak látjuk, ahogy mozgatjuk, ha a szerkezet kialakításának köszönhetően ujjunkkal érezzük is, sőt határozottan hallható is. A konvencióknak megfelelően 12-től három óráig a lünetta perces skálázást kapott, ezt 5 percenként polírozott markerek követik, szép kontrasztot alkotva a szálcsiszolt lünetta felületével. A negyedekben a markerek számai is szerepelnek. A többi Submersible modell lünettájához képest, itt az indexek egyrészt szinte már síkban vannak a felülettel, másrészt átmérőjük is valamivel kisebb lett. A lünetta recézett oldalát polírozták, amely annak többi felületéhez viszonyítva újabb élményt nyújt, és megfelelő szögből nézve a szintén recézett koronával együtt kerékmű benyomását kelti. A lünettával síkban lévő zafírüveg igen enyhén domború, így felülről tekintve akár laposnak is tekinthető.

Az üveg alatt lévő számlap sok tekintetben eltér a Luminorok megszokott megjelenésétől. a számokat a dátumablak kivételével száműzték, helyettük 12 és hat órában függőleges indexet helyeztek el. Eredetét tekintve ez a fajta elrendezés egyáltalán nem illeszkedik a korábbi Panerai órák vizuális világához, ettől függetlenül persze nem gyökértelen: eredete a Panerai 2533-as modellben keresendő, amelyből manapság rendkívül kevés példány maradt fent. A fekete számlap szemcsefúvott, a szemcsék nyomai azonban csak közvetlen közelről láthatóak. Az áttört mutatók sem azok, amelyeket a legtöbb Luminor darabról ismerünk, de szerepeltek már Luminorokon, konkrétan a GMT modellekről. A mutatókat és az indexeket SuperLumiNovával kezelték, azaz sötétben is kiváló a leolvashatóság. Egészen néhány évvel ezelőttig, a Panerai tríciumot használt erre a célra, amely, mint köztudott radioaktív, és ez biztosítja a lumineszcenciát. Persze a sugárzás mértéke az egészségre egyáltalán nem káros. A trícium felezési ideje 12,32 év, azaz fényességének felét ennyi idő után veszíti el, bő 24 év után már csak negyed olyan erősen fénylik, mint új korában. Azonban nem ez az ok, hogy az olasz gyökerű svájci óragyártó áttért a SuperLumiNovára. Ahogy korosodik a trícium, úgy apróbb darabocskák válhatnak le róla, amelyek a számlap nyílásain keresztül a szerkezetbe kerülhetnek, ott pedig az olajba kerülve fizikailag is károsíthatják azt. Ennek ellenére a másodkézből származó tríciumos Paneraiek rendre magasabb áron kelnek el, mint a SuperLumiNovások. A számlapon, ahogy már említettük, számokat csak a dátumablakban látunk. Szerencsére a Luminor 1950 Submersible-nél is vették a fáradságot ahhoz, hogy a gyűrű színeit a számlapéhoz igazítsák. Még neves gyártóknál is előfordul, hogy a fekete számlaphoz fehér hátterű dátumgyűrűt használnak, amelyet kizárólag anyagi megfontolásból tesznek, hiszen eggyel kevesebb tétellel kell számolniuk.

Az órába az Officine Panerai saját fejlesztésű kalibere, a P.9000 került, amely alapvetően a márka belépőszintű manufaktúra kalibere. Sok extra funkcióra így értelemszerűen ne számítsunk, azonban a kaliber nagy átmérője egy jelentős előnnyel jár: jelentős mértékben járul hozzá az óra letisztult megjelenéséhez. Amíg például sokan ugyanazt a kalibert ültetik a 38 és a 44 milliméteres vagy annál is nagyobb óráikba, és az utóbbiakon sok különböző skálával rejtik el azt, hogy a viszonylag kicsi kaliber miatt a funkciók közel helyezkednek el a központhoz, addig a P.9000 képes kellő helyet biztosítani. Az automata kaliber két rugóházában tárolt energia segítségével kereken három napig járhat az óra, amely napi három másodperces eltérésével hozza a kronométerek által megkövetelt értéket, bár tanúsítványa nincs. Másodperc nullázási funkciója sincs, azaz a kismásodpercet nem tudjuk nullázni, és így abszolút pontosan beállítani az órát – ezt csak a P.9001 és a P.9002 kaliberekben találjuk. Ugyanakkor a dátum állítását már egy kis komplikáció segítségével végezhetjük el: a koronát az első állásba kihúzva nem közvetlenül a dátumgyűrűt mozgatjuk, hanem az óramutatót tudjuk egy órás lépésekben mozgatni. A perc- és a másodpercmutató természetesen háborítatlanul végzi tovább dolgát. A második állásban így értelemszerűen csak a percmutatót tudjuk állítani, hiszen másra nincs is szükség.

A közel egymillió forintos TAG Heuer Meridiistet viszik a magyarok, mint a cukrot. A budapesti Andrássy úti üzletben mostanáig csaknem 100 készülék talált gazdára. Időközben a svájci luxuscég már piacra is dobta a luxusmobil legújabb változatát: a Meridiist Automobili Lamborghinit, melyet a sportautó gyártóval közösen alkottak. A Lamborghinit korlátozott példányszámban, kézzel gyártják, az autógyár alapításának évére emlékezve összesen 1963 darab készül belőle.

