Az iPhone lehetőségeit először a Bell&Ross próbálta meg kiaknázni, az elkészített alkalmazás azonban meglehetősen szerényre sikeredett. Csupán a márka zászlóshajójának számító BR01 modell szerepelt benne és az csak az aktuális időt mutatta. Semmilyen egyéb funkcióval nem bírt. A hiányosságokkal persze tisztában voltak, így az új változatban egyrészt már több modell közül választhatunk, amelyek funkcióit is használni lehet, így például a járástartalékot kijelző modell esetében az iPhone rázásával lehet úgymond felhúzni az órát, míg a kronográfnál a megfelelő gombokat megnyomva lehet mérést végezni. Ha valaki sok nézegetés és nyomkodás után úgy gondolja, hogy élőben is megnézne egy órát - vagy ha igazán örömet akar szerezni a márka marketing osztályának akkor szívesen venne is egyet - úgy a hozzá legközelebbi márkakereskedés elérhetőségét is fellelheti.

A Breitling ennél sokkal összetettebb koncepcióval állt elő, amelynek középpontjába legújabb büszkeségét, a B01 Chronomatot állította. Az kronográf funkciói természetesen működőképesek, ám ennél sokkal többet kínál a pilótaórák királya. Lehetőség nyílik az óra részletes megismerésére beleértve a funkciókat, illetve a kalibert is. Ezt egészíti ki az a kis alkalmazás, amely segítségével 360 fokban szabadon elforgathatjuk az órát, magyarul mindenhonnan megnézhetjük. Ahogy az a Breitling népszerűbb modelljeinél megszokott, úgy a B01 Chronomat is rengeteg változatban készül - csak számlapból 18 különböző változat kapható. És akkor nem említettük még az acél és a különböző arany tokokat és a gazdag színválasztékot. A saját modellünk kiválasztásához is segítséget nyújt ez a kis alkalmazás, és ha már ezt megtettük, akkor mehetünk is a legközelebbi kereskedésbe, amelyek listáját szintén megtalálhatjuk.

A Piaget harmadikként állt elő a saját értelmezésével, igaz ennek kidolgozottsága inkább a Bell&Ross-szal vethető össze. A modell a Polo FortyFive kronográf, amely egy másik időzóna idejét is képes kijelezni. A funkciókat itt is modellezték, sőt a kronográf flyback funkciója is működik. Ahogy az első kettőnél, így itt is megkereshetjük a legközelebbi kereskedést.

A Jaeger-LeCoultre negyedikként szállt be, viszont gyökeresen más elképzelések mentén alakítatta ki a saját programját. A nagy becsben álló svájci márka három modelljén, a Reverso Squadra, a Reverso Gyrotourbillon 2 és a Master Compressor Diving Pro Geographic segítségével egy órás gyakornok szemszögéből ismerteti meg alkotásait az érdeklődővel. Persze biztos, ami biztos alapon, nem árt előtte megismerkedni a mesterség szakszókincsével, amelyhez egy meglehetősen részletes szószedetet készítettek, amelyben a rugóháztól kezdve a Clous de Paris és holdfázison át egészen a tourbillonig szinte mindent felsoroltak. A gyakornokot természetesen ki is kell képezni, így összesen hat, kéthetente bővülő tanfolyam során "kell" egy kronográf összeállításának lépéseit, a szerkezet díszítésének finomságait, a polírozás és gravírozás rejtelmeit elsajátítani, a gyémántok beültetését pedig a Reservo Nován gyakorolhatjuk. A "tanfolyamok" végén három "mesterkérdésre" kell válaszolni, a szerencsés nyertest pedig vendégül látják a vallée de joux-i manufaktúrában, ahol persze körbe is vezetik. A fent említett három modellen túl további hatvannál is többet szerepeltetnek még, igaz, csak felsorolásszerűen, az alapvető információkat mellékelve. Ezek közül nyolcat azonban részletesebben is kidolgoztak, így olyan technológiai újításokat is virtuálisan kipróbálhatunk, mint a Master Compressor Diving Pro Geographic mélységmérője, vagy a Master Geographic időzóna váltása, illetve az AMVOX2 Chronograph kronográfja, amelyet az óraüveg megfelelő helyen való megnyomásával üzemeltethetünk. 

