A Jaeger-LeCoultre múltját tekintve méltán szerepel a svájci óraipar élvonalában, azonban ahhoz, hogy ott is maradjon, elengedhetetlen a folyamatos fejlesztés. Ezt felismerve még a kilencvenes években kezdődött el a munka a kollekció kibővítésére, elvégre bármennyire is népszerű és gazdag a Jaeger-LeCoultre egykori forgalmának meghatározó hányadát adó Reverso kollekció, örökké nem lehet rá támaszkodni. A Master Compressor kollekció 2002-es indítása volt hivatott az újabb támasz szerepének betöltésére, amely óráknál a kifinomult stílus dinamikus vonásokkal egészült ki. A folyamatos fejlesztési munkát segíti elő a tavaly átadott, kizárólag kutatómunkával foglalkozó részleg, amely létrehozása óta már két új darabbal is előállt.

Persze azt is látni kell, hogy egy óra alapoktól való tervezése éveket vesz igénybe, így nemhogy a Master Compressor Extreme Lab, de a Master Compressor Extreme Lab 2 sem tekinthető a műhely egyedüli gyermekének. Más a helyzet, ha ezt a kérdést az ott tevékenykedő szakemberek szemszögéből vizsgáljuk, akik tulajdonképpen az egyik helyiségből egy lényegesen tágasabba és még jobban felszereltebbe mentek át. Bárhogy is, a származtatás körüli bonyodalmak semmit sem vonhatnak le a Jaeger-LeCoultre Master Compressor Extreme Lab 2 érdemeiből, amely talán a márka legmerészebb és leginkább funkcionalista darabja számos műszaki érdekességgel.

Az óra megjelenésével annyira elüt a kollekció többi darabjától, hogy a nevében az "Extreme" jelző akár erre is utalhatna. Ugyanakkor megőrizték azt, ami a klasszikusabb megjelenésű modellekre is jellemző: az igen aprólékos, gondos kidolgozottságot. Az órából egyből két változatot is készítettek, mindegyiket a saját szerkezetével, bár a két szerkezet között elenyésző a különbség. A 781-es manufaktúra kalibert kapta a különleges titánötvözetből, a TiVan15-ből és kerámiából megformált modell, míg az arany-kerámiába a 780-as szerkezetet építették. A két szerkezet mindössze mágneses mezőkkel szembeni érzéketlenségben különbözik: a 781-es ebből a szempontból jobban bírja az igénybevételt.

A tok vonalvezetése olyan külsőt kölcsönöz az órának, amely révén bármely eleganciára adó sci-fi hős csuklóján, akár egy poszt-apokaliptikus világban is megállja a helyét (bár ott aligha az elegancia a fő szempont). Az átmérő, 46,8 milliméter, mindenesetre nagyon is a jelen mérete, a tok pedig 100 méterig vízálló. Ez a viszonylag szerény érték elsősorban a tok réteges, tagolt, kerámiát is tartalmazó felépítésének tudható be. A kerámiának köszönhetően az óra méretéhez képest nem is tűnik olyan nehéznek, különösen igaz ez a titánötvözetű modell esetében. A lünetta, minden óra talán legnagyobb igénybevételnek kitett része, kerámia, így összekaristolni meglehetősen nehéz feladat. A tok összesességében határozott, férfias megjelenésű, és tartja is az ígéretét - egy tényleg mindennapi, de akár szabadidős darab is, nem kell ideje nagy részét az óraforgatóban töltenie.

Tüskezár, mégis jól fel tud feküdni az óra

A szíjakat meglehetősen könnyű cserélni: szerszámokra nincs szükség, és eleve két szíjjal - alligátorbőr és kaucsuk - szállítják. A szíj egy nem éppen hagyományos megjelenésű tüskezárban végződik. Itt nem elsősorban a zár két nyelvére kell gondolni. Ahogy az tüskezáraknál lenni szokott, a szíjon a lyukak soha nem ott vannak, ahol lenniük kellene, így az óra nem is tud biztosan felfeküdni a csuklóra. A Jaeger-LeCoultre Master Compressor Extreme Lab 2 esetében ez a probléma nem jelentkezik, mivel a maga a tüskezár állítható - akár az óra viselés közben is.

