Idén ünnepli függetlenségének 200. évfordulóját Dél-Amerika talán egyik legellentmondásosabb országa, Venezuela. Az eseményről egy limitált példányszámú modellel a legidősebb óramanufaktúra, a Vacheron Constantin is megemlékezik. Annak ellenére, hogy a 200-as szám szinte adja magát, a darabszám mégsem 200, hanem csak 19, és ez is két fajta kivitelből áll össze: tíz vörösarany, kilenc pedig platina tokkal készül. A 19 számjegy a hátlapon is szerepel, és április 19-re, a függetlenség kikiáltásának napjára utal.
A spanyol fennhatóság alóli szabadulást ugyan 1810-ben mondták ki, de a szabadságharc egészen 1823-ig húzódott, és első lépcsője a Simon Bolivár vezette függetlenségi mozgalmak. Az első okmány, amelynek középpontjában a 19-es számjegy szerepel, és a hátlapon található gravírozás mintájául szolgált, 1811-ben jelent meg.
A genfi márka viszonylag korán fedezte fel magának a dél-amerikai kontinenst. Brazíliában, Rio de Janeiróban 1835-ben alapította első kirendeltségét, és a házi levéltár adatai alapján 1880-ban már Argentínába is értékesített. A kapcsolat Venezuelával a XX. század elején indult. A Venezuelai Bolivári Köztársaság egyik minisztere és egyben népszövetségi delegáltja 1922-ben kérte fel Charles Constantint - aki mellesleg később pénzügyi nehézségekbe vitte a részvénytársasággá alakított családi vállalkozást, és a többségi tulajdon eladására kényszerült - Venezuela genfi alkonzuljának, aki ennek a felkérésnek természetesen örömmel tett eleget.
A megemlékezésre a Vacheron Constantin legváltozatosabb kollekciójából, a Patrimony-ból szemeltek ki egy példányt, a Patrimony Contemporaine-t. A modernnek ható, ám meleg színeivel alapvetően mégiscsak klasszikusnak nevezhető aranyórába, illetve a fémes csillogásából adódóan inkább funkcionalista platina tokba a Vacheron Constantin saját, kézi felhúzású 1400-as manufaktúra kaliberét építették. Ez a márka egyik alapkalibere, és természetesen minden olyan feltételnek eleget tesz, amellyel kiérdemelheti a Genfi Pecsét minősítést, azaz az óraipar legmagasabb szintű elismerését. A kaliber természetesen gazdagon díszített, beleértve többek között a genfi csíkozást, az anglírozást, illetve a polírozott fejű csavarokat. Ezeket a díszítési eljárásokat a hagyományok tiszteletét rendkívül komolyan vevő márka ezen a kaliberen mind kézzel végzi. A számos egyéb elem mellett többek között a 40 milliméteres átmérőjével is a modern jelzőt nevében is kiérdemlő órában a mindössze 20 milliméter átmérőjű kaliber túl kicsinek hatna, így érthető módon a hátlap tömör. Itt a polírozott peremtől eltekintve egészében szálcsiszolt felületbe gravírozták a már említett 19-es számjegyet kellő „körítést” mellékelve hozzá.
Persze felettébb érdekes az a kérdés, hogy a jelenleg nem éppen polgári értékek kiépítésén fáradozó Venezuelában, egy kifejezetten ezekre a hagyományokra támaszkodó márka milyen üzenetet hordoz. Egy kis paranoiával akár az épülő szocialista berendezkedéssel szembeni ellenállásnak is értelmezhető. Ugyanakkor valószínűleg a jelenlegi venezuelai elit tagjai közül is valószínűleg lesznek olyanok, akinek szívét az értékes óra megdobogtatja, elvégre ideológiától függetlenül a magas beosztású politikusok mind vonzódnak luxusórákhoz, legyen szó Nicholas Sarkozyről (Girard-Perregaux), Bill Clintonról (Audemars Piguet), Vlagyimir Putyinról (Blancpain), vagy éppen Szaddám Husszeinről (Rolex). |
|