Nem véletlenül szerepelteti a két konzervatívabb óragyártó is a dinamikusabb, sportos modelljeit. Az iPhone-non keresztül ugyanis mindnyájan a kvarc válság idején született, mostanra lassan középkorúvá váló és remélhetőleg anyagilag is megszilárduló generációt kívánják elérni, és egyben rámutatni arra, hogy a modern műszaki eszközök és a mechanikus szerkezetek között messze nem olyan nagy a szakadék, mint ahogy gondolták, sőt, sokkal több a közös, mint a különbség.

Tagadhatatlan, hogy az Apple mobiltelefonja számos korábbi termékéhez hasonlóan kultikus tárggyá vált. Persze, itt sem csupán egy egyszerű termékről van szó, hanem egy egész marketingkoncepció is rejlik mögötte a AppStore formájában. Az ebben rejlő lehetőségeket kezdik felfedezni maguknak az óragyártók is, egymásra licitálva egyre komplexebb alkalmazásokat készítettnek el és bocsátják azokat ingyen rendelkezésre.

Ha létezik olyan regulátor, amely egyértelműen az órásmesterség előtti tisztelgésnek tudható be, akkor az a regulátor. Az idő kijelzésének azon módja, ahol a központban kizárólag a percmutató árválkodik, az óra- és másodpercmutatót pedig decentralizálva helyezték el csakis az elődök előtti főhajtásnak értelmezhetjük. A regulátor korábban ugyanis minden órásműhelyben a referencia időmérő volt, minden egyes ottani órát hozzá igazítottak. Karórák esetében azonban óvatosan kell bánni az ilyen koncepcióval, rossz arányokkal, vagy a segédszámlapok elhelyezésével mindent el lehet rontani.

A Piaget az Emperador Coussin Regulatorral nem csupán miniatürizálni akarta az eredeti koncepciót, azaz a regulátort karóra méretűre kicsinyíteni, hanem óraipari szempontból is egyedit szeretett volna alkotni. Ennek jegyében döntöttek a retrográd másodpercmutató mellett. Bármennyire is triviálisnak tűnhet a funkció, műszaki szempontból kivitelezni egyáltalán nem egyszerű, sőt! Először is szükség van egy rendkívül pontos szerkezetre, amely a komplikáció alapjául szolgálhat. Másodszor a rendkívüli igénybevétel miatt nem csupán kellő keménységű anyagokkal kell dolgozni, hanem maga a komplikáció megépítése is komoly szakmai felkészültséget igényel. Végül is a másodpercmutatónak naponta 2880-szor kell megtennie a nulla és harminc közötti utat, mindezt precízen és megbízhatóan. Elképzelni is nehéz, hogy ez milyen terhelést jelent az egyes alkatrészeken.

A Piaget regulátor szíve a kézi felhúzású 835P kaliber, amely 3,92 milliméteres magasságával így elegánsan vékony. Manufaktúra kaliberről lévén szó, a 835P-t természetesen házon belül tervezték és gyártják is. A rugóház teljesen felhúzva 65 órányi járáshoz tárol elegendő energiát. Manufaktúra kaliberekhez méltóan a szerkezetet szépen és gazdagon díszítették, ahol a körkörös genfi csíkozással is tudnak különlegeset mutatni.

Az Év Honlapja díjátadáson a "márkasite" kategóriában a www.breitlingforbentley-watch.hu weboldal Minőségi díjat kapott. A pályázatot idén nyolcadik alkalommal hirdette meg a Magyar Marketing Szövetség és az Internet Marketing Klub.

A XIX. Országos Marketing Konferencián ünnepélyes díjátadó gálaest keretében Balatonalmádiban a Hotel Ramadában kiosztották az idei "Az Év Honlapja" díjakat . A pályázatra 251 nevezés érkezett. A 11 főből álló szakmai zsűri több ún. kreatív kategóriában nem adta ki "Az Év Honlapja" díjat.

A Breitling for Bentley honlapját az Óramutató stábja készítette.
 

