A Jaeger-LeCoultre manufaktúrát kivétel nélkül mindenki a legnagyobb presztízsű svájci óramárkák közé sorolja, és erre a címre a le sentier-iek minden szempontból rá is szolgáltak. Megoldásaikkal, alkotásaik kidolgozottságaival és kifinomult formavilágukkal több, mint egyszer bizonyították, hogy rászolgáltak az elismerésre, elvégre nem hiába évtizedek óta egyik termékük Svájc állami ajándéka. Nem lehet azonban mindig csak a múltban élni, haladni kell a korral, ami jelen esetben a szabadidőórák, azon belül is a búvárórák felé való lépést jelenti.

Erre a lépésre pedig szükség is volt, hiszen ilyen modellekkel lényegesen nagyobb kör érdeklődését kelthetik fel, mint a lovaspóló köré szervezett darabokkal, vagy az Aston Martinokhoz köthető AMVOX kollekcióval. Ha pedig már búvárórában gondolkodnak, akkor már csak marketing okokból sem árt egy méltó társat találni maguk mellé. A Jaeger-LeCoultre-nak minden jel szerint az egyik legismertebb, és kétségkívül hatékony haditengerészeti különleges alakulata, az Egyesült Államok Navy SEAL-e tűnt elfogadhatónak. A Master Compressor Diving Automatic Navy SEALs a legújabb modell, amely a két szervezet együttműködésének köszönhetően elkészült. Ahogy a névből is kiderül, ez lenne az alapmodell, három mutatóval, dátum indikációval és értelemszerűen búvárlünettával, ugyanakkor sorrendben ez a kollekció negyedik darabja, előtte csak komplikációkat találunk.

Az eddigi Navy SEALs búvárórák mindegyike 44 milliméteres átmérőjű volt, az alapmodellé azonban csak 42. Ennek több oka is lehet; így például egy kizárólag egyszerű komplikációval bíró kalibernek nem kell akkora hely a tokba, vagy a termék pozicionálása miatt döntöttek a kisebb átmérő mellett. Állítólag a valódi ok azonban ennél jóval egyszerűbb: maguk a különleges egységben szolgálók kardoskodtak a kisebb méret mellett. Amellett, hogy a meglehetősen nagy igénybevétel ellenére is kiválóan teljesítsen az óra a másik nagy kívánság az ösztönös és zavartalan leolvasás lehetősége volt. A kollekció tervezésekor tetemes időt és számos változatot dolgoztak ki, és a nagy kontrasztú, jól elkülöníthető mutatókkal szerelt számlappal pedig valószínűleg mindkét fél elégedett. Alapmodellről lévén szó, nincsenek segédszámlapok, sőt, jóformán semmi sem, ami elvonná a figyelmet. Nyílván sötétben és rossz látási viszonyok között is le kell tudni olvasni a számlapot, így a lumineszcens festékkel sem fukarkodtak.

A működésért a saját fejlesztésű és építésű, 219 alkatrészből összeállított 899-es automata kaliber felel, amelynek járástartaléka eléri a 43 órát. Megőrizvén egy kicsit a név csillogásából, a rotort aranyból készítették, bár ezt az óra viselői közül a legkevesebben fogják látni, ahogy magának a szerkezetnek a díszítését sem - de legalább az időszakos karbantartást elvégző órások gyönyörködhetnek. Ahogy a "Master" nevet viselő kollekciók mindegyikét, így ezeket a kalibereket is ezer órás minőségellenőrzésnek vetik alá, amely alatt nem csak a pontosságot, hanem a tartósságot is vizsgálják. Búváróráról lévén szó, a korona csavarzáras, ám ennek működtetése eltér a más márkáknál megszokottól, ahogy az összes többi Master Compressor darabé is. Megtanulni gyerekjáték, és használatakor emlékeztet, hogy nem egy akármilyen darabot hordunk.

A 300 méterig vízálló óra külső díszítései is tetszetősek, így például a fülek felületének különböző finisei vagy a Jaeger-LeCoultre image-hez kevésbé, az óra szellemiségéhez annál inkább illő határozott élek. A lünetta indexeit és a csúcsára állított háromszögű markert magából a lünetta anyagából marták, ami kerámia, így azt összekaristolni annak rendkívüli keménysége miatt nem egyszerű feladat. A számos egyéb finom kis részlet ellenére, mint például az indexek formájával megegyező dátumablak, egy valódi célszerszámmal, "Werkzeuguhrral" van dolgunk, azaz az óra sokkal inkább tekinthető eszköznek, mintsem ékszernek. Elvégre meglehetősen furcsán nézne ki egy különleges alakulat katonája ékszer jellegű órával a karján. Bármennyire hangzik is ez tréfának, a tervezéskor ez is szempont volt, mivel a Navy SEALs egyes katonái nem csupán segítettek a fejlesztésben, hanem állítólag nem egy bevetésen ténylegesen viselték is a korábbi darabok egyikét.