Számos szép múlttal rendelkező svájci márka emlékezik meg történetéről vagy alapítójáról egy önálló kollekcióval, és nincs ez másként a Baume et Mercier esetében sem. Mivel ezeknek a kollekcióknak talán még erősebb a befolyásuk a márkáról alkotott képre, így érthető, hogy miért épp itt találkozunk a bonyolultabb komplikációkkal és a limitált példányszámokkal.

A Baume et Mercier esetében ez a William Baume kollekció. Ez az úriember ugyan nem a márka alapítója, de a XX. század elején ő tette azzá, aminek ma is ismerjük. Persze volt mire alapoznia, elvégre még gyerekkorában a márka jogelődjének egy tourbillon órája a London melletti Kew Teddington Obszervatórium pontossági versenyén, a korszak legelismertebbjén, diadalmaskodott. Az óra által itt elért pontosságot a következő tíz évben nem sikerült felülmúlni. A márka jó hírét tovább öregbítették a különböző világvásárokon kiérdemelt, összesen hat arany díj. Amiért William Baume mégis megérdemelte, hogy kollekciót nevezzenek el róla, az a Genfi Pecsét (Címer) megszerzése érdekében tett erőfeszítései. Neki köszönhető, hogy az 1918 óta Baume et Mercier név alatt ismert márka 1921-ben egyes óráira az ipar legszigorúbb előírásainak eleget tevő "minőségbiztosítási" jegyet szerepeltethesse.

A William Baume kollekcióval szemben így már csak a cégtörténetre való tekintettel is meglehetősen magasak az elvárások. Múltra emlékező kollekcióként értelemszerűen a klasszikus formák uralkodnak, ezek kidolgozottsága pedig az ipar legszebb hagyományainak megfelelően történt. A kollekció egyelőre évről-évre egy új modellel bővül, idén a retrográd másodpercmutatót felvonultató William Baume Retrograde Second, a lapos William Baume Ultra-Thin, a szokatlan helyen, kilenc órában lévő tourbillonnal William Baume Tourbillon és a koronába épített, egynyomógombos kronográf William Baume Monopusher Chronograph modellekhez a William Baume XL Jumping Hour társul.

A név alapján feltételezhetnénk, hogy az óramutató az, amely ahelyett, hogy szépen körbejárná a számlapot, óránként ugrik egyet a következő indexre, vagy számjegyre. Erről azonban szó sincs; valójában az órák digitális módon való megjelenítéséről van szó. Persze nem ez a márka találta fel egykor az órák megjelenítésének ilyen módját, sőt! Valójában először 1830-ban egy francia órásmester alkotta meg az első ilyen komplikációt országa királyának. Egy kis iróniával szólva tehát, az, amit szűk két évszázada csak királyok engedhettek meg maguknak, azt ma már immár bármelyik polgár is megteheti.

Mivel a William Baume XL Jumping Hour legfőbb attrakciója az órák digitális módon való megjelenítése, a számlapon kiemelt helyen, 12 órában kaptak helyet. Külön-külön segédszámlapon rója köreit a perc- és a másodpercmutató is, így egy kicsit a formai követelményektől eltekintve akár regulátornak is nevezhetjük az órát, amely egyből két változatban is kapható. Kettejük között a különbség mindössze a számlap árnyalatára szorítkozik. Mivel a kollekció a XX. század elejének, illetve a két világháború közötti virágkornak is emléket állít, világos, hogy az óra stílusával az Art Décoban gyökeredzik.
A számlap ki nem használt felületeit “Vieux Panier” mintával gilosálták, míg a segédszámlapok sugármintás finist kaptak. Az arany indexeket természetesen kézi munkával szerelték a helyükre, és aranyból készültek a mutatók is.

Ahogy a másodperc segédszámlapján lévő felirat is hirdeti, a működésért egy automata szerkezet felel. Éppen az ilyen kollekciókba szokták a márkák előszeretettel saját manufaktúra kalibereiket beépíteni, a William Baume XL Jumping Hour esetében azonban a Dubois Depraz 14400-es kaliberével találkozunk. Ennek méretei viszonylag szerények (30 mm átmérő, 5,2 mm magas), így a márkánál XL-nek számító 41 milliméter átmérőjű aranytokban kényelmesen elfér. Díszítettségére panasz nem lehet, amiről a hátlap üvegbetétjén át meg is győződhetünk. Külön megemlítendő a csontvázasított rotor is. Teljesen felhúzott állapotban 40 óra hosszat számíthatunk az órára.