Szűk kilencven évvel ezelőtt a Vacheron Constantin egy alapvetően visszafogott megjelenésű, ám mégis igen különleges órával áll elő. Ennek a darabnak a felkarolása és újbóli piacra dobása feltehetőleg hasonló feltűnést fog kelteni, különösen igaz ez annak tükrében, hogy műszaki szempontból nem a múltban rekedt meg.

Az első világégés lezárultával főleg az Egyesült Államokban, de Európában is újra élvezni akarták az életet. A tengerentúlon a polgárság a háborúban anyagi kárt nem szenvedett így a luxus iránti igényük anyagilag is megalapozott volt. Az újítás évtizedében, az Art Déco fénykorában az órák is hihetetlen formagazdagságban készültek, pedig csak szűk két évtizeddel korábban kerültek a zsebekből a csuklóra. A Vacheron Constantin például egy, a szó legszorosabb értelmében ferde órával igyekezte kielégíteni amerikai vásárlói igényeit.

A párna formájú tokba a szerkezetet 45 fokkal elforgatva építették be, így a korona a párna csücskénél kapott helyett. A korona tengelyét gondolatban meghosszabbítva találjuk a kismásodpercet. Az eredeti American 1921 két változatban készült – egyikben jobbra, a másikban balra elforgatva helyezték el a szerkezetet. Az ennek a modellnek a tiszteletére készített új modell mindkét változatból átemel egy-egy elemet: a számlap az utóbbitól származik, míg a korona és így a szerkezet elhelyezése az előbbitől. A kismásodpercet így három órában – hagyományosan tekintve fél ötnél – helyezték el. Ez egyben az egyik legszembetűnőbb különbség is, hiszen nem egy Lépine szerkezetet (a korona tengelye és a kismásodperc egy síkban van), hanem egy Savonette-tet (a korona és a kismásodperc egymáshoz képest kilencven fokot zár be) építettek be. Minden más szemszögből az American 1921 méltó társa a Historiques kollekció többi tagjának.

Ugyanakkor az új modellt jobban szemügyre véve mégiscsak találunk további különbségeket: egyik közülük az új, fekete, oxidált arany Breguet mutatók, amelyek kecsesebbek és megmunkálásuk felülmúlja az előző század húszas éveiből származó eredetiét. Az ellensúlyt az enyhén kövérebbre vett arab számok képezik, igazán harmonikus összhatást keltve így. A munka egyben a formatervező merészségét is dicséri, aki hozzá mert nyúlni az egykori modellhez, és nem szolgain másolta az elé tolt mintát. A számlap felülete is eltér az eredetitől: míg ezt zománc fedte, addig az újat homokfúvással alakították ki, és ezüstözték. Ezzel az eljárással a számlap üdeségét lényegesen hosszabb ideig őrizheti meg, és évtizedek múltán sem kall majd olyan eufemisztikus jelzővel illetni, mint patinás.

A 45 fokkal való elforgatást hallván és látván nyilván sokaknak egyből a nehézkes leolvasás jut eszükbe, balkézen viselve sok élethelyzetben a gyakorlat azonban mást mutat. Az informatika korában az íróasztal fölött a klaviatúrán táncoló kézfej általában épp olyan szögben hajlik, hogy a csuklón viselt American 1921 elforgatott számlapja egyenesen álljon. Hasonló a helyzet, ha a volán mögött ülünk. Természetesen ettől függetlenül búcsút mondhatunk a hagyományos leolvasásnak, bár gyorsan át lehet szokni. Hosszabb ideig tart azonban a másodperccel együtt való könnyed leolvasás képességének elsajátítása - a kismásodpercet ugyanis nem forgatták el, az egyenesen áll.

Az óra a maga idejében igazi különlegességnek számított; mindkét változatból csupán 12-12 darab készült. Az új változat ennél nagyobb példányszámot fog megérni, de ez nem azt jelenti, hogy a kaliberre nem fordítottak volna kellő figyelmet – sőt! A Vacheron Constantin az American 1921-be a saját manufaktúra kaliberét, a VC4400 építi, amely ebben a modellben debütál. A kézzel felhúzott szerkezet körülbelül 65 óra hosszat jár, pontosságát pedig napi három-négy másodperces eltérés jellemzi. Az új VC4400 kaliber valószínűleg nem csak az American 1921 saját lesz, hanem feltehetően a jövőben komplikációkkal kiegészítve más modellekben is felbukkan majd.