Lassan, de biztosan bővül azon márkák névsora, amelyek óráiban a gátlóműnek legalább egyes részei szilikonból készülnek. A Montblanc büszkeségének számító Nicolas Rieussec kollekció kronográfja vezeti be a márkát a szilikon klubba, amelynek kézi felhúzású manufaktúra kaliberében a gátkerék és a horgony villástól a mágneses mezőkre teljesen érzéketlen, rendkívül könnyű és kopásálló szilikonból készítették. Viselőjét erre a számlap „Silicon Escapement” felirata emlékezteti, amennyiben a kizárólag 18 karátos vörösarany tokos, 25 példányra limitált Montblanc Nicolas Rieussec Chronograph Silicon Escapement egyikét sikerül megkaparintania.

A 43 milliméteres átmérőjű tok kellően tág teret nyújt a harmonikusan elrendezett ám egy kis műszaki jelleget is sugárzó számlapnak, amelyen térben - különböző szintek - és síkban is - különböző finisek - kiélhették fantáziájukat a formatervezők. Ez persze nem volt céltalan, hiszen egyértelműen a kollekció védjegyének számító forgó kronográfkorongokra irányítják a figyelmet. A megszokott módtól, ahol a mutató jár körbe, a Nicolas Rieussec kronográfon csak a kékített csontvázasított óra- és percmutató mozog, a szintén kékített kronográf mutatók rögzítettek, és az alattuk lévő forgó korongon lévő skála méri az eltelt időt. A dátum korongjáról az aktuális dátumot az óra közepén lévő diszkrét piros nyilacska jelzi. Az alapfunkciókat a Montblanc csillaggal díszített nagy koronával lehet kezelni, míg a kronográf működtetéséért (indítás, megállítás, nullázás) a nyolc órában lévő nyomógomb felel.

A Montblanc „házi” kalibere, az MB120-as kelti életre a számlapot, amelyet két rugóház lát el energiával. A megkettőzésre elsősorban a kronográf korongjainak mozgatása miatt van szükség. Az MB120-as a többi Nicolas Rieussec kronográfból már ismert MB100 kaliber továbbfejlesztett változata, ami jelen esetben a már említett szilikon gátkereket és horgonyt, és az ezekhez kapcsolódó minimális módosításokat takarja. A szilikon alkatrészekkel készülő gátlómű első látásra talán az óraipar egy újabb marketingfogásának tűnhet, elmélyedve az energiafelhasználás adataiban azonban erősen árnyalható a kép. A szilikonból előállított gátkerék hetven százalékkal könnyebb, mint rozsdamentes acélból készült párja, keménységét tekintve pedig hatvan százalékkal haladja meg azt, felülete pedig a szilikon lapból történő marást követően annyira egyenletes, hogy nem igényel további kezelést. Figyelembe véve, hogy a gátkerék óránként 28800 áll meg, illetve lendül mozgásba, nem is tűnik olyan soknak az a hatvan százalékos energiaigény, amelyet egy egyszerű hárommutatós modellnél a gátszerkezet felemészt. Így érthető, hogy egy 70 százalékos tömeg megtakarítás az energiaigényt drasztikus mértékben csökkenteni, míg a nagyobb keménység az élettartamot és megbízhatóságot tolja ki.