Hosszú ideig kellett azoknak várniuk, akiknek mindig is egy automata Jaeger-LeCoultre Reversora fájt a foguk. Hét évtizednél is több időnek kellett ahhoz eltelnie, hogy az egyik legelismertebb svájci manufaktúra előálljon ezzel az újítással, megtartva azonban az egyik legkeresettebb termékük báját. A beépített 970-es kaliberrel a régi-új Reverso a dátumot nagy formátumban jelzi ki, és egy második időzóna idejét is képes megjeleníteni.

A Reverso az Art Déco egyik ikonjává vált, és a saját keretein belül maga is hozzájárult az irányzat diadalának hirdetéséhez. Amióta 1931-ben megalkották, töretlenül képviseli annak a kornak az esztétikai értékeit, és jóformán alig-alig változott csak. A letisztult vonalai és visszafogott eleganciája, tiszta, geometriai formái már-már legendává érnek, és mégis egyfajta frissességet hordoznak mind a mai napig.

Az automata Reverso, a Reverso Grande Automatic a Reverso kollekció minden idők legnagyobb méretű tokját kapta, de a növekedés ellenére is sikerült megőrizni az arányokat és így az óra identitását is. Magát a tokot ötvennél is több elemből állítják össze. Maga a koncepció nem egyszerűen csak önmagáért öltött testet, hanem egy konkrét igényt elégített ki - a lovaspólót játszó, Indiában szolgáló brit tisztekét. A karórák üvegei a sport űzése közben rendszeresen betörtek, ennek kiküszöbölésére alkotta meg a Jaeger-LeCoultre az elfordítható számlapú karórát. Manapság persze már nem az ütésállóság az egyik fő szempont, hanem sokkal inkább az, hogy az óra egy rejtett oldallal is rendelkezik. Ide pedig jóformán akármit lehet gravíroztatni, és az sem véletlen, hogy a világ szerencsésebb tájain az órák közül a Reversok a legkedveltebb nászajándékok. A mechanizmus, amellyel a számlapot elfordíthatjuk, olyan kifinomult megoldásokat tartalmaz, hogy nehéz minőségi hamisítványokat készíteni róla. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek, de ezek annyira elnagyoltak és durvák, hogy gyakorlatlan szemmel is azonnal ki lehet őket szúrni.

A tokba a manufaktúra 970-es kaliberét építették. A rugóházat úgy méretezték, hogy ötven órányi járástartalékot biztosítson, így az elterjedt automatákkal szemben valamivel hosszabb ideig jár. A felhúzásról a rotor gondoskodik, ez azonban csak egy irányba forogva képes feszíteni a rugót. A rotor tengelye azonban kerámia csapágyban fekszik, így az se kenést, se karbantartást nem igényel. A szerkezet tervezőjét dicséri, hogy az összes funkciót az árva koronával tudjuk beállítani.

A Reversok számlapja az évtizedek során alig változott, és ugyanez érvényes a Grande Automatic-ra is. Az ezüstözött és gilosált világos számlap kiváló hátteret nyújt a három központi mutatónak, míg a kismásodpercnek hat óránál a napszak indikációval kell közösködnie. A kékített mutatók felelősek a helyi idő kijelzéséért, és ezeket összehangolták a tizenegy órában lévő dátumablakkal is, azaz az időzónákat átlépve elég csak a mutatókkal foglalkozni, a dátum magától végzi a dolgát. A második vagy referencia időzóna fekete nikkel mutatója pedig a napszak indikációval áll közvetlen összeköttetésben.

Az Officine Panerai név hallatán illik a méretre gondolni. Végülis ez volt az a márka, amely korát messze megelőzve kezdett nagyméretű órák készítésébe. Igaz, ezek kizárólag az olasz haditengerészet számára voltak elérhetőek, és csak 1996-tól tehetett szert bárki egy Radiomirre vagy Luminorra. A kilencvenes évek legvégén pedig megtanulhattuk, hogy a Panerai nem csak egy márkanév, hanem egy manufaktúra is, és azóta is rendszeresen készít új és új kalibereket. A legújabb, az üzletekbe majd csak jövőre kerülő P.999.