A különleges mobiltelefonokkal az év elején rukkolt ki az eddig elsősorban kivételes minőségű óráiról ismert TAG Heuer cég. Ez a világ első olyan mobilkészüléke, amelyet egy svájci luxus óragyár állít elő: a milliós készülékeket tehát olyan gondossággal tervezték és szerelték össze, ahogy azt egy patinás svájci óragyártól megszokta a világ.

A Meridiist jellegzetessége a kettős kijelző és a TAG Heuer gomb. Ez utóbbi lehetővé teszi, hogy gazdája akár egy fontos tárgyaláson is egyetlen mozdulattal, diszkréten ellenőrizze az időt, és kezelje bejövő hívásait. A készülék a gomb érintésére udvariasan tájékoztatja a hívót, hogy tulajdonosa e percben elfoglalt. A telefon tetején elhelyezett második kijelző az időt mutatja: a legkorszerűbb, OLED technológiával (szerves fénykibocsátó diódák elvére épülő technológia) működik.
A készülék maga olyan speciálisan fényezett, rozsdamentes acélból készült, ami még a fémérzékenységben szenvedőkből sem vált ki allergiás reakciót. Az előlapján lévő kijelzőt egyetlen 60,5 karátos zafír-kristály védi, olyan kemény, hogy megkarcolni is csak gyémánttal lehetne. Az elvárt minőség garantálására a gyártásban egy sor új technológiát kellett bevezetni, a 430 darab innovatív alkatrész pedig szükségessé teszi, hogy minden egyes készüléket képzett szakember, kézzel szereljen össze. A Meridiist női modelljét 2256 csiszolt gyémánt ékesíti. Az összesen 6,54 karátnyi ragyogás a luxus használati tárgyat a lélegzet elállító műalkotások színvonalára emeli.

A budapesti boutique-ba szánt darabok már elfogytak

A Lamborghini modell minden egyes készülékének hátoldalába bele van gravírozva a sorszáma, és ide ugyanaz a felirat került, mint ami a Lamborghini Murciélago LP 640-as autó motorblokkján látható, egy Lamborghini aláírás.

Minden idők legdrágább Vacheron Constantin luxusóráját a svájci cég 250. évfordulójára készítették 2005-ben, neve "Tour de l´Ile". Még ugyanabban az évben egy genfi aukción kelt el - 1,2 millió eurós leütési áron. Átszámítva ez 300 millió forint feletti összeget jelent. Pesten egy 40 millliós óra a sláger.

Vacheron Constantin luxusórák Magyarországon is kaphatók, ha nem is ez az egyedi, szenzációs darab. Budapesten is megrendelhető azonban például a Lady Kalla. A gyémántokkal ékesített modell átszámítva 195 millió forintba kerül – ha valaki mondjuk, besétál a budapesti  Kristóf téri Watch de Luxe üzletbe és a katalógusból megrendeli. Ha viszont az ügyfél nem szeretne várakozni, akkor bent az üzletben is rámutathat a vitrinben egy készleten levő Vacheron Constatntin-re – egy remekműért 11 millió forintot is ott kell otthagyni. A Vacheron Constantin a Patek Philip mellett a legnagyobb presztizsű és legelegánsabb márka Európában – és persze egyben a legdrágább is. A Patek Philipnek azonban nincsen magyarországi üzlete, vagy képviselője – legközelebb Bécsben juthatunk hozzá.

A Tour d L´Ile a világ egyik legdrágább órája

Összesen 11 mutató jelzi ki a funkciókat

A Cartier név kötelez, így érthető, hogy félmegoldásokkal nem elégedhetnek, nem elégszenek meg. Órák tekintetében az elmúlt két évtizedben a márkát sokan a kvarcok királyának tekintették. Az óraipar azonban a nyolcvanas évek végétől gyökeresen megváltozott, és a folyamatok hatása alól egyetlen, magát komolyan vevő márka sem vonhatja ki magát - legyen még oly ismert és tekintélyes is, mint a Cartier. A Cartier eleinte a Piaget-hez és a Jaeger-LeCoultre-hoz fordult segítségért, amikor saját kalibereit készítette el. Ugyanakkor évek óta egyre jobban érezhető volt, hogy valami készülőben van. Elég csak azokra a Cartier kaliberekre gondolni, amelyek kiérdemelték a Poinçon de Genève-t (Genfi címer/pecsét). A nagyközönség élőben a januári SIHH-en ismerkedhet majd meg az ID One-nal, azaz azzal a tanulmányórával, amely egyszer és mindenkorra világossá teszi, hogy a Cartier teljes mellszélességgel visszatért az óraiparba.