A 780-as és 781-es manufaktúra kaliberek már megjelenésükkel is mély benyomást tesznek. A hidakat feketébe öltöztették, és kifejezetten szögletesek lettek. Az óraiparban megszokott lágy vonalaknak nyoma sincs. A szerkezet így kifejezetten modern külsőt kapott, azaz ez az óra nem egy olyan óra, amelynek modern, már-már futurisztikus külsejéhez egy több évtizedes, a külsőhöz képest elavultnak tűnő szerkezet társul. Az automata felhúzású kaliberek 60 órás járástartaléka számos figyelemre méltó funkcióhoz szolgáltat energiát. A helyi időn kívül 24 órás kronográffal is rendelkezik, amelynél az óraösszegző a kismásodperccel osztozik. Hagyományos értelemben vett percösszegző nincs, a kronográf perceit digitális módon olvashatjuk le 12 órában. Központi elhelyezésű a kronográf másodpercmutatója, ahogy a második időzóna mutatója is. Ezt egészíti ki hat órában egy 24 órás segédszámlap, ezzel tulajdonképpen megduplázva ezt a funkciót. Egyelőre úgy tűnik, hogy ez talán az egyetlen kritizálni való az órán, bár a segédszámlap a másik időzónában lévő napszak kijelzéséhez használható. A dátumablakot három órába helyezték el, és emellett található egy funkcióablak. A korona ugyanis nem a megszokott módon működik: nem kell kihúzni ahhoz, hogy az adott funkciót (idő, dátum, második időzóna) állítsuk, hanem a korona fején lévő nyomógombbal kiválasztjuk az állítani kívánt funkciót, majd elvégezzük a beállítást. Azt, hogy éppen mit állítunk az említett funkcióablakban láthatjuk. Szintén különleges a járástartalék kijelzése. Ezt nem a számlapon kell keresnünk, hanem annak a legszélén. Egy három órától kilencig terjedő ív, amely az óra járásával ellentétes irányban skáláztak, jelzi az aktuális tartalékot. A fogyást piros színnel jelzik. A számlap egésze mellesleg részben csontvázasított, az erős kontrasztok miatt azonban könnyen olvasható. A Master Compressor kollekcióból ismerős szerelt arab számok mind lumineszcensek, ahogy az óra- és percmutató is.

High-tech külsejű órához high-tech kaliber dukál

A kronográf leolvashatósága is ösztönösen adja magát. Értelemszerűen oszlopkerekes kronográffal van dolgunk, így a pontatlan indítás miatt nem kell, hogy fájjon a fejünk. Megemlítendő még, hogy a digitális percösszegző átmenet nélkül vált, azaz nem kell a két szám között félúton járó tárcsák látványától "szörnyülködnünk". A váltás pontosan akkor történik, amikor a kronográf másodpercmutatója eléri a nullát. A kronográfot a hagyományos elrendezésű és funkciójú nyomógombokkal lehet kezelni.

Megemlítendő még a tok baloldalán lévő kapcsoló, amellyel a kismásodperc, és ezzel a billegő állítható meg, azaz egy közvetlenül kezelhető stopmásodpercet kapunk. Elsőre ez feleslegesnek tűnik, hiszen tömeges mennyiségben gyártott kaliberek is rendelkeznek ilyen (közvetett, a korona kihúzásával működtetett) funkcióval. A Jaeger-LeCoultre azonban azon a véleményen van, hogy az a napi néhány másodperces eltérés nem oszt, nem szoroz, kár ezért kockára tenni az óra pontosságát. A stopmásodperccel u.i. megáll a billegő is, és egy kis időnek kell eltelnie ahhoz, hogy újra a kívánt amplitúdón lengjen, és így az óra újra pontosan járjon. Ha azonban feltétlenül szükséges egy adott jelzéshez való szinkronizálás, akkor ezt ezzel a kapcsolóval megoldhatjuk.