A kaliberrel az Officine Panerai meglehetősen nagy meglepetést keltett. Az óráira ugyanis mindig a nagy, robusztus, markáns jelzők illettek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kalibernek is ekkorának kell lennie, de általában illik egy kalibernek kellően kitöltenie a tokot. Nem véletlenül vezette be az ETA is a Valgranges kalibereket, amelyeknek egyik feladatuk éppen ez. Ehhez képest a Panerai egy kicsi, kecses és vékony szerkezettel áll elő, amelyet a Panerai méreteihez képest egy viszonylag kisméretű, 42 milliméter átmérőjű tokba épít be. Elképzelhető, hogy az a márka, amely még idén a 60 milliméteres Radiomir Egizianoval állt elő, és élharcosa a nagyméretű óráknak, jövő évtől a szerényebb méretek mellett száll majd síkra? Erre ezért talán mérget nem kell venni, viszont jóval sokoldalúbbá teszik vele a márka termékkínálatát, hiszen így kimondottan elegáns darabokat tervezhetnek, miközben megőrzik az óra dinamikus, katonai jellegét, azaz mindazt, amitől Panerai a Panerai.

A 154 alkatrészből álló P.999 kaliber tervezése során természetesen ügyeltek a név katonai, pontosabban haditengerészeti múltjára, így szerényebb mérete ellenére is megbízhatósága és tartóssága vetekszik a "nagyobb" kaliberekével. Az átmérője "csupán" 12 ligne (vonal), azaz 27,4 milliméter, az igazi érdekesség azonban a magassága, ami mindössze 3,4 milliméter. Ebből máris sejteni lehet, hogy a szerkezet kézi felhúzású, és az egyetlen rugóház hatvan órára elegendő energiát képes tárolni. Az P.999 billegője a kézi felhúzású szerkezetekre jellemző 21.600 féllengés/óra értéken végzi munkáját. Ahogy ezt sejteni lehetett, ezt a kalibert a márka múltbeli óráinak emléket állító Historic Collection darabjai fogják beépíteni.

Ennek előfutára pedig a Radiomir P.999, amely a 42 milliméteres átmérőjével egy leheletnyivel kecsesebb, mint történelmi elődje. A szerkezetnek köszönhetően a vastagságból is sikerült faragni, amely határozottan elegánsabbá tette az órát. Ezt emeli ki továbbá a tok anyaga, a vörösarany is, amelynek selyemfényű csillogása is a visszafogott, szerény eleganciát hirdeti. Egyedül a lünetta és a logóval ellátott korona polírozottak, amelyek így szép kontrasztot alkotnak a tok többi részével, de messze nem olyan hangsúlyosak, hogy elnyomják a tok sejtelmes fénylését. Ennek köszönhetően igazán jól érvényesül a sötétbarna számlap is, ami egy újabb eltérés a korábbi modellek éjfekete színétől.

Szűk kilencven évvel ezelőtt a Vacheron Constantin egy alapvetően visszafogott megjelenésű, ám mégis igen különleges órával áll elő. Ennek a darabnak a felkarolása és újbóli piacra dobása feltehetőleg hasonló feltűnést fog kelteni, különösen igaz ez annak tükrében, hogy műszaki szempontból nem a múltban rekedt meg.

Az első világégés lezárultával főleg az Egyesült Államokban, de Európában is újra élvezni akarták az életet. A tengerentúlon a polgárság a háborúban anyagi kárt nem szenvedett így a luxus iránti igényük anyagilag is megalapozott volt. Az újítás évtizedében, az Art Déco fénykorában az órák is hihetetlen formagazdagságban készültek, pedig csak szűk két évtizeddel korábban kerültek a zsebekből a csuklóra. A Vacheron Constantin például egy, a szó legszorosabb értelmében ferde órával igyekezte kielégíteni amerikai vásárlói igényeit.

A párna formájú tokba a szerkezetet 45 fokkal elforgatva építették be, így a korona a párna csücskénél kapott helyett. A korona tengelyét gondolatban meghosszabbítva találjuk a kismásodpercet. Az eredeti American 1921 két változatban készült – egyikben jobbra, a másikban balra elforgatva helyezték el a szerkezetet. Az ennek a modellnek a tiszteletére készített új modell mindkét változatból átemel egy-egy elemet: a számlap az utóbbitól származik, míg a korona és így a szerkezet elhelyezése az előbbitől. A kismásodpercet így három órában – hagyományosan tekintve fél ötnél – helyezték el. Ez egyben az egyik legszembetűnőbb különbség is, hiszen nem egy Lépine szerkezetet (a korona tengelye és a kismásodperc egy síkban van), hanem egy Savonette-tet (a korona és a kismásodperc egymáshoz képest kilencven fokot zár be) építettek be. Minden más szemszögből az American 1921 méltó társa a Historiques kollekció többi tagjának.

