Az idei bázeli vásáron a Breitling standján az egyáltalán nem kevés új modell közül alighanem a Blackbird Limited Edition Blacksteel tűnt ki. A márkát ismerők már az első szóból sejthették, hogy limitált példányszámú modellel lesz dolgunk, ahogy azt is elárulja, hogy a Breitling kollekció melyik modelljén is alapszik. Mint mindegyik Blackbird, úgy ez is a márka zászlóshajójának számító Chronomattól örökölte külsejét.

Ennek megfelelően a 43,7 milliméteres átmérőjével a rozsdamentes acél tok méretei azonosak a B01 Chronomatéval, különbség a felület finisében keresendő. A nem is olyan idős vákuumplazmás eljárás (PVD) helyett a Breitling a jelenleg még exkluzívebbnek és költségesebbnek is számító DLC (Diamond Like Carbon) mellett döntött, amely szinte minden tekintetben felülmúlja a titánoxidból alkotott PVD bevonatot. A DLC-hez a szén allotróp módosulatai közül a két legismertebbnek, a gyémántnak és a grafitnak az előnyös tulajdonságait egyesítik. A gyakorlatban ennek azok örülhetnek, akik önkéntelenül is gyakrabban ütik neki órájukat más tárgyakhoz, vagy fémallergiájuk miatt nem hordhatnak bevonatlan acél tokot, illetve azok is, akik vízi sportok űzése közben is viselni szeretnék órájukat, hiszen a DLC bevonat miatt a rozsdásodással nem kell számolni. És az esztétikáról ekkor még nem is beszéltünk. A fekete szín kifejezetten csúcstechnológiás megjelenést kölcsönöz az ilyen tokoknak, a repüléshez ezer szállal kötődő Breitling esetében pedig kénytelen-kelletlen is a mindenkori mérnöki teljesítmény csúcsát képviselő lopakodókra asszociálhatunk.

Mivel a tok a B01 Chronomaté, ezért sok újdonságot ne várjunk. A hagyományos elrendezésű nyomógombok ugyanazok, ahogy a légcsavar orrkúpjára emlékeztető korona is. A lünetta azonban határozottan nem a Chronomatról származik. Ez nem csak a skálázásra (fokok percek helyett) igaz, hanem a külsejére igaz. Természetesen a tizenkét óránál lévő lumineszcens marker azért itt sem hiányzik.

A szintén fekete, három, szintben is elkülönülő segédszámlappal kiegészített számlap kifejezetten könnyen leolvasható, amely nagyrészt a markáns indexeknek is köszönhető. Az óra- és percmutatóhoz hasonlóan ezeknek is szinte egész felületét SuperLumiNovával vonták be, így a leolvashatóság sötétben is megoldott. Ugyanez igaz a kronográf mutatóira, beleértve a központi másodpercmutatót is. A három segédszámlap elhelyezéséből (kismásodperc három, perc- és óraösszegző kilenc és hat órában) fakadó egyensúlytalanságot a számlap tizenkét órájába tett nagyméretű osztott dátumablak ellensúlyozza, amelynek szerkezetét úgy alkották meg, hogy a váltás egy szempillantás alatt menjen végbe, és ne látszódjon még rövid ideig sem az átmenet.

A dátumablak már elárulta, hogy az órába nem a Breitling saját B01 kronográf kalibere került, hanem a B44-es. Ennek alapja az ETA 2892, amely köztudottan sem kronográffal, sem dátum ilyen módon való megjelenítésének képességével nem rendelkezik. Ugyanakkor megbízhatósága és pontossága révén komplikációknak olyannyira kiváló alapja, hogy még olyan márkák, mint a Girard Perregaux is igénybe veszi szolgálatait. A Breitlingnél elvégzett munkák nem csak további képességekkel ruházták fel ezt a kalibert, hanem kellő gondossággal szabályozták is, így kiérdemelte a kronométer tanúsítványt is.