Ahhoz, hogy a visszatérés meglehetősen hatásos legyen, a Cartier a manufaktúrához nemrég csatlakozott La Chaux-de-Fonds-i székhelyű fejlesztőközpont tudását hívta segítségül, akiknek az órakészítés egyik alapvető problémájával kellett megküzdeniük: a rendszeres időközönkénti szabályozás szükségességével. Mint ismert, mindegyik mechanikus órát élettartamától és állapotától függően szabályozni kell. Erre egy szerkezet életében legelőször az összeszerelés után kerül sor, ugyanis az elterjedt technológia egyszerűen nem elég pontos ahhoz, hogy az összeállított alkatrészek megfelelő pontossággal működjenek. A második alkalmat általában az ügyfélnek történő kiszállítás jelenti, amikor is a várható külső viszonyokhoz igazítják. Ezt követően pedig rendszeresen, két-háromévente, az időközi karbantartások során szükséges a szabályozást elvégezni. A Cartier azt a feladatot szabta a kutatómérnököknek, hogy a szabályozás szükségességét iktassák ki, és így hagyják el azokat az alkotóelemeket is, amelyek ehhez szükségesek.

Ennek elérése érdekében a gyártási technológia tolerancia határát egy mikronos (0,001 milliméter) pontosságra kellett szorítani, mielőtt egyáltalán a szabályzó szerveknek, a billegőnek, a rugónak és a gátlóműnek szentelhették volna a figyelmüket. Ahogy az manapság a hasonló úton járó más márkáknál is tapasztalható, a megoldás kulcsát az új anyagok alkalmazása jelentette. Ezen anyagok "mellékhatása" egyben az órakészítés egy másik alaptételét, a kenés szükségességét is alapjaiból forgatta ki; egy hagyományos kaliberben 65 ponton öt különböző fajta olaj biztosítja a kenést. A Cartier a szénkristály mellett tette le a voksát, amely tulajdonságaiban (kemény, könnyű, nem igényel kenést, nem mágnesezhető) nagyon hasonlít a gyémánthoz. Ebből készítették az ID One billegőjét és a gátlóművét. A tengelyek és a csavarok titánból készültek - itt is elsősorban a mágnesességgel szembeni semlegesség volt a legfontosabb tényező. A titán önmagában is kemény anyag, ám a lehető legkisebb súrlódás elérése érdekében a felületeket amorf gyémántszerű szénnel vonták be, amely tulajdonságaiban megegyezik a szénkristállyal. Ez a felületkezelés nem ismeretlen a Cartier számára, hiszen az egyik Santos 100 modell egész tokját is bevonták már ezzel az anyaggal. A billegő hajszálrugójának anyaga Zerodurra hallgat, azaz üvegkerámia, és így tág hőmérsékleti tartományokban igen stabil, dilatációs együtthatója jóformán nulla. A tokot nióbium és titán ötvözetéből formálták meg, amely szintén nem mágnesezhető, és ezen felül nem rozsdásodik, és kellően ütés- és karcolás álló is.

High-tech a javából - persze azért a gyökereket sem feljetették el. Vessünk egy pillantást a billegő egymásba fonódó két "C" betűjére!

Az ID One tanulmányóra elkészítése háromévnyi kutatómunka eredménye. A két rugóházas, 28.800 féllengésszámú és 50 óra járástartalékú modellel szerzett tapasztalatok alapján az új anyagok húsz százalékkal növelik a hatékonyságot. A pontosságra sem lehet semmi panasz: az átlagos eltérés napi két másodperc, míg fekve napi 0,8. Külön érdekesség, hogy a Cartier állítása szerint az értékeket nem befolyásolja, hogy a két rugóház éppen mennyire van felhúzva. Az értékek így egy tourbillion pontosságával vetekszenek.

Az év végi főszezonban, Genfben egy óraaukción 2,6 millió svájci frankért kelt el egy szép régi aranyóra. Még aznap este egy Patek Philippe kronográf 1,38 milliót hozott gazdájának. Pár héttel korábban az a Longines, amely egykor Albert Einstein csuklóján díszelgett, új tulajdonosának 600 ezer amerikai dollárt ért meg – szakértők szerint ez állítólag 2000%-kal több az óra valós értékénél. New York-ban, a Christie’s idei őszi luxusóra aukciójának forgalma 17,8 millió svájci frank volt, a Sotheby’s-nél egy órát 1,8 milliós áron vásároltak meg.

Idén ráadásul a lelkes orosz, kínai, közel-keleti és hong kongi befektetők és gyűjtők is megjelentek a piacon, akik nemcsak a széles körben ismert márkákat veszik, hanem például az többek között az exkluzív Vacheron Constantint is.

Egy minden tekintetben klasszikus art deco karróa megviselt állapotban. Egykori viselője miatt 2000 százalékkal többért vitték el tényleges értékénél.

A Sotheby’s óra divíziójának vezetője a történelem ismétlődését véli felfedezni a jelenlegi fejleményekben. Szeptember 11. után is attól féltek, hogy a piac megszenvedi a tragédiát, azonban pontosan ennek az ellenkezője történt. A bizonytalanság miatt a befektetők nem merték máshova tenni a pénzüket, a vagyonuk jelentős része értékőrző luxusórákba vándorolt. Pontosan azért, mert ezek biztosan megőrzik a befektetett összeget, sőt, nem ritkán nyereséggel is kecsegtetnek. Hasonló jelenségnek lehetünk most is szemtanúi.

