Ugyan a Cartier az órák világát soha nem hagyta el, azonban hosszú évtizedekig az időmérők bizony csak a másodhegedűs szerepét voltak kénytelenek betölteni. Néhány évvel ezelőtt azonban elindult valami a francia gyökerű luxusmárkánál, amelynek eredményei nem csak tanulmányórákban, hanem gyakorlati, mindennapi használatba vehető darabokban is megmutatkozik. Elég csak például a Calibre de Cartier-re gondolni, de a komplikációkat kedvelők az Astrotourbillon-ra is emlékezhetnek. Az előbbinél egyértelműen komplikáltabb, az utóbbinál azért egyszerűbb modellel bizonyítja a Cartier, hogy óráinak igenis van helye a legnevesebb svájci márkák között.

Lehet, hogy furcsán hangzik, de a Cartier-nek műszaki szemszögből valóban bizonyítania kell. Elvégre a kvarcválságot követő két évtizedben nem véletlenül érdemelte ki a kvarckirály nevet. Tagadhatatlan erőssége persze a forma; a Cartier-nél mindegyik órakollekciónak megvan a maga nagyon jellegzetes, más márkával összetéveszthetetlen, egyedi külsője. Sok óránál csak a számlapra tekintve lehet beazonosítani a márkát, a Cartier esetében azonban bőven elég, ha csak a tok körvonalait látjuk.

Az egyik ilyen jellegzetes forma, a Ballon Bleu - amely a kék zafírberakású koronáról és az ezt körülölelő koronavédőről kapta nevét - adott elsőként otthont a márka saját fejlesztésű és készítésű tourbillon kaliberének, a 9452 MC-nek, amely azóta már a Tank Américaine és a Santos 100 kollekció darabjaiban is megtalálható. Ahogy ez egy olyan kaliberű márkától, mint a Cartier elvárható, nem egy "közönséges" tourbillon kalibert készítettek, hanem egy repülőt. Ez a kilencven évvel ezelőtt kifejlesztett újítás a németországi Glashüttéből ered, különlegessége, hogy a tourbillon csak az alaplemez felőli oldalon rögzített, a számlapról nézve szabadon lebeg. A kihívás nyilvánvalóan abban áll, hogy a különböző irányú hirtelen mozgásokkal, ütésekkel szembeni érzéketlenségnek ugyanazoknak a követelményeknek kell eleget tennie, mint a hagyományos tourbillonnak. A megoldás kulcsa a ketrec megtervezésében rejlik, amelynek azonban esztétikai követelményeknek is messzemenően eleget kell tennie, elvégre a tourbillon mégis csak a számlap egyik, ha nem legjelentősebb dísze. A 142 alkatrészből álló szerkezet esetében a tourbillon ketrec tetején a Cartier "C" betűjét találjuk, amelynek a hátából kinőtt kis hegy mutatja a másodperceket, azaz ebből a szempontból egy szokványos egyperces tourbillonnal van dolgunk. A 9452 MC kaliber azonban egy másik, igen nagy presztízsű előnnyel is bír: méltán viselheti a Poinçon de Genève-t (Genfi címer/pecsét), a makulátlan minőség és az eredet így a legmesszemenőkig garantált.

Nem csak a tokon, hanem a számlapon is megfigyelhetőek a jellegzetes Cartier formák, amelyeken az Art Déco hatását egyszerűen nem lehet nem észrevenni. A gilosálás természetesen a minimum, ami a márkától elvárható, ezt tetézik a számlap kétszintűvé tételével, szépen tagolva azt. Mint a kilencvenes évek eleje óta minden márka, így a Cartier is meg akarja mutatni a tourbillonját. Azt pedig, hogy különösen büszke rá, mi sem árulja el jobban, mint hogy jóformán az egész számlap alsó felét a tourbillon bemutatásának szentelték. A két mutató így már-már elveszik a számlapon, de a kékítésből fakadó kontrasztnak hála azért jól leolvashatóak.