Ugyan nem egy mai darab, konkrétan majdnem egy éve, a tavalyi Baselworldön mutatták  be először, ám a kezdetekben a gyártást még fel kellett futtatani, így a Frédérique Constant Maxime Manufacture csak egy hosszabb idő elteltével jutott el hazánkba is. Ezt az alkalmat használjuk ki, hogy a szó legszorosabb értelmében első kézből szerzett tapasztalatokról számoljunk be.

Mint ismert, a Frédérique Constant néhány évtizedes történetével fiatal márkának számít, és hihetetlen fejlődést tudhat maga mögött. Órái mind egyértelműen a klasszikus megjelenésűek közé tartoznak, sportos megjelenésűt egyet sem találunk köztük. Legfeljebb egyes kronográfjaira, például a Healey vonalra lehet ráfogni, hogy hordoznak némi dinamizmust, de ez sokkal inkább a komplikáció természetéből fakad, mintsem az óra külsejéből. Ha valaki Frédérique Constant minőségben szeretne sportórát, az válogasson az Alpina modelljei közül. A genfi székhelyű cég ugyanis kifejezetten ezért vásárolta meg az egykor szebb napokat is megért márkát, hogy ezen a területen is kipróbálhassa magát úgy, hogy a bejáratott klasszikus stílusú márka nevén ne essen csorba.

Ahogy azt az óra neve is jelzi, a Maxime Manufacture egy manufaktúra szerkezettel, az FC 700-zal bír. Tervezéséért és elkészítéséért a Frédérique Constant fiatal, 29 éves holland órásmestere felel. Mellesleg a Genf külvárosában lévő székhelyen az alkalmazottak túlnyomó része a harmincas évei körül jár, talán éppen a márka alapítója és tulajdonosa a legidősebb a maga 50 év alatti korával. A szerkezet maga a Frédérique Constant saját alapkaliberéül fog szolgálni, és az óra- és percfunkción kívül a dátumot is kijelzi. Igaz, ez utóbbit nem a megszokott dátumgyűrűs és ablakos módszerrel; helyette hat órában, a kismásodperc hagyományos helyén egy segédszámlapon olvashatjuk le az aktuális dátumot. A szerkezet díszítése hozza mindazokat a stílusjegyeket, amelyeket egy tekintélyes svájci márkától elvárhatunk: ívelt vonalú genfi csíkok, finoman kidolgozott részletek és természetesen kékített csavarok. További esztétikai elem a tömör rotor mellőzése - helyette a kellő súlyt és így a megfelelő tehetetlenséget a rotor peremén nagy sűrűségű volfrám és réz ötvözet alkalmazásával érték el. Bármely irányba forogjon is a rotor, mozgása mindig energiával látja el a rugóházat. A szerkezet a néhány napos próba alatt megbízhatóan működött, az átlagosan három másodperces eltérés kiválónak tekinthető. Egyedüli kritikai észrevétel, hogy a díszítéseket gépek végezték, így azok teljes mértékben tökéletesek. Ez első olvasatra ellentmondásosnak tűnhet, azonban paradox módon lassan éppen az alig észrevehető, de azért nehezen mégiscsak látható tökéletlenségek értékesebbnek tűnnek, mivel ezek - egyelőre - emberi kéz munkájára utalnak. Persze ha kézi munkával végeznék a díszítést, akkor a Maxime Manufacture nem ott helyezkedne el az árskálán ahol, hanem jóval feljebb - ez viszont aligha illene a Frédérique Constant filozófiájához, amely ugye az "accessible luxury" szlogenjével a legjobb ár/érték arányra törekszik.

Az órát két változatban, tisztán rozsdamentes acél, illetve acél és 18 karátos vörösarany lünettával gyártanak. A tok formáját tekintve egyértelműen a klasszikus vonalhoz sorolható. Ebbe ugyanúgy beleértendő a letisztult, de markáns lünetta és a konvex zafír üveg. Ahogy a szerkezet esetében is, úgy a toknál is jelentős figyelmet fordítottak a díszítésre, amely a felületek különböző megmunkálásában mutatkozik meg. Így a lünettát fényesre polírozták a tok többi része pedig selyemfényű, de az élek polírozottak. Egyértelműen alkalmi óráról lévén szó a vízállóság nem az erények közé tartozik. Az 5 bar/50 méter mélység gyakorlatban azt jelenti, hogy úszni nem kell vele, de még zuhanyozni sem. Ettől függetlenül a korona csavarzáras. A manufaktúra kaliber a hátlapon keresztül is látható. Az üveget körülvevő részen olvasható az óra neve, referencia száma és egyéb jellemzői. Ez persze önmagában aligha említésre méltó, az azonban, hogy csak ezen a kis részen három különböző finist használtak, már igen.

Egy óránál azonban a számlap az, amit a világ is lát. Ez pedig visszafogottan elegánsra sikeredett, a klasszikus Art Déco stílusjegyeket felvonultatva. A dátum kijelzésének módjától eltekintve, nem sok minden utal arra, hogy egy nem mindennapi kaliber bújik meg a számlap alatt. Az ízlés szerint római vagy arab számok szereltek. A mutatók lumineszcensek. Úgy tűnik azonban, hogy azokat inkább csak mint kötelező elem szerepeltették, az óra stílusától talán idegennek tekinthető. Számos más márka meg meri lépni azt, hogy klasszikus alkalmi óráiról hiányzik a lumineszcens festék, ezt talán a Frédérique Constant is megengedhette volna magának.