Azt, hogy eladások szempontjából egyre inkább Ázsia az óraipar meghatározó piaca mi sem jelzi jobban, hogy mára jóformán már egyetlenegy olyan neves svájci óramárka sincs, amely nem kifejezetten ennek a piacnak készít egy-egy limitált példányszámú terméket. A Jaeger-LeCoultre Kínába szánt modelljei a manufaktúra Master Ultra Thin kollekcióján alapszik, amelynek kifinomultsága a zománcszámlapnak köszönhetően még jobban érvényesül. A „Csing Dinasztia” kollekció huszonöt, egyenként nyolc-nyolc órát tartalmazó készletből áll, számlapját a Lingnan iskola két mestere, Ju Lian és Sou Ping ihlette motívumok díszítik.

A nyolc Jaeger-LeCoultre Master Ultra Thin Enamel „Csing Dinasztia” óra mindegyikét 38 milliméter átmérőjű 18 karátos vörösarany tokba foglalták. A nyolcvan briliáns alakú gyémánttal kirakott lünetta a művészi szintű zománcszámlapot öleli körbe, amelyen különböző virágábrázolások emelik ki az óra finom, nőies jellegét. A tokhoz hasonlóan a mutatók is aranyból készültek, amelyek köreiket az óraindexek helyett szereplő kínai írásjelek felett róják. Ezeket a svájci manufaktúra 19 köves, kézi felhúzású 849-es kalibere mozgatja. Az összesen 123 alkatrészből álló szerkezet tehát egészében mechanikus (nem kvarc, nem hibrid), mégis rendkívül kecses: mindössze 1,8 milliméter magas. Mindezért pedig csak egy kompromisszumot kellett kötni: a járástartalék valamivel kevesebb a megszokottnál, csupán 35 óra.

Szakítva a kronográfok hagyományos három segédszámlapos - kismásodperc és két összegző - elrendezésével, az Omega a De Ville 4-Counters Co-Axial Chronograph órájával új szemszögből közelítette meg a négy segédszámlap stílusos és leolvasható elrendezésének kérdését. Az óra sötétszürke számlapja tehát négy fekete segédszámlapot kapott, maga az óra pedig előreláthatólag jövő év elejétől lesz kapható.

Meg kell azonban jegyezni, hogy nem ez az óra az első darab az Omegánál, amelynek segédszámlapjait egy meglehetősen szűk sávon belül helyezték el. Az úttörőmunkát az Omega tavalyi Speedmaster Olympic kronográfja végezte, amelyen az ötkarikás játékok szimbólumának megfelelően öt segédszámlapot zsúfoltak össze. Mindezt természetesen úgy, hogy az elrendezés az olimpia jelképéhez hasonlítson. A négy segédszámlapos Omega kronográf tükröződésmentesített zafírüvegje alatt az elrendezés zömében változatlan maradt. Az ötödiket a központi mutatók felett elhelyezett ablak helyettesíti, amely a naptári napot jelzi ki. További különbség, hogy az eggyel kevesebb segédszámlap elhelyezésének kényszere nélkül valamivel megnövekedett a rendelkezésre álló hely, így a kronográfoknál hagyományosnak tekinthető helyen, kilenc óránál lévő kismásodpercet és három óránál helyet kapott 30 perces összegző nagyobb átmérővel készülhetett. A két kisebbik az óra- és napösszegző. Igen, a kronográffal legfeljebb 168 óra hosszú időtartamokat is mérhetünk. Ahogy az egy ilyen kaliberű darabtól elvárható, az indexek szereltek.

Kalibert emlegetve aligha okoz meglepetést, hogy ebbe az órába is az Omega koaxiális gátszerkezetű kalibert épített. Az automata 3890-es kronográf társaihoz képest kicsivel több követ, darabra harminchármat kapott, amelynek igényét a további számlap és az elrendezés is magyarázza. A koaxiális gátszerkezetnek is köszönhető, hogy az óra hozza a kronométerek által elvárt értékeket, és ha már így van, akkor a CSOC tanúsítvány is megszerezte. Újabb komplikáció általában megnövekedett energiaigényt takar, ennek ellenére az órának az 52 órás járástartalékával egyáltalán nincs rejtegetni valója.

Az Hublot az utóbbi évek soha nem látott sikerét két dolognak köszönheti: a Big Bang kollekció igen gazdag, már-már zavarba ejtő választékának, és a 2004 óta a márka vezetését átvevő Jean-Claude Bivernek. A Big Bangek biztosították azt a hátteret, amely révén olyan anyagokból is készülhettek órák, amelyre korábban jóformán senki sem gondolt. Szintén ezeknek köszönhetik a kifejezetten nagyméretű órák születésüket, és természetesen a különböző komplikációk is. E két tényezőben rejlő lehetőség kiaknázásának példaképe a tiszta fekete King Power Chrono Tourbillon.

Az óra meglehetősen markáns, 48 milliméter átmérőjű tokjának anyagát valószínűleg sokáig találgathatnánk. Valójában azonban az óraiparban egy már-már szokványosnak mondható anyagról van szó. A tokot tehát kerámiából formálták meg, azonban az összes más márkánál kapható kerámiatoktól eltérően ennek a darabnak a felületet egyáltalán nem sima, és nem is fényes; legjobb esetben is csak selyemfényűnek nevezhető. Közelebbről szemlélve pedig egyértelmű mintázatot láthatunk a felületeken kirajzolódni. Ezt a homokfúváshoz hasonlítható mikrofúvással alakították ki, amelynél a szemcsék átmérője mindössze három és negyven mikron közötti. Az óra lünettája is ebből az anyagból készült, peremét azonban fekete kaucsukkal vették körbe. Nem hiányozhatnak természetesen a lünetta felületéről a csavarok sem, amelyből az Hublot hagyományainak megfelelően hat darabot helyeztek el. A titáncsavarokat vákuumplazmás eljárással feketítették, fejük pedig az Hublot stilizált "H" betűjét idézik. Ezeket a csavarokat egyáltalán nem olyan könnyű megformálni, így főleg olcsóbb hamisítványokat sokszor már ezekre pillantva is ki lehet szúrni.