Ugyanakkor az új modellt jobban szemügyre véve mégiscsak találunk további különbségeket: egyik közülük az új, fekete, oxidált arany Breguet mutatók, amelyek kecsesebbek és megmunkálásuk felülmúlja az előző század húszas éveiből származó eredetiét. Az ellensúlyt az enyhén kövérebbre vett arab számok képezik, igazán harmonikus összhatást keltve így. A munka egyben a formatervező merészségét is dicséri, aki hozzá mert nyúlni az egykori modellhez, és nem szolgain másolta az elé tolt mintát. A számlap felülete is eltér az eredetitől: míg ezt zománc fedte, addig az újat homokfúvással alakították ki, és ezüstözték. Ezzel az eljárással a számlap üdeségét lényegesen hosszabb ideig őrizheti meg, és évtizedek múltán sem kall majd olyan eufemisztikus jelzővel illetni, mint patinás.

A 45 fokkal való elforgatást hallván és látván nyilván sokaknak egyből a nehézkes leolvasás jut eszükbe, balkézen viselve sok élethelyzetben a gyakorlat azonban mást mutat. Az informatika korában az íróasztal fölött a klaviatúrán táncoló kézfej általában épp olyan szögben hajlik, hogy a csuklón viselt American 1921 elforgatott számlapja egyenesen álljon. Hasonló a helyzet, ha a volán mögött ülünk. Természetesen ettől függetlenül búcsút mondhatunk a hagyományos leolvasásnak, bár gyorsan át lehet szokni. Hosszabb ideig tart azonban a másodperccel együtt való könnyed leolvasás képességének elsajátítása - a kismásodpercet ugyanis nem forgatták el, az egyenesen áll.

Az óra a maga idejében igazi különlegességnek számított; mindkét változatból csupán 12-12 darab készült. Az új változat ennél nagyobb példányszámot fog megérni, de ez nem azt jelenti, hogy a kaliberre nem fordítottak volna kellő figyelmet – sőt! A Vacheron Constantin az American 1921-be a saját manufaktúra kaliberét, a VC4400 építi, amely ebben a modellben debütál. A kézzel felhúzott szerkezet körülbelül 65 óra hosszat jár, pontosságát pedig napi három-négy másodperces eltérés jellemzi. Az új VC4400 kaliber valószínűleg nem csak az American 1921 saját lesz, hanem feltehetően a jövőben komplikációkkal kiegészítve más modellekben is felbukkan majd.

A TAG Heuer a Formula 1 Calibre S Chronograph-fal egy igazán ötletes órát alkotott. Igaz ez annak ellenére is, hogy a külső sokaknak már ismerős lehet, hiszen az óra azt a Formula 1 Grande Date-től örökölte. Amikor az előd megjelent egyáltalán nem tűnt valószínűnek, hogy ezzel a külsővel egy kronográf is készülhet majd, hiszen a meglehetősen méretesre tervezett számok és indexek nem sok helyet hagynak az összegzőknek. A TAG Heuernek olyan megoldást kellett találni, hogy a káposzta is megmaradjon és a kecske is jól lakjon…

