Repülés és kronográfok egyenlő Breitling. Ezzel a képlettel sokan tisztában vannak, ahogy azzal is, hogy miért emelkedik már-már legenda szintjére a Navitimer kollekció. Egy olyan 2000, illetve 200 példányra limitált Navitimer modellel lepi meg a grencheni márka a közönséget, amelybe az új manufaktúra kaliberüket, a B01-t építik. A következésképpen Navitimer Caliber 01 keresztelt modell valamivel nagyobb átmérőjével különbözik elődjeitől, illetve az üvegbetétnek köszönhetően a szerkezetet is láthatóvá teszik.

Az évente ETA nyersszerkezetek tízezreit felhasználó Breitlinget is többé-kevésbé a kényszer vitte rá, hogy előálljon saját kronográf szerkezetével, elvégre az ETA hamarosan csak a Swatch csoport tagjainak hajlandó nyersszerkezeteket szállítani, kihívás elé állítva többek között, a kronográfok történetében jelentős szerepet játszó márkát is, mint a Breitling. Ez a márka használt először nyomógombot, a kronográf indítási, megállítási és nullázási funkcióját is elsőként ők különítették el, ahogy a nullázásra szolgáló önálló nyomógomb is először egy Breitling kronográfon jelent meg; és persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az első mikrorotoros automata kronográf szerkezet kifejlesztésre létrehozott együttműködésben is jelentős szerepük volt a Heuer és a Dubois Dépraz mellett. A Swatch csoport döntésére az ipar szereplői különböző módon reagáltak: vannak, akik továbbra is az ETA-tól szerzik majd szerkezeteiket, ám ezek már csak késztermékek lesznek. Mások más beszállítók után néznek. Vannak, akik mások munkájából merítve, arra alapozva készítik el saját szerkezetüket, és van a Breitling, amely teljesen önállóan, ha úgy tetszik, a kályhától elindulva álmodja és tervezi meg, majd gyártja le saját kronográf kaliberét.

A hangsúly valóban a gyártáson van, hiszen azt a mennyiségű kronográf szerkezetet, amelyet a Breitling igényel, máshogy nem lehet biztosítani. Ez azért nem jelenti azt, hogy a szerkezet gyártására tervezett, kivétel nélkül minden egyes szerkezetet figyelemmel kísérő szoftverrel ellátott gyártósoron ne lenne még szükség az emberi kézügyesség munkájára. Mindössze ennek arányát csökkentették. Úgy tűnik, hogy a B01 kaliberrel valóban olyan termékkel állt elő a Breitling, amelyre az alapító Léon Breitling is büszke lehet. Értelemszerűen oszlopkerekes a szerkezet, és számos más hagyományos elemet, például a szívidomot is áttervezték. Mindemellett nem felejtették el, hogy a funkcionalitás jegyében bizony hevesebb igénybevételt is kell bírnia a kalibernek. Az eredmény pedig magáért beszél: 70 órás járástartalékával a kaliber jóval hosszabb ideig jár, mint a legtöbb piacon lévő automata kronográf kaliber, pontossága pedig már-már egy kvarc szerkezetével mérhető össze. Így nem meglepő, hogy a kronométer tanúsítvány megszerzése jóformán ujjgyakorlattal ér csak fel.

Amikor 2009-ben a B01 kaliber megjelent, alapvetően két modellnek volt esélye rá, hogy elsőnek megkapja: a Chronomatnak, illetve a Navitimernek. A választás valószínűleg azért esett a Chronomatra, mivel múltja, elismertsége nem volt olyan erős, mint a Navitimeré, ezért a külsőt is bátrabban át lehetett tervezni. Másrészt, ha esetleg a B01 mégsem vált volna be, akkor nem a Breitling legjelentősebb kollekciójának becsületén esik csorba. A XX. század első felére a repülés világával erős kapcsolatokat kiépítő Breitling a második világháború után fellendülő polgári repülés keltette igények kielégítésére is alkotta meg 1952-ben az első Navitimert. A kifejezetten eszköznek, szerszámnak tervezett karóra kör alakú logarlécével számos repüléssel kapcsolatos számítást, mint például átlagsebesség, megtett távolság, üzemanyag fogyasztás, stb. hamar el lehetett végezni. Az óra a polgári és a katonai repülésben is egyhamar közkedvelt lett, és 24 órás számlappal szerelt változata 1962-ben az Aurora 7 űrkapszulában az űrbe is kijutott. A Navitimert így 1952 óta folyamatosan gyártják, és ezzel a leghosszabb ideje gyártásban lévő kronográf modellnek számít.

A Navitimer Caliber 01-ben tehát túlzás nélkül a Breitling múltja és jövője egyesül. A 2000 példányban készülő rozsdamentes acél, illetve 200 darabra limitált vörösarany tok egy milliméterrel szélesebb a kollekcióban szereplő Navitimerekhez képest, azaz az átmérő 42-ről 43 milliméterre nőtt. A szerelt indexes számlap alapjául az acél változat esetében ezüst, míg az aranynál arany szolgál, amelyet a klasszikus Navitimerek sötét színére feketítettek. Az indexekhez hasonlóan a Breitling logó, illetve a feliratok a tok anyagának színével egyeznek meg, a négy és öt óra között lévő dátumablak pedig a hagyományok előtti tisztelet jeléül múltidéző tipográfiát kapott. Breitling óráknál meglehetősen szokatlan vonás az üvegbetétes hátlap. A márka nyilván megérdemelten büszke kaliberére, és szívesen mutatja meg, de még a Chronomat B01 is tömör hátlappal készül. Tény azonban, hogy így nem csak az órásmester láthatja karbantartáskor a szerkezetet, hanem akár működés közben is megfigyelhetőek annak részletei, például éppen az oszlopkerék.