A mindkét oldalán tükröződésmentesített zafírüveg alatt találjuk a fémesen futurisztikus, erőt sugárzó, meglehetősen mozgalmas számlapot, amelyet egyes helyeken át is törtek. A hátlap oldaláról sajnos a szerkezet megcsodálására nem nyílik lehetőség így kénytelenek vagyunk beérni azzal, amit a számlap felöl láthatunk. Természetesen az óra ebből a szempontból egyik fő mutatni valója, a hat óránál lévő repülő tourbillon szerkezet is itt található.

A fekete SuperLumiNovával kezelt mutatók mozgatásáért az Hublot HUB1400CT kalibere felel, amelyet 269 alkatrészből állítottak össze. Annak ellenére, hogy a hátlap nem üvegbetétes, kellő figyelmet fordítottak a szerkezet díszítésére, így a hidak például a kézzel felhúzandó modellek jegyének számító, két jellegzetes fogaskerék felületének csíkozását utánozzák. Az órát teljesen felhúzva és a kronográf funkció használatát mellőzve a King Power Chrono Tourbillon All Blackre 120 óra hosszat számíthatunk.

Az Hublot jóformán egész filozófiáját a különleges anyagok használatára, vagy szokványosak különleges módon való ötvözésére alapozza, így csak természetes, hogy ehhez a mikrofúvott kerámiatokhoz csakis kaucsukszíj jöhet számításba.

A zsanérzár sem mondható közönségesnek; anyaga nem csak a megszokott PVD fekete rozsdamentes acél, hanem a fent említett módon kezelt kerámia is. Különleges darabot alkottak a svájci Nyonban, így érthető, hogy csak 28, sorszámozott darabot készítenek az órából.	ITT KAPHATÓAK BUDAPESTEN A HUBLOT ÓRÁK!

A Sinn órái közül az U (mint U-Boot) modellek műszaki jellemzőik miatt kifejezetten népszerűek. Pont ez a terület, azaz a műszaki jellegű innováció az, amiben a frankfurti márka igazán erős. Ennek megfelelően az U-Boot név mellett nem csak marketing okokból döntöttek, hanem az a tény, hogy ugyanabból az acélból készült, mint a német haditengerészet modern tengeralattjárói is, ugyanannyit nyomott a latba. Az új, nagyméretű modell egyelőre limitált példányszámban kerül csak a piacra, de felfogható a piac szondázásának is. 
 

Az új, Ultimate U névre keresztelt óra átmérője 47 milliméter és ezzel az összes Sinn óra közül a legnagyobb. A tokhoz az alapanyagot a Howaldtswerke-Deutsche Werft és a Nordseewerke Emden GmbH szállítja, amely két céggel a Sinnek kizárólagosságot biztosító szerződése van. Ez az acél nem csak jobban ellenáll a sós víz korrodáló hatásának, hanem mágneses jellemzői is sokkalta kedvezőbbek, mint az elterjedt 316L rozsdamentes acélé. Ha e két szempont nem lenne elég meggyőző, úgy egy harmadiknak is örülhetünk: amikor a Sinn kifejlesztette a Tegiment technológiáját, akkor örömmel tapasztalták, hogy az U-Boot acél sokkal jobban reagál a kezelésre, így különösen kemény felület hozható létre a tok külső felén. Ennek megfelelően az Ultimate U búvárlünettája rendkívül kemény lett, a Vickers skálán 1500Hv az értéke (összehasonlítás képen a hagyományos 316L rozsdamentes acélé 140Hv), így egy kis túlzással szólva valószínűleg véső és kalapács kell, hogy összekarcoljuk. A tok vízállósága 100 bar, azaz 1000 méter, ami egy ekkora méretű, ráadásul mechanikus szerkezetű óránál komoly teljesítménynek számít.

Párban az U1 és az Ultimate U

Az óra formájában hűen követi a márka legkedveltebb búváróráét, az U1-ét, és ez általánosságban szólva a számlapra is igaz. A nagyobb átmérőnek köszönhetően arab számok is megjelenhettek, ugyanakkor a viszonylag kecses mutatóknak hála maga az óra mégsem tűnik behemótnak. Ha valaki esetleg nem lenne tisztában az U-Boot sorozat eredetével, azt a hat óránál lévő tengeralattjáró sziluett világosítja fel. A csavarzáras korona a hagyományos három óra helyett az Ultimate U-nál is négynél található, és méretében természetesen igazodik a megnövekedett tokhoz. Külön megemlítendő, hogy a dátumgyűrűn a számjegyek mind pirosak, kivétel a 30-as, amely fehér és a limitált példányszámú modellt megrendelő kereskedő fennállásának jubileumát jelöli. Mind az indexek, mind az óra- és percmutató hosszan fénylő festékbevonatot kaptak, amely egy búváróra esetében alapkövetelmény.