Ez a mutatvány egyetlenegy kompromisszum megkötésével sikerült is – a Formula 1 Calibre S Chronograph-nak el kellett búcsúznia a nagyméretű dátumablaktól, de ez messze nem jelenti azt, hogy nem jelezné ki a dátumot. A megoldáshoz persze előbb a műszaki alapokat kellett megteremteni, ez pedig a Formula 1 Grande Date Ronda kvarckaliberével már nem oldható meg. A Formula 1 Calibre S Chronograph esetében eredetibb gondolatokat magába foglaló szerkezetre van szükség, és ahogy ez a névből már sejthető, itt az S kaliber teljesítményére van szükség. Ahogy a Ronda, úgy az S kaliber is egy kvarcszerkezet. Ennek létjogosultsága a mechanikus szerkezetek második aranykora idején sem kérdőjelezhető meg, hiszen az S kaliber olyan megoldással büszkélkedhet, amelyet mechanikus szerkezetekkel nem lehet, vagy nem praktikus kivitelezni. A kaliber az óra számlapját szükség esetén egy gombnyomásra alakítja át kronográffá, majd a mérés befejeztével újra visszaállítja az eredeti állapotot, azaz az idő mérését.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy alap állapotban a központi mutatók a pontos időt mutatják, míg a két retrogárd mutató a dátumot jelzi ki. A kronográf elindításával a központi mutatók kronográf funkciót látnak el, míg a két segédszámlap a tized és század másodperceket mérni. Az utóbbi kettő persze csak a mérés befejeztével veszi fel a megfelelő értéket. Ugyan a mérés alatt nem tudjuk leolvasni a pontos időt, de valószínűleg ez a legelegánsabb módja annak, hogy megtarthassuk az analóg módon történő kijelzést.

Ami igaz volt a Formula 1 Grande Date külsejére is, ugyanúgy érvényes az új Calibre S Chronograph-ra is. A korábbi modellekhez képest az átmérő nagyobb, 44 milliméter, a lünetta is acél és fekete. Ahogy az sportos megjelenésű óráktól elvárható, a vízállóság eléri a 200 métert, és természetesen zafír fedi a számlapot. Külön meg kell említeni a tok oldalát díszítő TAG Heuer logót. A számlap maga egészen letisztult, egyedül a retrográd segédszámlapok miatt lehet esetleg problematikus a leolvasás, de ez már a szőrszálhasogatás kategóriájába tartozik, hiszen az indexek elegendőek a pontos leolvasáshoz. A számlap megjelenésével alapvetően szembehelyezkedik a mozgalmas, „nyüzsgős” irányzattal, mégis gazdag kronográf funkciókkal képes elkápráztatni viselőjét.

A Breitlingnek a több mint egy évszázados története során sok jó dobása volt, de talán az egyik legjelentősebbet 1969-ben követte el. Ebben ráadásul "tettestársai" is voltak. A Heuer-Leonidas-szal, Hamilton/Bürennel és a Dubois Dépraz-val karöltve fejlesztették ki teljes titoktartás mellett a 11-es kalibert, amely egy automata kronográf szerkezetet takar. A Breitling két modellel is, a Chrono-Matic QP-vel és 1461-vel állít emléket a negyven évvel ezelőtti teljesítményének.

Ugyan ünneprontó megjegyezni, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem csak a Breitling vezette csapat fejlesztette titokban a saját kronográf kaliberét, hanem a Zentih-Modavo páros is. Ők pedig két hónappal megelőzték a grencheni gyártót. Ennek a ténynek persze különösen nem örült a négy "összeesküvő", de mellettük szól, hogy ugyanazt a problémát, azaz egy automata kronográf kaliber elkészítését, sok szempontból teljesen másképp oldották meg. A legszembetűnőbb különbségek észrevételéhez a tokot sem kell megnyitni: a Zenith-Modavo megtartotta a kismásodpercet, a Breitling csapat nem (a nagy átmérő akkor még nem volt népszerű, így a számlapon a hely is szűkös volt); előbbieknél a nyomógombok a tok jobb oldalán voltak, utóbbiaknál a korona balra került. A rotor elhelyezése is különbözött: központi rotor mellett döntöttek az El Primero esetében, míg a 11-es kaliber excentrikus, mikro-rotort kapott.

Azt, hogy mennyire is fontos volt a Breitling számára az első kronográf kalibere mi sem bizonyítja jobban, hogy egyből két modellt is kihoz az első Chrono-Matic emlékére. Ha ehhez hozzátesszük, hogy szintén idén álltak elő az újabb önálló kronográf kaliberükkel, a B01-gyel, akkor tényleg tökéletesnek nevezhető az ünnepi év. Mindkét modell, a Chrono-Matic QP és 1461 azonban csak tokjának formájában és számlapjának részben retro megjelenésében emlékeztet az eredetire. Mindkét modell naptár funkciókat kapott, amelyek talán a kelleténél is több információval látják el a szemlélőt, de itt természetesen sokkal inkább a mechanikus szerkezet összetettségében lelhetjük örömünket, amely mellesleg éppen azok újbóli diadalát is hivatott hirdetni.

