A Jaeger-LeCoultre kollekciójában "Grande Compication" modellekkel, azaz több, kivételes komplikációt is felvonultató órával csak a Master (Master Gyrotourbillon I), a Duomètre (Duomètre à Grande Sonnerie) és a Squadra (Squadra Tritpyque) rendelkezett - eddig. Az újonc a legfiatalabb kollekcióból, a Master Grande Traditionből érkezik. A Grande Complication modellektől alapvető elvárás, hogy legalább három komoly komplikációt ötvözzön. Jelen darab ennek ugyan eleget tesz, de valójában sokkal többet kapunk - magát az univerzumot.

Persze a komoly kihívással nem csak a mérnököknek kellett megbirkózniuk. A formatervezőkre várt az a feladat, hogy az óra ne csak komplikációk összességének tűnjön, hanem annál sokkal többnek. A három komplikáció egyike a tourbillon, amely nem csak repülő, azaz csak a ketrec egyik oldalán rögzített, hanem a ketrec a számlapot is körbejárja. A márka e tourbillonja bizony ismerősnek tűnhet, elvégre ugyanez végzi munkáját a világ jelenleg legtöbb komplikációval bíró karórájában is, a Jaeger-LeCoultre Hybris Mechanica à Grande Sonnerie-ben. A tourbillon tehát az összes jellemzőjét a csúcsmodellben lévő társától örökölte, beleértve a kerámiából készült csapágygolyókat és a szilícium gátszerkezetet. A díszítés terén a ketrec polírozott felületét érdemes megemlíteni. Ez ugyan önmagában aligha nevezhető különlegességnek, de ha hozzátesszük, hogy a ketrec anyaga titán, amely köztudottan rendkívül makacs tud lenni, ha fényes felületet akarnak neki adni, máris más a helyzet.

Ahogy az számos, tourbillonnal rendelkező karórán lenni szokott, a tourbillon nem csak eredeti funkcióját látja el, azaz kiegyenlíti a gravitáció okozta járáspontatlanságot, hanem egy további funkcióval is rendelkezik. Elsőre biztosan sokan a másodpercmutató szerepének átvételére gondolnak, de egy órának, amely a "Grande Compication" nevet viseli, ez túl banális lenne. A tourbillon a csillag- vagy sziderikus napot mutatja, azaz a számlapot 23 óra, 56 perc és 4 másodperc alatt járja körbe. A sziderikus napot egy távoli, és ezért állónak érzékelt csillaghoz viszonyítva mérjük, így talán még az időkiegyenlítéshez képest is tökéletesebb választás egy csillagok ihlette órához.

A Master Grande Tradition Grande Complication következő büszkesége a percismétlő. Az eredetileg vakok számára fejlesztett komplikáció manapság már nem számít ördögtől valónak, ám továbbra is komoly felkészültséget követel; nem is elsősorban műszaki, hanem akusztikai téren. Elvégre egy ilyen óra nem szólhat úgy, mint egy bádogdoboz. A Jaeger-LeCoultre 2005-ben állt elő a Master Minute Repeaterével, és méltán nyerte el vele a szakma egyöntetű elismerését. Ebbe az órába az öt évvel ezelőtti változatot műszaki és akusztikai szempontból is továbbfejlesztették. A rugó energiájának körülbelül 80 százaléka hasznosul, de ezt hallani aligha lehet. Viszont egészen különleges eredményeket értek el a hangszínnel, különössel az órákat jelző hang esetében. Sokkal gazdagabbak, melegebbek, és hosszabbak is lettek a hangok, így már-már dallamról lehet beszélni. Sajnos azonban egyelőre nem tudni, hogy a percismétlő szerkezetén elvégzett módosítások, vagy esetleg a többi komplikáció miatt kell a márka többi percismétlő modelljéhez képest fordítva használni azt a bal oldalon lévő tolókapcsolót (lentről felfele tolva), amely éneklésre bírja az órát.

A harmadik különlegesség a számlap, amely túlzás nélkül az égboltot varázsolja csuklónkra. A már említett sziderikus napon túl leolvashatjuk az állatövi jeleket, a hónapot illetve kapunk egy 24 órás skálát is, amelyet a számlap peremén lévő napocska segítségével olvashatunk le, és persze a csillagképek sem hiányoznak, bár ennek csak bolygónk északi féltekéjén vesszük hasznát.

A számos funkció életre keltéséhez egy különleges, értelemszerűen manufaktúra szerkezetre is szükség van. Látva a Master Minute Repeater sikerét, adta magát az abban az órában használt 947 kaliber továbbfejlesztése. A márkánál azonban úgy döntöttek, hogy egy teljesen új szerkezetre lesz szükség. A kézzel felhúzandó szerkezet egy viszonylag átlagosnak mondható 48 órás járástartalékot kapott, és alaposan kicsinosították. Alpakka (réz, cink, nikkel ötvözet) a hidak és az alaplemez anyaga, felületét côtes soleillées mintával díszítették. Ez a minta a Jaeger-LeCoultre saját alkotása, kizárólag a csúcskategóriás szerkezeteiken alkalmazzák. Ehhez képest az anglírozás és a hőkezelés révén (nem kémiai úton) kékített csavarok már-már hétköznapinak számítanak. Az összesen 49 köves, 527 alkatrészből összeálló szerkezetet az üvegbetétes hátlapnak köszönhetően bármikor szemügyre vehetjük, meggyőződve arról, hogy az óra hátuljának szépsége méltó társa a számlap felöli oldalnak.

Nem a legelőnyösebb oldala

Az óra talán egyetlen gyenge pontja a tokja. A vonalak az óra kollekciójának, azaz a Master Grande Tradition darabjairól ismerősek. A gond nem is elsősorban a 44 milliméteres átmérővel, hanem a magassággal van. A 15,6 milliméter aligha nevezhető laposnak. Persze minden viszonylagos. Egy ilyen komplikációkkal rendelkező óra aligha lehet lapos, összehasonlítani pedig a saját súlycsoportjához tartozó darabokkal illik. Az öt évvel ezelőtti Master Minute Repeater például 2 milliméterrel magasabb, a Duomètre à Grande Sonnerie pedig hattal laposabb. A fülek formája egy kicsit segít abban, hogy kecsesebbnek tűnjön a tok, de valóban csak egy kicsit. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a szerkezet 12,62 milliméter magas, a tok anyaga pedig az acélnál sérülékenyebb fehérarany, azaz valószínűleg ennél laposabbra aligha lehetett volna elkészíteni.