Az óra szerkezetét tekintve nem hordoz semmilyen különlegességet. Az ETA 2892-A2 automata kaliberét építették be, jóformán változatlan formában. Így hiába keressük például a nedvességet megkötő, rézszulfáttal töltött kapszulát, de még a Sinn által fejlesztett, extrém hőmérsékleti viszonyokban is viszkozitását megőrző olajból sem jutott. Mivel limitált példányról van szó, így ezt az órát nyilván elsősorban gyűjtők fogják keresni, így valószínűleg a 200 gyártandó darab közül egynek sem kell majd vízállóságát bizonyítani.

A Jaeger-LeCoultre egy AMVOX2 kronográffal lepi meg francia vásárlóit, akik a márka párizsi boutique-jában járhatnak csodájára az új limitált modellnek. A mindössze 24 példányra korlátozott sorozat decembertől lesz kapható, megjelenését pedig az idei Le Mans-on bemutatott két AMVOX2 Chronograph Racingnek köszönheti.

Az óra persze hivatalosan nem a saját sikerét ünnepeli, hanem sokkal inkább az Aston Martin Racing Team kiváló eredményeit az idei 24 órás Le Mans versenyen, és természetesen magának a márkának az Aston Martinnal való három éves együttműködését. A Le Mans versenyre utalva stílusosan 24 darabos, és így nyilván igen exkluzívnak számító óra tokja titán, átmérője 44 milliméter, és 50 méteres mélységig vízálló. Az autóversenyzés szellemiségéhez híven a borjúbőr szíj perforált és PVD eljárással bevont zsanérzárban végződik.

A számlapon kialakított minta gépkocsik hűtőmaszkját hivatott megidézni, ezt pedig egy fekete gyűrű foglalja keretbe, amelyen a perc indexek olvashatóak le. A belső íven találhatóak a szerelt indexek és a lumineszcens festékkel bevont fekete arab számok. A számlap alsó része áttört, így szabadon rálátunk a narancssárga eloxált alumínium elemekből összeállított kronográf kioldó szerkezetre (a kronográfot ennél a modellnél az óraüveg megnyomásával hozzuk működésbe).

A TAG Heuer név nyilván ismerősen cseng mindenkinek, az Aquaracer kollekció, a márka vízi sportokhoz és búvárkodáshoz szánt modelljei szintén elég ismertek. A TAG Heuer vezette be a márkanagykövetek marketing koncepcióját is, és egyik legismertebb ilyen követét, Leonardo DiCaprio-t tiszteli meg egy limitált példányszámú Aquaracer modellel.
 

Az Aquaracer 500M Calibre 5 Leonardo DiCaprio alapvetően nem különbözik a kollekció többi darabjaitól. Szerkezetét tekintve nincs változás, ugyanúgy az automata Calibre 5 (ahogy az a névből kiderül), ismertebb nevén az ETA 2824-2 ketyeg benne, mint az év elején bemutatott testvér modellekben. A rozsdamentes acél tok formája sem változott: átmérője ugyanúgy 43 milliméter, felülete szálcsiszolt. Az óra jellegzetes lünettája a koncentrikus köröket mintázó kaucsukbetéttel természetesen nem hiányzik.

A limitált példányszámú modellnek azonban igen látványosan különbözik a számlapja, és ezzel már önmagában is átértelmezi az óra image-ét. A függőleges vonalak helyett, kifeszített földgömbre emlékeztető mintát találunk, amely sokkal inkább illene GMT funkciójú, azaz második időzónát is kijelző modellhez. Persze ha felfedezzük a hat óránál lévő Green Cross logóját, akkor egyből világossá válik, hogy egy "zöld" órával, azaz a környezetvédelem jegyében készített darabról van szó. Az amerikai színész többek között a környezet megóvásáért folytatott tevékenységéről is ismert, és neki köszönhető, hogy a zöld NGO és az avangárd óragyártó a jövőben együtt dolgoznak a természet megmentéséért.

•  Ismertető a TAG Heuer 500M Calibre 5-ről

A prémium sportórák és kronográfok gyártójaként ismert TAG Heuer tavaly mutatta be a szintén prémium szegmensbe szánt mobiltelefonját, a Meridiistet. A telefon egyik legszembetűnőbb jellemzője a kettős kijelző – egy a telefon tetején, egy pedig a megszokott helyen - tette igazán kedveltté. Az eddigi eredményeken felbuzdulva újabb modelleket és egy headsetet is bemutattak.

A headset külsejét természetesen a mobil forma és annak színvilágához igazították, így ez is rozsdamentes acélból készült, illetve egyes részeket kaucsukkal vonták be. Magát a headsetet egy hasáb formájú egységből vehetjük ki, amely nem csupán a headset elegáns tárolására szolgál, hanem más funkciókkal is rendelkezik: ellátták 4 GB háttértárral, és a négy órás beszélgetési és négy napos készenléti idővel rendelkező headset energiaellátását újabb 4 órával, illetve tizenegy nappal képes megnövelni. Az eszközöket egyszerűen, a számítógép USB csatlakozóján keresztül lehet feltölteni.