Ha valakinek a gazdag naptár funkciók nem lennének eleget, azok a Navitimer modellektől ismert végtelenített logarlécnek is örülhetnek, amelyet a fekete kaucsukkal bevont lünettával mozgathatnak. Ennek megfelelően a Breitlingeknél megszokott mozgalmasság uralkodik a számlapon is. Ez alól a segédszámlapok sem kivételek, sőt! A QP esetében a négy segédszámlap közül hármon egyenként három-három funkciót jelenítenek meg, természetesen három-három mutatóval. Egy kis rosszindulattal állíthatjuk, hogy a három óránál lévő segédszámlap csak azért nem kapott három mutatót, mert naptár komplikációt illetően már nagyon maradt mit megjeleníteni. Persze valójában a holdfázisnak kellett a hely. Ezek után persze ne csodálkozzunk, hogy a QP-ben lévő 29-es kaliber 500-nál is több alkotóelemből áll össze, és szinte csak nyomokban fedezhető fel benne az alapul szolgáló ETA 2892-A2 szerkezete. Ahogy az ilyen kategóriában elvárható, öröknaptárral van dolgunk. Mivel az ilyen darabok ritkaságszámba mennek, ezért érhető, hogy kellően nemes külső is tartozik hozzá, így a tok csakis aranyból, egész pontosan vörösaranyból készülhetett. Ahogy az ilyen esetben szokás, az óra csakis limitált példányszámban lesz kapható - konkrétan 125-t fognak elkapkodni.

Szűk kilencven évvel ezelőtt a Vacheron Constantin egy alapvetően visszafogott megjelenésű, ám mégis igen különleges órával áll elő. Ennek a darabnak a felkarolása és újbóli piacra dobása feltehetőleg hasonló feltűnést fog kelteni, különösen igaz ez annak tükrében, hogy műszaki szempontból nem a múltban rekedt meg.

Az első világégés lezárultával főleg az Egyesült Államokban, de Európában is újra élvezni akarták az életet. A tengerentúlon a polgárság a háborúban anyagi kárt nem szenvedett így a luxus iránti igényük anyagilag is megalapozott volt. Az újítás évtizedében, az Art Déco fénykorában az órák is hihetetlen formagazdagságban készültek, pedig csak szűk két évtizeddel korábban kerültek a zsebekből a csuklóra. A Vacheron Constantin például egy, a szó legszorosabb értelmében ferde órával igyekezte kielégíteni amerikai vásárlói igényeit.

Az hogy a gyémántok a nők legjobb barátai Marilyn Monroe óta köztudott. Valószínűleg sokan egyetértenek azzal is, hogy a csokoládé is előkelő helyet foglal el a hölgyek szívben. A Frederique Constant nőknek szánt Double Heart Beat karórájában ezt a két jó barátot hozta össze, hogy segítségükkel elnyerje a hölgyek szívét. Igaz, a csokoládé esetében meg kellett elégedni a színnel.

A Frederique Constant ezen darabján is nyitott a számlap a billegő felett. Ezzel az ötlettel éppen ők álltak elő elsőnek, méghozzá még 1994-ben. Akkoriban még a tourbillonos órák is csak igen ritkán voltak nyitottak a számlap felöli részen. Mivel a céget 1988-ban alapították, így hat évvel később még nem volt elegendő anyagi erőforrásuk arra, hogy ötletüket levédessék, így napjainkra már számos más márka kínálatában is találkozhatunk ilyen modellekkel.

Az órák terén a trend egyértelműen az egyre nagyobb és nagyobb átmérőjű daraboknak kedvez. Ennek a folyamatnak az egyik úttörője volt a Panerai. Épp évelején mutatták be a Radiomir Egizianot, amely 60 milliméteres átmérőjével és 75 milliméteres hosszával az óriások közé tartozik. Ugyanakkor a firenzei cég is nagyon jól tudja, hogy a szerényebb méreteknek is megvan a maguk bája. Így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy a fenti darabhoz képest egy egészharmaddal kisebb darabok is igen népszerűek.