A Meridiist két új modellje közül az egyik kifejezetten a hölgyeket kívánja megszólítani. A tavalyi Meridiist gyémántokkal és két ékkővel díszített változatáról van szó. A telefon két oldalsó peremét, illetve az elsődleges kijelző felső és alsó részét rakták ki összesen 1232, azaz 7,4 karátnyi gyémánttal. Létezik egy szerényebb kivitelű modell is: a peremekről elhagyták a gyémántokat, azokat csak a kijelző körül találjuk. Így is 208 darabról, avagy 1,3 karátról beszélünk. A hívások fogadására szolgáló gombot zöld smaragd díszíti, a beszélgetéseket befejezni pedig a vörös rubinnal ékesített gomb megnyomásával lehet.

A második modellt az óraiparban megfigyelhető trendnek megfelelően teljesen feketébe „öltöztették”. Természetesen nem egyszerűen arról van szó, hogy a rozsdamentes acélt feketére festették – mégiscsak egy órakészítő műhelyéből származik a telefon – hanem a manapság már megszokottnak számító vákuum plazma eljárással (PVD) öltötték rá a Meridiistre fekete öltönyét. A szín így nem csak tartósabb, hanem maga az egész felület is lényegesen jobban ellenáll a felületi sérüléseknek, hiszen az eljárás során titánkarbid réteget visznek fel a rozsdamentes acéltokra. A telefon hátsó felületét különböző anyagú és színű bőrrel borították be.

Amikor az Oris 1970-ben elkészítette első kronográfját már sejteni lehetett, hogy nehéz évek várnak majd a svájci óraiparra. Az olcsó konkurencia megjelenése és elterjedése mellett nem jósoltak túl hosszú élettartamot a Chronoris-nak, a modell mégis egészen a nyolcvanas évek elejéig "tartotta a frontot", így a márka legsikeresebb modelljévé nőtte ki magát. Ennek az órának állít emléket az Oris.

Persze az idő sok mindent megszépít, amit jelen esetben a tervezők a részletek módosítására használnak fel. Ezek közül három azonnal szembetűnő: a tachiméter skálát a számlap szélére száműzték, a percösszegző alaposan meghízott, négy órában pedig egy második korona helyett egy újabb nyomógombot találunk. Ez utóbbi eléggé egyértelművé teszi, hogy a Chronoris reinkarnációjában az ETA/Valjoux 7750-es ketyeg. Az eredeti modellbe a 7750-es helyett az Oris 17 köves 725-ös kaliberét építették, amit egy Dubois Dépraz modullal egészítettek ki. Ezt sikerült olyan egyszerűen összeházasítani az alapkaliberrel, hogy a modul meghibásodása esetén két csavar meglazításával pillanatok alatt cserélni lehetett. A kronográf funkciók kezeléséhez egy nyomógomb is elegendő volt, így négy órába egy újabb korona kerülhetett, amivel az üveg alatti lünettát lehetett kezelni. Mivel a kronográf nemhogy óra-, de percösszegzővel sem rendelkezett, így az eltelt perceket e lünetta használatával lehetett mérni. A labdarúgás rajongóit szem előtt tartva, a lünetta háromnegyedét, azaz 45 percet narancssárgával emeltek ki, megkönnyítve így a félidők mérését. Ezt a koncepciót az új utód is követi, ám mivel nem mozgatható, csak esztétikai szempontokat szolgál. A dátumablakot is elköltöztették, és most hat órában olvasható le, de ez már a finomabb különbségekhez tartozik.

Az összes újítás ellenére az új Chronorist megjelenése révén egyértelműen a 70-es évekből származó darabnak tekinthetjük. A számlap mellett elsősorban a szálcsiszolt tok formája és a perforált szíj kelti a történelmi jelleget. Mindezek ellenére, és főleg a narancssárga szín miatt, amely a szíjon is otthon érzi magát, az óra nem tűnik ódivatúnak, sokkal inkább emlékeztet sport- vagy szabadidő órára. Ugyanakkor éppen az átértelmezett szerepkör miatt talán egy kicsivel bőkezűebben bánhattak volna a lumineszcens festékkel - jelen helyzetben ugyanis csak a mutatók olvashatóak le problémamentesen, az indexeket jelölő kis pöttyöket sötétben kivenni bizonyosan kihívást jelenthet.

A tükröződésmentesített zafírüveg alatt lévő számlapról persze sokaknak hiányozhat a kismásodperc, amely általában elég egyértelműen jelzi, hogy éppen jár-e az óra, vagy sem. Aki végképp nem tudna magával mit kezdeni, az a kronográfot folyamatos üzemben is tarthatja. Bármilyen meglepő is, a kronográf folyamatos használata mellett sem vált pontatlanná a kaliber, hozta a 7750-esre jellemző kiváló értékeket. Valójában azonban talán nincs is szükség a kismásodpercre, az óraösszegzőt pedig tényleg csak nagyon kevesen hiányolhatják, hiszen elég kevés olyan helyzet létezik, ahol valóban szükség lenne 12 óra hosszú időtartam pontos mérésére.

Az Omega Seamaster Planet Ocean legújabb darabja a legtöbb szempontból megegyezik a korábbi darabokkal. A szerkezete ugyanaz, a tok kialakítása, arányai változatlanok. A számlapról az arab számok itt sem hiányoznak, azonban ezt a Seamaster Planet Oceant 1948 példányra limitálták. Ezt pedig a lünettának köszönheti.

Látszatra ennek az új darabnak sem különbözik a lünettája az alap Planet Ocean modellétől. A látszat azonban csal. A lünettán az indexek és az arab számok nem festettek, hanem fémből készültek. Ezt az ötvözetet meglehetősen szenzációhajhász módon Liquidmetalnak, azaz folyékony fémnek nevezik, ami persze azért semmit sem von le abból az érdemből, hogy ezt az ötvözetet kerámiával egyesítették. A lünetta fényes fekete alapja ugyanis kerámia, amelynek a vájataiba öntötték a fém indexeket és számokat. A Liquidmetal egyben egy ötvözet márkajelzése is, a szükséges kutatásokat pedig Caltechen (California Institute of Technology) végezték. Ennek a cirkóniumból, titánból, rézből, nikkelből és berilliumból álló ötvözetnek két nagyon fontos tulajdonsága van: az egyik az amorf halmazállapot. A fizika szemszögéből tehát ez a szilárdnak tűnő fém folyadékokra jellemző tulajdonságokkal rendelkezik (innen a liquidmetal - folyékony fém elnevezés). Ennek köszönhető, hogy az indexek nem esnek ki a kerámiaalap vájataiból, ugyanis két anyag között kémiai kötés jön létre. A másik előnyös tulajdonság az alacsony olvadáspont, így az ötvözetet úgy lehet a vájatokba illeszteni, hogy a kerámia ne sérüljön.

A lünetta készítésének első lépése értelemszerűen a kerámiagyűrű elkészítése. Ezt követően alakítják ki a vájatokat. Az ötvözetet az olvadáspont közelébe melegítik, majd a vájatokba préselik, a fölösleges anyagmennyiséget utólag eltávolítják. A lehűlés után a fémfelületeket szatinálják. A kerámia persze ezalatt nem sérül, mivel a két anyag keménysége között jelentős különbség van. A végeredmény magáért beszél: nem csak tetszetős a világos színű fém indexek kontrasztja a tökéletesen sima, fényes fekete kerámia felületen, hanem maga az egész lünetta érzéketlen a korrózióval és a karcolásokkal szemben. A kerámia tartóssága ismert, az indexek pedig háromszor keményebbek, mint a rozsdamentes acél.

A repülés, illetve az űrrepülés kedvelői között a Fortis név bizonyára ismerősen cseng, ahogy a zászlóshajónak számító kollekciójának neve, a B-42 is. Jórészt erre a kollekcióra épülnek a márka limitált darabjai is, így nem meglepő, hogy a Fortis ezzel a sikeres kollekcióval lép be története során először határozottan a PVD világába, bár Black & Black modellel már voltak ezen a területen próbálkozások.
 

A végletekig leegyszerűsítve a PVD, azaz a vákuumplazmás eljárás olyan művelet, amely során az adott munkadarabot több tengelye körül is vákuumban forgatják, hogy a gázhalmazállapotúra hevített bevonó anyag egyenletes rétegben vagy rétegekben rakódhasson le. A fekete szín elérése érdekében általában titán-karbon-nitridet használnak. Az eljárás előnye, hogy sokkal homogénebb felületeket alkot, és jelen esetben kis mértékben növeli a bevont anyag keménységét is, továbbá a molekuláris szinten történő kötés miatt a réteg nem fog leperegni. Sőt, még kisebb-nagyobb karcolások esetén sem tűnik elő a réteg alatt megbúvó anyag színe. Persze igazán durva karcolások esetén már más a helyzet, ám ezeket általában csak szánt szándékkal, kellő szerszámokkal felszerelkezve lehet előidézni.

A grencheni gyártó egyből három modellt öltöztetett feketébe, és mindegyik a Flieger vonalból, azaz a pilótaórák közül került ki. A markánsan funkcionális jelleget képviselő órák ezen alaptulajdonságát a fekete tok jóformán a végletekig hangsúlyozza, a fekete számlap kizárólagosan fehér indexei és mutatói pedig erős kontrasztot alkotnak - mintha az 1920-as évek színszegény világát ültették volna át. A fekete persze az elegancia színe is, és mivel a Fortis egyelőre nem rendelkezik ilyen eljárással feketített fémszíjjal, csak a bőr és a kaucsuk marad. Utóbbira értelemszerűen a sokkal inkább a sportos stílus illik. A bőr szíjas modelleket azonban bátran, bármely alkalomhoz is viselhetjük.

A három modell közös jellemzője a limitált voltuk mellett az üvegbetétes hátlap, amely felfedi a márka jegyeivel összhangban visszafogottan díszített szerkezetet. A hárommutatós modell esetében ez az ETA 2826-2 kalibere, a kronográf esetében a jól bevált ETA/Valjoux 7750, míg a csúcsmodell, az ébresztős kronográf az F2001-5 kalibert kapta, amelynél a grencheniek a saját ébresztő moduljukkal egészítették ki a 7750-est. Mind az alapmodell, mind a kronográf esetében 2012 darab készül. A szám kiválasztása persze nem véletlen, ám ellentétben a manapság divatos világvége várással nem az időszámítás végét hivatott jelölni, hanem a cég 100 éves fennállásának állít emléket.